„Valentyin Petrovics Glusko” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kategória cseréje alkategóriára |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
16. sor:
'''Valentyin Petrovics Glusko,''' ukrán névváltozatban '''Valentin Petrovics Hlusko''' ([[orosz ábécé|oroszul]] és [[ukrán ábécé|ukránul]]: ''Валентин Петрович Глушко;'' [[Odessza]], [[1908]]. [[szeptember 2.]] – [[Moszkva]], [[1989]]. [[január 10.]]) [[ukránok|ukrán]] származású [[Szovjetunió|szovjet]] mérnök, [[Szergej Pavlovics Koroljov|Koroljov]] és [[Vlagyimir Nyikolajevics Cselomej|Cselomej]] mellett a szovjet űrprogram harmadik jelentős alakja.
1929-ben a
A GIRD és a GDL egyesítéséből 1933-tól osztályával az '''RNII''' (oroszul: Reaktyivnij Naucsno-Isszledovatyelszkij Insztyitut – Rakétakutató Intézet) keretében tevékenykedett.
22. sor:
1938-ban, a [[Joszif Visszarionovics Sztálin|sztálini]] megtorlások idején elítélték és bebörtönözték. Munkásságának középpontjában kezdetben a folyékony hajtóanyagú rakétahajtóművek álltak.
1939-től az osztálya az RNII-ből kiválva önálló szerkesztőcsoporttá, 1941-től kísérleti-szerkesztő irodává alakult
1974-től a szovjet űrrendszerek főtervezője volt, majd ő irányította a [[Buran]]-program hordozórakétájának, az [[Enyergija]] rakétának a kifejlesztését. Koroljov mellett részt vett az első szovjet hordozórakéta, az [[R–7 Szemjorka|R–7]] kifejlesztésében, jelentős érdemeket szerzett az első műhold és az első űrhajók megalkotásában. A holdrakéta fejlesztésében Koroljovval folytatott vetélkedésének jelentős szerepe volt abban, hogy az [[N1]] rakéta kudarcot vallott és a Szovjetunió elveszítette a holdra szállásért folytatott versenyt. Nevét viseli az általa 1929 májusában a Gázdinamikai Laboratóriumon belül létrehozott tervezőcsoportból később kinőtt tervezőiroda, illetve vállalat, az [[NPO Enyergomas]].
|