„Zrinyi-hegység” változatai közötti eltérés

A Zrinyi-hegység térségében az első emberi településnyomok a [[kőrézkor|rézkor]]ig vezethetők vissza. A rézkor legrégebbi régészeti maradványai a [[Vučedoli kultúra]] késői szakaszához (i. e. 2500-2000) tartoznak. Már abban az időben út épült a rézércnek a Trgovska gora térségében található bányáiból a Dunapartig történő szállítására. Az út egy részét, amely a hegységen vezetett át, az erre a célra épített Osječenica vára ellenőrizte. A korai vaskort az új fém - vas feldolgozásának technológiájának megjelenése ([[Hallstatti kultúra]]) jellemezte. Az akkori települések jól voltak elhelyezve és megerősítve. Új úthálózatot is építettek, és a nyersanyagokban gazdag területeken figyelemre méltó népességnövekedés volt megfigyelhető. A Vučedoli-kultúra végén élénk bányászati és kohászati tevékenység kezdődött Zrinyi-hegység és Trgovska gora területén. A késő vaskorszakról van szó, amelyet a [[kelták]] nyugat-európából való megérkezése ([[La Tène-kultúra]]) jellemez. A kelták kivételes kohászok voltak, akik hamarosan fejlett vasfeldolgozásukkal és más technológiai újításokkal Európa hatalmas területét hódították meg (ismert, hogy a vasércet - limonit, valamint az ezüstöt és az ólomércet - galénát hasznosították). Stratégiailag előnyös helyen, a Kupa folyó mentén, a mai [[Sziszek]] területén létrehozták egyik fő központjukat, Segesticát, mely az igazgatás, a kereskedelem és a kézművesség központja volt. Megszervezték a kereskedelmi útvonalak hálózatát és az egész terület ellenőrzési rendszerét. A római időkben Sziszek (Siscia) és tágabb környezete (beleértve a mai Dvor község területét is) az egész birodalom egyik legnagyobb kohászati központjává vált, ahol kohászati műhelyek működtek fegyverek, szerszámok és pénzverdék gyártására. Ennek megfelelően a Zrínyi-hegység területe az ókor régészeti leleteiben rendkívül gazdag. Siscia közelsége döntően befolyásolta a a térség gyors romanizációját. A Római Birodalom összeomlása után a kohászati tevékenység is megszűnt. A középkorban új vas-, réz- és ólomércbányákat nyitottak, és megkezdték az első kohók és pénzverdék építését. A bányászat a törökök 1578-as megérkezéséig folytatódott, majd kiűzésük után rövid ideig ismét üzemelt.