„Osztrák–magyar csapatok Palesztinában” változatai közötti eltérés

A [[PalesztinPalesztinai front (első világháború)|sínai hadjárat]] idején, 1917 márciusában a ''36. tarackhadosztály (Haubitzdivison Nr. 36)'' ismét bizonyította felkészültségét [[Gáza|Gázánál]]. A „hadosztály” 2/4-es ütege, miután kilőtte az összes tüzérségi lövedékét, az állomány személyi kézifegyvereivel tüzelt ellenfeleire és visszavetették a briteket azok korábbi állásaiba. Az összecsapásban hét tisztet, köztük a parancsnok Truszkowskit, valamint negyvenhárom tiszthelyettesi és legénységi katonát vesztettek el. 1917 júniusában erre a frontszakaszra küldték erősítésként a ''20. ágyúüteget (Kanonenbatterie Nr. 20)'' is. Ekkorra már az egész kontingens fogatolt állatainak jelentős vesztesége lett az alultápláltságtól, ezért a ''cs. és kir. I. törökországi teherjárműoszlop (k. u. k. Kraftwagenkolonne Türkei I)'' állományából kellett a veszteségeket pótolni. 1917 áprilisa és októbere között [[Patthelyzet Dél-Palesztinában|hadászati patthelyzet alakult ki a dél-palesztinai térségben]] Gáza és [[Beér-Seva]] között, a szembenálló erők egyike sem tudta az állásharcokat eldönteni, áttörni. A [[második gázai csata]] idején, 1917. április 17–19. között a budapesti 4. és a kassai 6. hegyi tüzérezredek hegyitarackos osztályai kerültek bevetésre. Ebben a pár napban a monarchia tüzérei jelentős segítséget nyújtottak a brit vezetésű [[Egyiptomi Expedíciós Erők]] támadásainak visszaverésében. A támadások során nyolc [[Mark I]]-es brit páncélos „tankot” vetettek be, melyek közül hármat kilőttek a magyarországi tüzérek. Ez az összecsapás egyike a magyar páncéloselhárítás első sikereinek.<ref>Lásd: B. Stenge Csaba: A magyar páncéltörő tüzérség tűzkeresztsége – 1939. március, Kárpátalja (I. rész). In: Haditechnika 2013/6., 39. oldal.</ref> Az elvesztett hármat [[Mark IV]]-ekkel pótolták a britek, így a nyolc páncélost a [[harmadik gázai csata]] idején, 1917 novemberében vetettek be ismét. Ebben az időben ismét hathatós tűztámogatást adtak a monarchia ütegei az itt harcoló csapatoknak. A harcok súlyosságát mutatja, hogy az ütközetek idején gyakran a legénységi állománynak is be kellett avatkoznia a közvetlen harcokba, amikor a brit lovasság a frontszakaszokat áttörve a tüzérállásokat kezdték veszélyeztetni.