„Óriás mamutfenyő” változatai közötti eltérés

Tipikus [[északi flórabirodalom|holarktikus]] faj; természetes [[elterjedési terület]]ét az [[atlanti-pacifikus flóraterület]]en, [[Kalifornia]] állam hegyvidékein találjuk 1400–2600 méterrel a tenger szintje fölött.<ref>[[Járainé Komlódi Magda]]: Legendás növények. Gondolat zsebkönyvek, 8. old.</ref> Föltételezhetően a [[Sierra Nevada (USA)|Sierra Nevada]] hegységből terjedt el.

Minden vadon élő állománya védett. Legnagyobb és legsűrűbb populációja a [[Sequoia Nemzeti Park]]ban, a [[Kings Canyon]]ban nő. Itt számossok nyolcvan méternél is magasabb, a hat méterhez közeli törzsátmérőjű példánya látható. A legnagyobb és legszebb példányok a [[Yosemite Nemzeti Park]]ban állnak.

Európába először a skót '''John D. Matthew''' hozta be a 19. század közepén. Az európai populáció alapját [[William Lobb]] vetette meg: az általa hozott magokból jóformán az egész kontinensre jutott.

Az óriás mamutfenyőt először J. K. Leonard írta le 1833-ban, de nem határozta meg pontosan, hogy hol is látta a növényt. Ezután John M. Wooster számolt be róla. Első tudományos leírása [[John Lindley]] műve. Ő ''Wellingtonia giganteá''nak nevezte el a fát, mert nem tudta, hogy a Wellingtonia név már foglalt (az azóta átkeresztelt ''Wellingtonia arnottiana'' számára). A Wellingtonia név máig fennmaradt Angliában mint a növény köznapi neve. A következő évben [[Joseph Decaisne]] ''Sequoia giganteá''nak keresztelte át ugyancsak helytelenül, mert eddigre már a [[Örökzöld mamutfenyő|parti mamutfenyő]] kapta a [[Sequoia]] nemzetségnevet. Mai nevét 1939-ben adta [[John Theodore Buchholz|J. Buchholz]].

Zárt állományokban koronája keskeny, kúpos; lombja sötétzöld, tömött. AzTörzse alsóbbegyenes, ágakágai azszórtan árnyékolásnőnek miatt(Józsa). elhalnak, aA kisebb ligetekben, erdőkben növő fák alsóbb ágai az árnyékolás miatt elhalnak, ezek a fák felkopaszodnak. A magányosan fejlődőálló növények koronája jóval szélesebb; alsó ágaik a fán maradnak.

Vörösesbarna [[Toboztoboz]]a mintegy 4–8&nbsp;cm hosszú és 3–5&nbsp;cm széles, tojás alakú.

Mélyre nyúló gyökérzete miatt jó vízgazdálkosdású, mély rétegű talajt kíván. Térigényes. Természetes élőhelyén évente 1150–1520&nbsp;mm csapadék hullik, és ennek nagyobb része hó. Akár -30&nbsp;°C hideget is képes elviselni, bár a fiatalabbak ilyen hidegben már károsodnak. A fiatal példányokat a jeges szelek károsíthatják, vagy akár el is pusztíthatják. [[Lengyelország]]ban egy példány vastag hótakaró alatt -37&nbsp;°C-ot is átvészelt. Kivételesen sokáig él; átlagos élettartama kb. 3000 év. A [[simatűjű szálkásfenyő]] felfedezéséig ezt a fajt tartották a Föld leghosszabb életű nem telepes szárazföldi élőlényének.

[[Nagy-Britannia|Nagy-Britanniában]] nagyon gyorsan nő: [[Skócia|Skóciában]] a legnagyobb példány 150 éves, és már több mint 54&nbsp;m magas.

A fiatal növények 12 éves korukban érlelik első tobozaikat. AToboza tobozaaz első évben fölálló, a második évtől lecsüng (Józsa). 18–24 hónap alatt érik be, és akár húsz évig is a fán maradhat. A sötétbarna magok 3–6&nbsp;mm-esek, 1&nbsp;mm vastagok, mindkét szélükön 1&nbsp;mm-es szárnnyal. Egy toboz átlagosan 230 magot tartalmaz. Néhány mag kihullik a forró nyári napokon, amikor a toboz kissé összetöpped, de a többségük csak akkor szabadul ki, ha a toboz erdőtűz vagy rovarkár miatt kiszárad. Egy-egy nagyobb példány akár 11&nbsp;000 tobozt is érlelhet 300&nbsp;000–400&nbsp;000 maggal. A szárnyas magok az anyanövénytől akár 180 méterre is elröpülhetnek. A magvak kiszabadulását két állat:

* a [[Phymatodes nitidus]] nevű [[Bogarakbogarak|bogár]] és

Bár a magok a tűleveles, nedves humuszon is kikelnek, de ezek elpusztulnak nyáron, amikor az avar kiszárad. A magoncok csak sok ásványi anyagot tartalmazó termőtalajon, teljes napfényben fejlődnek rendesen. Az egyéb növényfajokkal eleinte kevéssé versenyképesek, ezért többnyireáltalában csak [[erdőtűz]] után tudnak kifejlődni. A tűz után maradó hamu egyúttal az [[ultraibolya]] sugarak káros hatásától is óvja a magokat.

== Képek ==

* {{redlist|34023}}

* [https://web.archive.org/web/20110603040143/http://www.conifersarkive.org/cugiant-sequoia/se2sequoiadendron-giganteum/index.htm Gymnosperm DatabaseARKive - ''Sequoiadendron giganteum''], confiers.org (angol)]

* [[Czáka Sarolta]], [[Rácz István (botanikus)|Rácz István]]: Fenyők és örökzöldek, p.&nbsp;61. Szépia Könyvkiadó. {{ISBN|963 7849 04 1}}

[[Kategória:Az USAKalifornia növényvilága]]

[[Kategória:ÉszakPacifikus–észak-Amerikaamerikai növényvilágaflóraterület]]