„Higanymérgezés” változatai közötti eltérés

'''Higanyterhelés a táplálékkal, ivóvízzel.''' A táplálékaink közül elsősorban a halhús metilhigany szennyezettsége figyelemre méltó, mely sütéssel vagy főzéssel nem távolítható el.<ref group="m"> A poliklorináltpoliklórozott bifenilek (pl. [[DDT]], [[dioxin]]) is felhalmozódikfelhalmozódnak az állati szervezetek [[zsírszövet]]eiben, de főzéssel vagy sütéssel nagyrészt eltávolíthatók onnan.</ref> A metilhigany mellett a napi táplálékunkban szervetlen higanyvegyületek is előfordulnak, mint szennyező vegyületek és amelyek természetes eredete vitatott a szakirodalomban. De ezekEzek mennyisége azonban messze alatta marad az ismert toxikus határértékeknek. A nem emberi mulasztásból az ivóvízbe vagy a légkörbe került (tehát természetes eredetű) higany általában olyan kis koncentrációt képvisel, hogy az nem jelent szignifikáns terhelést az emberi populáció számára. <ref name="CLARKSON3">Clarkson T.W., Magos L., Myers G.J.: ''The toxicology of mercury—Current exposures and clinical manifestations.'' N. Engl. J. Med. 2003. 349: 1731–1737.</ref>

'''Foglalkozási eredetű higanyterhelés.''' A higanygőz inhaláció veszélye, illetve a szervezet krónikus terhelése fokozottan fennáll minden olyan munkakörnyezetben, ahol elemi higanyt használnak [[katód]]ként [[elektrolízis]]eknél. Potenciális veszélyt jelent a mérőműszerek, elektromos szabályzók gyártásánál felhasznált fémhigany, de hasonló veszély jelentkezik például a fogászati [[amalgám]] készítése során is a fogorvosi rendelőkben. Az aranyércből történő higanyos [[arany (kémiai elem)|arany]] „kioldás” – amelyet elsősorban a gazdaságilag fejletlen, szegény országokban alkalmaznak, vagy amatőr aranyásók használnak – rendkívül nagy kockázattal járó terhelést jelent a munkafolyamatot végző személyekre.<ref group="m"> Az arany kinyeréséhez folyékony higany felhasználásával arany-amalgámotaranyamalgámot készítenek, majd az így nyert fémkeverékből hevítéssel eltávolítják a higanyt, miközben a tiszta arany visszamarad.</ref> A művelet nemcsak a szervezet terhelése szempontjából kritikus, de ökotoxikológiai szempontból is megkérdőjelezhető.<ref>Eisler R.: ''Health risks of gold miners: A synoptic review.'' Environ. Geochem. Health 2003. 25: 325–345.</ref>

'''Orvosi beavatkozásokból származó terhelés'''. A higany évszázadokig volt különböző szépítőszerek, kenőcsök, gyógyszerek alkotóeleme, így többek között [[vizelethajtó gyógyszerek|diuretikumok]]é, [[hashajtó]]ké, [[bőrgyógyászat]]i készítményeké. Az elmúlt néhány évtizedben ezeket fokozatosan kivonták a forgalomból és ma már ritka kivételtől eltekintve ezeket nem alkalmazzák. 1930 óta van alkalmazásban az etil-higany-tioszalicilsav (''thiomersaltiomerzál'') különböző oldatok (szemcseppek, [[vakcina|vakcinák]], antitoxinok, immunológiai készítmények) sterilen tartására, mely készítményt fokozatosan kivezetik a gyógyászatból és más, kevésbé kockázatos szerrel helyettesítik.<ref>Gyires K., Fürst Zs.: ''A farmakológia alapjai'', Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2011. 2. kiadás, 910. oldal, ISBN 978 963 226 324 3</ref> Említést érdemel a hosszú évtizedekig forgalomban lévő, a Chinoin Gyógyszergyárban a két világháború között kifejlesztett és több országban is alkalmazott merkurofillin (Novurit) diuretikum, amelyet később, elsősorban higanytartalma miatt korszerűbb készítményre cseréltek.<ref>Szekeres László: ''Orvosi gyógyszertan''. Budapest, Medicina Könyvkiadó, 1980. 367. oldal ISBN 963-240-111-5</ref> A fogtömésekhez használt higany-amalgámhiganyamalgám higanyterhelése rendkívül kismértékű, de nagyszámú fogtömés esetén – amely határozottan hosszú ideig van a szájban – összeadódva már figyelembe vehető terhelést jelenthet a szervezetre. Az így létrejött terhelés azonban jóval alacsonyabb, mint az amalgámkészítés okozta foglalkozási eredetű terhelés.<ref name="CLARKSON"/>

Irakban 1971-72-ben metilhigannyal csávázott, vetésre szánt gabonát az azokhozahhoz hozzájutó lakosság hónapokon keresztül használtahasznált fel kenyérsütéshez. A folyamatos higanyterhelés következtében a lakosság szervezetébe rövid idő alatt mérgező mennyiségű higany került. A higanymérgezés több mint 6000 embernél volt kimutatható és mintegy 400, mérgezéshez köthető halálesetet regisztráltak.<ref>Faragó T.: A ''folyékony ezüst tündöklése és bukása''. Magyar Kémikusok Lapja, 2015. 70: 11-14.</ref> Hasonló tömeges higanymérgezést okozott a rizs etilhigannyal, – mint fungiciddel – történő kezelése és annak fogyasztása Kínában 1972-ben.<ref>Risher J.F., Murray H.E., Prince G.R.: ''Organic mercury compounds: Human exposure and its relevance to public health.'' Toxicol. Ind. Health. 2002. 18: 109–160.</ref> Japánban a Nara-időszakban (710–794) kezdték használni a kalomeltartalmú (Hg₂Cl₂) kozmetikumokat ólomvegyületekkel kombinálva, melyek sajátos bőrfehérítő hatással rendelkeztek és amelyek évszázadokig voltak használatban. A mindkét nem által használt kalomeltartalmú szépítőszerek túlzott alkalmazása több esetben vezetett higanymérgezéshez.<ref name="NARA">Sakamoto K., Lochhead R., Maibach H., Yamashita Y.: ''Cosmetic Science and Technology: Theoretical Principles and Applications.'' Elsevier, 2017. 9. oldal. ISBN: 978-0-12-802005-0</ref>