„Modus vivendi” változatai közötti eltérés

A modus vivendi szükségessége akkor merülhet fel, ha ellenérdekű felek között éles, tartósnak ígérkező és nehezen elsimítható [[konfliktus]] támad. Ha ez erősebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező fél nem tudja teljes mértékben ráerőltetni akaratát a gyengébb félre, de el tudja érni, hogy az utóbbi – elveit feladva – együttműködjék vele, akkor az nem még modus vivendit jelent, hanem (politikailag negatív jelentésű) ''[[kollaboráció]]t''. Modus vivendiről akkor szokás beszélni, ha az ellentétes érdekű felek egyike sem tudja vagy akarja olyan mértékben ráerőltetni az akaratát a másikra, hogy az feladja a számára igazán lényeges elveit feladjaelveket. Az ilyen megegyezéses, egymást megtűrő állapot többnyire tárgyalások, alkudozások révén jön létre a feszültségek, a folyamatos ellenségeskedések megszüntetése érdekében. A „kollaborálás” és a modus vivendi elfogadása között tehát az a lényeges különbség, hogy az utóbbiban ''nem történik meg a lényeges elvek feladása''. A gyengébb fél számára modus vivendi a körülményekhez való, a lehetőségekhez mérten tisztes alkalmazkodását jelenti.