„Louis-Marie Stanislas Fréron” változatai közötti eltérés

| születési dátum = [[1754]]. [[augusztus 17.]]

| halál dátuma = [[1802]]. [[július 17.]] {{életkor-holt|1754|8|17}}

| halál helye = [[Saint Dominque]] (most [[Haiti]])

'''Louis-Marie Stanislas Fréron''' ([[1754]]. [[augusztus 17.]] – [[1802]]. [[július 17.]]) [[francia]] újságíró, politikus. A [[francia forradalom]] egyik jelentős és jelképes személye. 1792-től 1795-ig a [[Nemzeti Konvent]] képviselője. Fréron leginkább kegyetlen lépéseiről, a [[jakobinus terror]] végrehajtója és kiszolgálójaként ismert. Híres lépései közé tartozik, hogy a touloni csata (1793) egyik vesztes ütközete után kivégzéssel fenyegette meg az akkor még fiatal [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte Napóleon]]t. Mikor Napóleon Első Konzul lett bosszúból Fréront Saint-Dominque-ra ([[Haiti]]ra) száműzte, ahol 1802-ben [[vérhas]]ban meghalt.

Fréron egy idő után egyre radikálisabb nézeteket vallott, ez a napilapjaiban érezhető is volt. Tovább bizonyítja az, hogy az napilapjait [[Camille Desmoulins|Desmoulins]]-sal és [[Jean-Paul Marat|Marat]]-tal hárman szerkesztették. A Bastille megtámadására a napilapban támogatták, hergelték az embereket. Nem sokkal a forradalom kirobbanása után Bonne-Nouvelle körzet képviselőjévé választották. Képviselőként ritkán volt aktív, inkább visszatért az újságíráshoz. Megkezdte a saját hírlapját a ''L'Orateur du Peuple-t'' szerkeszteni [[Marcel Enfantin]]-nal.

1790-ben Marcel Enfantin-t letartóztatták összeesküvés vádjával. 1792-ben ő és Desmoulins ösztönözték a népét, hogy támadják meg királyi palotát és hogy csapjanak össze a svájci testőrökkel. Szeptemberben megválasztották a Nemzeti Konvent képviselőjének. 1793-tól és 1794-ig [[Paul Barras]] mellett dolgozott a déli területeken ([[Marseille]], [[Toulon]], [[Provence]]).

Franciaország legnagyobb problémája Toulon visszafoglalása volt. Már egy jóideje próbálkoztak a visszavételével, sikertelenül. Fréron először támogatta Napóleon tervét, miszerint a legközelebbi félszigetet meg kell szállni és tüzérségi egységeket kell elhelyezni. Viszont Carteaux generális szándékosan keresztbe tett Napóleonnak és Franciaországnak; 1500 ember helyett csak simán 500 küldött. Ezután Fréron többször megfenyegette Napóleont, hogy kifogja végeztetni, de inkább meggondolta magát. Napóleon küldött levelet Párizsnak a terveiről, ha kivégezteti a fiatal tisztet a nevét Carteaux terve mellé teszi le, de ha Carteaux kudarcot vall akkor magával fogja rántani. Ezért Fréron beleegyezett abba, hogy Napóleon megmaradjon ta pózicíójában - attól függetlenül mégis lefokoztatta és a tartalékosok vezetőjének nevezte ki - Carteaux-ot pedig egy héten belül pedig áthelyezi más frontra. Mikor azonban az erődöt ostromolták a franciák már a vereség szélén álltak, ekkor Napóleon mindenféle-fajta engedélykérés nélkül maga rohamozott a tartalékosokkal a csatába.