„Német Szamoa” változatai közötti eltérés

'''Német Szamoa''' (németül Deutsch-Samoa) a császári [[Német gyarmatbirodalom]] [[protektorátus]]a volt 1900 és 1914 között. [[Upolu]], [[Savai'i]], [[Apolima]] és [[Manono]] szigetek tartoztak hozzá, amelyek ma [[Szamoa]] (a korábbi Nyugat-Szamoa) részei. Német Szamoa Németország utolsó [[Gyarmat (terület)|gyarmat]]i szerzeménye volt a csendes-óceáni térségben. A [[Háromoldalú Konvenció]] juttatta Németországnak, amelyet 1899, december 2-án írtak alá Washingtonban, és amelynek a ratifikációit 1900. február 16-án cserélték ki.<ref name=GHR>Ryden, George Herbert. ''The Foreign Policy of the United States in Relation to Samoa''. New York: Octagon Books, 1975. (Reprint by special arrangement with Yale University Press. Originally published at New Haven: Yale University Press, 1928), p. 574; the Tripartite Convention (United States, Germany, Great Britain) was signed at Washington on 2 December 1899 with ratifications exchanged on 16 February 1900</ref><ref>Flag raising at Mulinu'u Point was 1 March 1900</ref> A [[Kiacsoui-öböli Bérelt Terület]]en kívül ez volt az egyetlen csendes-óceáni német gyarmat, amelyet nem [[Német Új-Guinea|Német Új Guineából]] igazgattak. A gyarmat első kormányzója [[Wilhelm Solf]] későbbi gyarmat,- majd külügyminiszter volt, 1900-1910-ig igazgatta a kolóniát. Őt Erich Schultz követte a kormányzói székbenhivatalban. Közvetlenül az [[első világháború]] kitörése után, 1914. augusztus 30-án [[Új-Zéland]] sikeresen elfoglalta a szigeteket, de a tényleges felügyeletet csak 1920-ban vette át a szigetcsoport felett.