„Szelíd csorbóka” változatai közötti eltérés

 
==Elterjedése és termőhelye==
 
Eredetileg Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában volt honos, de mára gyakorlatilag az egész világon elterjedt inváziós faj. Az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]] először 1824-ben, [[Kalifornia|Kaliforniában]] észlelték. A [[Karib-tenger]] szigeteire az 1880-as években jutott el. Magyarországon az egész országban gyakori, az egyik legközönségesebb nyárutói gyomnövény.
 
Kertekben, szántóföldeken, utak szélén, parlagföldeken, elhanyagolt épületek környékén nő. A zárt lombkoronájú erdőkből, zárt gyepekből többnyire hiányzik, mert a csírázáshoz és a növekedéshez sok fényre van szüksége. Különösen a nedves, tápanyagokban, nitrogénben gazdag kerti talajt kedveli, de minden talajon megtalálható (a laza, száraz homoktalajon csak szálanként fordul elő). Legmagasabban [[Nepál]]ban észlelték 2500 méteren.
 
Igénytelen (sok környezeti feltételre tágtűrésű) volta mellett elterjedését termése terjedőképes volta is segíti, valamint az is, hogy gyakorlatilag egész évben virágzik. A termést hozó tövek hetek alatt mindig leszáradnak, majd letörnek, habár ugyanazon a tövön az elágazó szárrészek ettől függetlenül még több virágot és termést hozhatnak. A növény nagyon gyorsan, pár hét alatt képes eljutni a mag fázisból a virágzásig, így tavasztól őszig akár három-négy nemzedék is leteremhet. A csorbóka ugyanakkor nem agresszív gyom abban az értelemben, hogy nem alkot folyamatos, a többi fajt elnyomó gyepet és nem akadályozza a többi faj növekedését pl. fojtó indákkal vagy sűrű levélfüggöny alkotásával.
 
==Felhasználása==