„Cserépfalvi Imre” változatai közötti eltérés

a
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
(these images not exist)
Cserépfaluban, egy akkortájt 4-500 főt számláló kis Bükk-aljai református faluban született 1900. július 28-án délután 4 órakor, a mai művelődési ház helyén egykor állt 382. számú házban. A család apai ága több generáción át a falu lakója volt, már a dédapa is itt élt. Imre édesapja, Deutsch Sámuel ároktői születésű kereskedő és szénégető volt, aki szülőfalujához kötődő emlékei miatt később felvette a Cserépfalvi nevet; édesanyja az abaújszántói születésű Selinger Cecília. Imrének három testvére volt. Az elemi iskola első két osztályát Cserépfaluban végezte, majd anyja a jobb oktatás reményében [[Abaújszántó]]ra vitte, mely nagyobb település volt. Itt ismerkedett meg lovairól híres anyai nagyapjával, akinek a szabadságharcról és a [[Bem József]] seregében töltött időről szóló meséit örömmel hallgatta, és akinek átvette állatszeretetét. Anyai nagyanyját hasonlóképp nagyon szerette, saját bevallása szerint a 18 unoka közül ő volt a kedvenc. Két év elteltével szülei valóra váltották álmukat: lakást vettek [[Eger]]ben. Imre végül az egri Halas-piaci népiskolában fejezte be az elemi iskolát.
 
[[1910]]-ben beiratkozott az egri főreáliskolába. Tanáraival nagyon elégedett volt, bár az iskola erősen németellenes szellemben oktatott, a német gyártmányú írószerek használatát például tiltották. Főreáliskolás évei alatt beállt dolgozni Engländer Adolf könyvesboltjába, ahova a város intelligenciájaértelmisége járt vásárolni. Egy ideig könyvtárban is dolgozott. Harmadiktól [[francia nyelv|franciát]] kezdett tanulni az iskolában, amit magánúton is folytatott. Egyrészt franciatanára meséi, másrészt egy híres [[párizs]]i könyvkereskedő rokona hatott rá ösztönzően. [[1918]]-ban leérettségizett és bevonult katonának, de a háború nemsokára véget ért. Még ez év végén beiratkozott [[Budapest]]en az egyetem orvosi fakultására.
 
[[1919]] áprilisában beállt a [[Vörös Hadsereg (magyar)|Vörös Hadseregbe]], ahol katonaorvosként szolgált. Részt vett a felvidéki harcokban. A hátországból nem kaptak utánpótlást, munkájához mindent a helyi községekből kellett beszereznie. A román betöréskor [[Szolnok]]ra vezényelték, itt érte a front összeomlása. Ezután Egerbe[[Eger]]be küldték, ahonnan [[Csehszlovákia|Csehszlovákiába]] menekült. A románok kivonulásakor elintézte, hogy bekerüljön a visszatoloncolni szándékozott magyarok közé, majd a határátlépéskor megszökött. Rövid ideig Budapesten folytatta tanulmányait, majd elhatározta, hogy [[Franciaország]]ba utazik. Az ehhez szükséges anyagi alap megteremtéséért három évet dolgozott, míg végül [[1923]]-ban elhagyta az országot.
 
== Párizsi tartózkodása ==