„Pour le Mérite” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
CsurlaBot (vitalap | szerkesztései)
a Kurtág György egyértelműsítése, replaced: Kurtág GyörgyKurtág György AWB
3. sor:
 
==Alapítása==
A Pour le Mérite-et [[II. Frigyes porosz király|Nagy Frigyes]] porosz király alapította 1740-ben. Mivel a királyi udvar (és a nemzetközi diplomácia) nyelve akkor a francia volt, a rendjel is francia elnevezést kapott. A név később, az erősödő nacionalizmus korában is megmaradt és furcsa módon a kitüntetés sok tulajdonosa a franciák elleni harcban mutatott hősiességéért kapta a rendjelet.
 
A rendjel egy nyakban viselendő, kék színű, zománcozott máltai kereszt, melyet négy arany sas díszít. A kereszt felső karján koronával ékesített aranyszínű F betű (Frigyes nevének kezdőbetűje), a többieken a szintén arany Pour le Mérite felirat látható. Szalagja a porosz színeknek megfelelően ezüst-fekete-ezüst.
 
A 18. században az érdemrendet katonai és polgári teljesítményért is odaítélhették. A korabeli felfogás alapján a Pour le Mérite nem csak egy medál vagy érem, hanem egyfajta lovagrend, melynek a kitüntetettek voltak a tagjai.
 
==A katonai osztály==
13. sor:
1810 januárjában, a [[napóleoni háborúk]] idején [[III. Frigyes Vilmos porosz király|III. Frigyes Vilmos]] úgy rendelkezett, hogy a Pour le Mérite-et azontúl csak katonatisztek kaphatják. 1813-ban a király egy újabb, tölgyfaleveles kiegészítést tett a kereszt fölé. A tölgyfaleveles Pour le Mérite-et magas rangú katonatisztek kaphatták a csatában nyújtott különleges teljesítményükért. Az eredeti szabályok szerint ez egy erőd bevétele, megvédése, vagy egy csata megnyerése lehetett, de az első világháború idején a tölgyleveles Pour le Mérite-et már inkább egy magasabb fokozatként fogták fel. 1918 elején felmerült, hogy a tölgyleveleket is adják meg az érdemrenddel már rendelkező csúcspilótának, [[Manfred von Richthofen]]nek, de ő nem felelt meg a szigorú feltételeknek, ezért inkább a [[Vörös Sas-rend]] harmadik fokozatával (a Koronával és Kardokkal) tüntették ki. Ez is kivételes megtiszteltetés volt, a 3. fokozathoz legalább alezredesnek kellett lenni és az egész háború alatt mindössze kétszer adományozták a Vörös Sas ezen formáját.
 
1866-ban megalapították a Pour le Mérite nagykereszt fokozatát, amit azok kaptak akik tevékenysége egy hadsereg megfutamításához vagy megsemmisítéséhez vezetett. A nagykeresztet mindössze ötször adományozták: [[I. Vilmos német császár|I. Vilmosnak]] 1866-ban, Frigyes Vilmos porosz trónörökösnek (a későbbi [[III. Frigyes német császár|III. Frigyes]] császárnak) és [[Frigyes Károly porosz herceg (1828–1885)|Frigyes Károlynak]] 1873-ban, [[II. Sándor orosz cár|II. Sándor cárnak]] 1878-ban és [[Helmuth Karl Bernhard von Moltke|Helmuth von Moltkénak]] 1879-ben.
 
A Pour le Mérite az [[első világháború|első világháborúban]]ban tett szert nemzetközi ismertségre. Bár elvileg bármelyik tiszt megkaphatta, a leghíresebb kitüntetettek a háborús propagandagépezet által idealizált vadászpilóták voltak. A háború elején legalább nyolc ellenséges gép lelövése volt a feltétele a kék kereszt odaítélésének. Az ászpilóták közül elsőként [[Max Immelmann]] és [[Oswald Boelcke]] kapta meg a Pour le Mérite-et 1916. január 12-én. Állítólag Immelmannról kapta az érdemrend a ''Blauer Max'' becenevet.
 
A háború előrehaladtával egyre nőtt a szükséges teljesítmény, 1917 elején 16, a háború vége felé pedig már legalább 30 ellenséges repülőgépet kellett lelőni a Pour le Mérite elnyeréséhez. A vadászpilótákon kívül a légierő egyéb tisztjei, léghajóparancsnokok, bombázó- és felderítő pilóták, sőt legalább léggömbös megfigyelő is elnyerte a neves kitüntetést.
21. sor:
Bár a rendjel leghíresebb viselői a pilóták voltak, jellemzően mégis a főtisztek kitüntetése maradt; csak körülbelül a kitüntetettek egynegyede volt hadnagy vagy százados (vagy ennek megfelelő rangú tengerésztiszt) egyharmaduk viszont tábornok vagy tengernagy (akik nem bátorságukért, hanem kiváló vezetői képességükért kapták az elismerést).
 
A katonai osztály legutolsó kitüntetettje [[Theo Osterkamp]] ászpilóta volt, 1918. szeptember 2-án. Ez a fokozat [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos császár]] lemondásával és a Porosz Királysággal együtt 1918. november 9-én megszűnt.
 
===Nevezetes kitüntetettek===
106. sor:
A Porosz Királyság 1918-as megszűntével véget ért a rend állami támogatása. Azonban a katonai osztálytól eltérően, a polgári fokozat megmaradt, mert tagjai egy autonóm szervezetként újjáalkották. Újbóli adományozására 1923-tól került sor. Olyanok kapták meg, mint [[Albert Einstein]] (1923), [[Gerhart Hauptmann]] (1923), [[Richard Strauss]] (1924), [[Wilhelm Furtwängler]] (1929), [[Käthe Kollwitz]] (1929) az első női kitüntetett, vagy [[Ernst Barlach]] (1933).
 
A [[Harmadik Birodalom]] idején (1933–45 között) a rendet visszaszervezték az állami kitüntetések rendszerébe, a tagokat pedig felülvizsgálták, a zsidó származású vagy a rezsimmel szemben álló, disszidens jutalmazottakat megfosztották a kitüntetéstől. Ilyen volt Albert Einstein is, aki a háború utáni rehabilitációt is visszautasította.
 
1952-ben ismét újraszervezték a rendet, újból független, polgári szervezetként, amely fölött az [[Nyugat-Németország|NSZK]] elnöke vállalt védnökséget. A Pour le Mérite tagságát 40 német állampolgárban limitálták, tíz-tíz a humán tudományok, természet- és orvostudományok és a művészet területéről. Külföldieknek tiszteletbeli tagság adható, az ő létszámuk is 40 főre van korlátozva.
 
Az 1952-ben kitüntettek között volt [[Otto Heinrich Warburg]], [[Otto Hahn]], [[Paul Hindemith]], [[Reinhold Schneider]] és [[Emil Nolde]]. A későbbi jutalmazottak többek között [[Arthur Compton]] (1954), [[Hermann Hesse]] (1954), [[Albert Schweitzer]] (1954), [[Thomas Mann (író)|Thomas Mann]] (1955), [[Oskar Kokoschka]] (1955), [[Carl Orff]] (1956), [[Erwin Schrödinger]] (1956), [[Thornton Wilder]] (1956), [[Karl Schmidt-Rottluff]] (1956), [[Werner Heisenberg]] (1957), [[Gerhard Ritter]] (1957), [[Ludwig Mies van der Rohe]] (1957), [[Percy Ernst Schramm]] (1958), [[Carl Friedrich von Weizsäcker]] (1961), [[Karl Jaspers]] (1964), [[Otto Klemperer]] (1967), [[Carl Zuckmayer]] (1967), [[Henry Moore]] (1972), [[Raymond Aron]] (1973), [[George F. Kennan]] (1976), [[Friedrich August von Hayek|Friedrich Hayek]] (1977), [[Karl Popper]] (1980), [[Emil Schumacher]] (1982), [[Eugène Ionesco]] (1983), [[Hans Albrecht Bethe|Hans Bethe]] (1984), [[Gordon A. Craig]] (1990), [[Rudolf Mößbauer]] (1996), [[Umberto Eco]] (1998), [[Hans Magnus Enzensberger]] (1999) és [[Wim Wenders]] (2005).
 
A tiszteletbeli tagok között három magyar, [[Kertész Imre]], [[Kurtág György (zeneszerző, 1926)|Kurtág György]] és [[Schiff András]] található.
 
==Kettős kitüntetettek==
126. sor:
*[http://www.orden-pourlemerite.de/ A rend honlapja]
*[http://www.firstworldwar.com/atoz/pourlemerite.htm The Pour le Mérite Medal]
*[http://www.pourlemerite.org/ Order Pour le Mérite]
 
{{Nemzetközi katalógusok}}