„Álom luxuskivitelben (film)” változatai közötti eltérés

korr
(korr)
}}
 
Az '''''Álom luxuskivitelben''''' ''(Breakfast at Tiffany’s)'' [[1961 a filmművészetben|1961]]-ben bemutatott színes, amerikai romantikus filmvígjáték. [[Blake Edwards]] alkotása [[Truman Capote]] [[1958]]-ban megjelent kisregényeazonos (máscímű kategorizálás szerint: [[novella]])kisregénye alapján készült, amely magyar nyelven is olvasható. A forgatás [[1960 a filmművészetben|1960]]. [[október 9.|október 9-én]] kezdődött, és bő két hónappal később, [[december 21.|december 21-én]] ért véget. A két főszerepet [[Audrey Hepburn]] és [[George Peppard]] játszották. Holly Golightly megformálása jelentős imázsváltást jelentett Hepburn pályáján, noha később ő maga és számos kritikus úgy vélte, hiba volt ráosztani ezt a szerepet. A ''Süddeutsche Zeitung'' kritikusa szerint ''„Audrey Hepburn a legvarázslatosabb szereposztásbeli tévedés, ami csak elképzelhető”''. Ennek ellenére az ''Álom luxuskivitelben'' egyike a színésznő legnépszerűbb filmjeinek és alakításainak. Az általa előadott ''[[Moon River]]'' című betétdalt azóta sztárok tucatjai énekelték el, [[Henry Mancini]] zeneszerző szerint azonban egyikőjük előadása sem közelítette meg Audrey-ét.
 
== A cselekmény ==
{{Cselekmény}}
 
[[New York]], az 5. sugárút hajnalban. Estélyi ruhás nő száll ki egy taxiból – a bájos teremtést Holly Golightlynak hívják –, és néhány percre megáll a [[Tiffany]] ékszerüzlet kirakata előtt, hogy elfogyassza a reggelijét. Utána hazasétál. A ház előtt egyik hódolója, Sid Arbuck várja. Holly elvesztette a kulcsát, ezért egyik szomszédjához, a fényképész Mr. Yunioshihoz csenget be. A lépcsőházban megpróbálja lerázni Sidet. A lépcső tetején megjelenik az ingerült Mr. Yunioshi, akit a lány már nem először csenget fel. Holly kedvesen azt mondja neki, hogy ne dühöngjön, és akkor esetleg majd megcsinálhatja róla azokat a képeket, melyekről beszéltek. Mr. Yunioshi rögtön arról érdeklődik, hogy mikor, de Holly nem mond pontos dátumot, hanem besiet a lakásába. Sid az ajtón kívül marad. Eltelik néhány óra. Holly a kapucsengő hangjára ébred. Ezúttal őt ébreszti fel valaki. Egy jóképű fiatalember érkezik, ő lesz az új lakó. Paul Varjaknak hívják, nem jó kulcsot kapott az új otthonához. Holly beengedi a saját lakásába, hogy a férfi onnan telefonáljon. A lányban hamarosan tudatosul, hogy csütörtök van. Sietősen készülődnie kell, ezen a napon ugyanis mindig beszélőre megy a [[Sing Sing]]be. Egy „édes öregurat” látogat meg, Tomato (= Paradicsom) Sallyt, akit az újságok maffiózóként emlegetnek, pedig Holly szerint csupán annyi van a rovásán, hogy csalt egy kicsit a jövedelemadóval. Egyébként semmi köze Tomatóhoz, egy ügyvéd ismerőse kérte meg, hogy látogassa rendszeresen az ügyfelét a börtönben. Némi pénzt is fizet mindezért, Holly pedig cserébe az időjárásról szállít híreket a két férfi között. Paul udvariasan kikíséri a lányt az érkező taxihoz, amelyből egy elegáns nő száll ki. A férfi a lakberendezőjeként mutatja be a nőt Hollynak.
 
New York, sőt alighanem az egész világ leghíresebb ékszerüzletét [[1837]]-ben alapította a [[Connecticut]] államból érkezett [[Charles Lewis Tiffany]]. Az alapító szülei méteráru- és papírkereskedelemmel foglalkoztak. Az első Tiffany ékszerüzlet a Broadway 259. szám alatt nyitotta meg a kapuit. A Tiffany fennállása során hatszor költözött új helyre: lényegében követte a mind északabbra költöző New York-i elitet. [[1940]]-ben költözött az 5. sugárút és az 57. utca sarkára. A cég szimbóluma a [[gyémánt]]. [[1877]]-ben [[Dél-afrikai Köztársaság|Dél-Afrikában]] egy kanárisárga színű gyémántot találtak. Mr. Tiffany megvásárolta a követ, és [[Párizs]]ba küldte csiszoltatni. Csiszolás után a kő 128,54 [[karát]]os volt 90 felülettel, hogy ezzel a maximális csillogást érjék el. 2,5 × 2,5 [[centiméter]]es méretével a legnagyobb gyémántnak számított akkoriban. Ezt a becses ékszert mindössze ketten viselhették: egyikőjük Audrey Hepburn volt az ''Álom luxuskivitelben'' forgatása idején. A cég szakmai rangját bizonyítja egyebek mellett az is, hogy a Tiffany foglalat vált az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban az [[eljegyzés]]i gyűrűk leggyakoribb foglalatává, mivel maximálisan kiemeli a kő ragyogását. Régebben a gyémántok koronafoglalatokba kerültek, melyekben a kövek mélyen ültek, kevés fényt kaptak. Mr. Tiffany ötlete volt a hatágú foglalat, amely azóta szabvány foglalattá vált a gyémántok esetében. Ez a technika távol tartja a követ a foglalattól, ezért alulról is be lehet látni a kőbe.
 
A Tiffany szoros kapcsolatot épített ki az amerikai kormánnyal, vevői közé tartoztak olyan elnökök is, mint [[Abraham Lincoln]], [[Ulysses S. Grant]] és [[John Fitzgerald Kennedy]]. A [[XIX19. század]] végén a kormány úgy döntött, hogy megújítja az Egyesült Államok nagypecsétjét. A Tiffany vésnöke, James Whitehouse tervezte meg az új pecsétet.<ref>A véletlen érdekes szójátékot produkált: az amerikai elnök székhelye a Fehér Ház (White House), a vésnök vezetéknevének (Whitehouse) jelentése pedig szintén Fehér ház.</ref> Pontos, precíz és megbízható munkájának köszönhetően a cég neve rövid idő alatt egyenlő lett a minőséggel, és az [[1850-es évek]]től kezdve a Tiffanyt egyre gyakrabban kérték fel különböző rangos sportesemények trófeáinak megtervezésére és elkészítésére. Például az [[NBA]] és a [[NASCAR]] trófeái szintén a Tiffanynál készülnek. A cég [[1987]]-ben ünnepelte alapításának 150. évfordulóját. A jubileum tiszteletére egy könyv jelent meg a Tiffany történetéről. A kiadvány bevezetőjébe Audrey Hepburn a következőket írta:
 
''„Kedves Tiffany! A szép dolgok mindig örömet okoznak, ezért nem homályosul el a Tiffany művészetének csillogása. A neved 150 éve egyet jelent a szépséggel, stílussal, minőséggel és állandósággal. Felderítettél minket az ékszereiddel, kivilágítottad az otthonainkat a lámpáiddal, ezüstöddel csillogóvá tetted az asztalunk. Megtisztelted az életünket – az enyémet mindenképpen, hiszen meghívtál reggelizni. Hányan mondhatják el, hogy [[kávé]]t ittak és [[croissant]]-t ettek a Tiffanyban? Ezt az emléket mindig megőrzöm. Boldog születésnapot, drága T., szeretettel, de irigykedve is, hiszen 150 év után egyetlen ráncod sincs, de hát a minőség nem öregszik! Odaadó barátod: Audrey Hepburn”''
[[Fájl:Starring Mickey Rooney.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|Mr. Yunioshi (Mickey Rooney)]]
 
A férfi főszerepre a kezdet kezdetén [[Steve McQueen (színművész)|Steve McQueen]] volt a legesélyesebb, szerződése azonban a ''Wanted: Dead or Alive'' (1958) című tévésorozathoz kötötte, ezért mást kellett keresni helyette. Az Actors Studio tehetséges növendékét, [[George Peppard]]ot választották, akit mindkét női főszereplő megkedvelt. Audrey Hepburn ugyan idegennek érezte magától a híres színiiskola által képviselt játékstílust, kollégájával azonban haláláig tartotta a baráti kapcsolatot. A 2-E szerepére szerződtetett [[Patricia Neal]] szintén az Actors Studio tanítványa volt, ő már csak ezért is örült, hogy együtt játszhat Pepparddal. Évtizedekkel későbbi visszaemlékezéseiben elmondta, női hiúságát legyezgette, hogy partnere a valóságban is flörtölt vele, és gáláns úriember módjára viselkedett. Az eredeti alkotói elképzelés szerint egyébként 2-E jobban uralkodott volna Paul felett, ám Peppard állítólag nem akarta, hogy a közönség túlságosan alárendeltnek lássa őt. A hölgyekkel ellentétben Blake Edwards rendező elégedetlen volt a férfi főszereplővel. A film jubileumi [[DVD]]-kiadásának extrái között elmondta, hogy nagyszerűen tudott együtt dolgozni a színésszel, de azóta úgy látja, hiányzott belőle az a „valami”, ami ehhez a szerephez nagyon kellett volna. Edwards elégedetlen volt a Mr. Yunioshit alakító [[Mickey Rooney]]-val is, noha jó barátságban voltak. Szíve szerint ő egy igazi japán színésznek adta volna a szerepet, de az akkori hollywoodi szereposztási szisztémában ez a lehetőség komolyabban fel sem merült. Évtizedek távlatából Richard Shepherd [[filmproducer|producer]] is úgy ítélte meg, hogy Rooney rossz választás volt, állítólag már forgatás közben arra gondolt, hogy le kéne cserélni. Egy [[2008]]-as interjúban a 88 esztendős Rooney azt nyilatkozta, hogy fájó szívvel értesült az alakítását ért megkésett kritikákról, mivel addig ilyen jellegű észrevételeket nem kapott.<ref>Rooney alakítása kétségtelenül kilóg a filmből, Mr. Yunioshi alakja túlságosan a [[paródia]] felé megy el. Igazságtalanság azonban ezért kizárólag a színészt hibáztatni. Mr. Yunioshi a filmben olyasfajta vígjátéki figura, amilyeneket a későbbi Edwards-filmekben gyakran láthatott a néző. Valószínű, hogy Rooney Edwards instrukciói szerint formálta meg a szerepet, csak a dolog végül nem jól sült el. Ha Edwards már a forgatás alatt elégedetlen volt Rooney alakításával, nyilván megtehette volna, hogy ugyanolyan szónoklatot intézzen a színészhez a rendező irányító szerepéről, mint amilyet állítólag Hepburnnek mondott, mikor Audrey mások tanácsainak figyelembevételével akarta megformálni Hollyt.</ref> A Golightly dokit megformáló [[Buddy Ebsen]] az [[1930-as évek]] kedvelt énekes-táncos színésze volt, akit az évek folyamán a nagyközönség lényegében elfelejtett. A próbafelvételen állítólag csak öt sort kellett felolvasnia a szerepéből, ugyanis már annyiból látszott, hogy tökéletes lesz a figura eljátszására. Golightly megformálásának köszönhette Jed Clampett szerepét a ''The Beverly Hillbillies'' című sikeres tévésorozatban, amely pályája egyik újabb sikeres állomása lett. [[Martin Balsam]] karrierje épp akkoriban kezdett felfelé ívelni, mindenekelőtt [[Alfred Hitchcock]] ''[[Psycho (film, 1960)|Psycho]]'' (1960) című klasszikusának köszönhetően. Az évek folyamán Balsam az amerikai filmművészet egyik legmegbízhatóbb és legtöbbet foglalkoztatott karakterszínészévé vált. [[José Luis de Villalonga]] a szóbeszéd szerint a magánéletben is szívesen játszotta a latin szívtipró szerepét, műfajilag tarka filmográfiájában a [[új hullám (film)|francia új hullámos]] [[Agnès Varda]] és az olasz [[Federico Fellini]] egy-egy alkotása is szerepel (a ''[[Cléo 5-től 7-ig]],'' illetve a ''[[Júlia és a szellemek]]'').
 
=== A forgatás ===
* A 45. évfordulóra kiadott DVD-változaton volt látható először az a jelenet, melyben Holly és Paul ellátogatnak egy sztriptízbárba, ahol a lány szellemes megjegyzést tesz a vetkőző hölgy műsorszámával kapcsolatban.
* A film egyik jelenetében a becsípett Holly e szavakkal utasítja ki Pault a lakásból: „Innentől eljutni az ajtóig pontosan 4 másodpercig tart. Én kettőt adok neked.” Paulnak valójában tényleg 4 másodpercbe telik, hogy megtegye ezt a rövid utat.
* A [[XX20. század|20. századi]]i amerikai filmművészet egyik leghíresebb pillanatképe a szipkázó Hollyt ábrázoló reklámfotó.
* A ''Premiere'' filmmagazin listáján az ''Álom luxuskivitelben'' eredeti moziplakátja minden idők 25 legjobb filmplakátja között a 18. helyen áll.
* Azt a híres, [[Hubert de Givenchy]] által tervezett fekete ruhát, melyet Audrey Hepburn a nyitó jelenetben viselt, egy [[2006]]. [[december 4.|december 4-i]] [[london]]i Christie’s aukción 807 ezer dollárért adták el.<ref>Az adat az IMDB-ről származik. Az enwiki szócikke szerint az aukció egy nappal később volt, a ruha pedig 467 200 [[angol font|fontért]] kelt el, ami körülbelül 947 ezer dollárnak felel meg.</ref> A filmes relikviák közül ez a második legdrágábban értékesített emléktárgy: az első helyezett az ''[[Elfújta a szél (film)|Elfújta a szél]]'' ([[1939 a filmművészetben|1939]]) című film Oscar szobrocskája.
* [[1966]]-ban [[David Merrick]] produkciójában [[Broadway]]-[[musical]]t mutattak be a történetből. Szövegíró: [[Edward Albee]], zeneszerző: [[Bob Merrill]]. Holly szerepét [[Mary Tyler Moore]] kapta. A darab nem lett siker, néhány előadás után levették a műsorról. [[2004]]-ben újabb zenés változatot mutattak be a film alapján.
* Amikor Paul elmeséli az első este, hogy milyen kritikát kapott könyve a [[The New York Times|New York Times]]-tól, a magyar szinkronban ennek dátumául 1958 májusát adja meg. Az eredeti angol szöveg szerint a kritika az újság [[1956]]. október 1-jei számában jelent meg. A fordítók feltehetőleg túlságosan kényesnek érezték ezt a dátumot, valamint a kritikából idézett részt ''("szenvedélyes, érzékeny, mélyen átélt, és ami a legszörnyűbb az összes jelző közül, ígéretes")'' ahhoz, hogy ezek együtt elhangozzanak a filmben.
 
== Bakik ==
 
== Fontosabb díjak és jelölések ==
=== ;[[Oscar-díj]] ===(1962)
* [[1962]] díj [[Henry Mancini]] (zene) – Johnny Mercer (szöveg) (legjobb filmdal: ''Moon River'')
* [[1962]] díj [[Henry Mancini]] (legjobb filmzene)
* [[1962]] jelölés [[Audrey Hepburn]] (legjobb színésznő)
* [[1962]] jelölés George Axelrod (legjobb forgatókönyv)
* [[1962]] jelölés Hal Pereira, Roland Anderson, Sam Corner, Ray Moyer (legjobb díszlet és művészeti vezetés színes film kategóriában)
 
=== ;[[Golden Globe-díj]] ===(1962)
* [[1962]] jelölés Legjobb film (vígjáték kategóriában)
* [[1962]] jelölés [[Audrey Hepburn]] (legjobb színésznő, vígjáték kategóriában)
 
=== ;[[Grammy-díj]] ===(1962)
* [[1962]] díj [[Henry Mancini]] (legjobb eredeti filmzene)
 
=== ;Amerikai Forgatókönyvírók Egyesülete ===(1962)
* [[1962]] díj George Axelrod (legjobb forgatókönyv)
 
=== ;Amerikai Rendezők Egyesülete ===(1962)
* [[1962]] díj [[Blake Edwards]] (legjobb rendező)
 
== Jegyzetek ==
 
== Források ==
* Az [[IMDBtitle:{{imdb cím|0054698|Álom luxuskivitelben]] az [[Internet Movie Database]] oldalain}}
* [https://web.archive.org/web/20090418030909/http://www-personal.umich.edu/~bcash/breakfasthomepage.html A regény és a film honlapja]
* [http://www.script-o-rama.com/movie_scripts/b/breakfast-at-tiffanys-script.html A film forgatókönyvének vázlata]