„Familiaritás” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
4. sor:
[[II. András magyar király|II. András]] birtokadományozásai mélyreható változásokat idéztek elő a magyarországi birtokrendszer felépítésében. Az olykor egész megyéket eladományozó király elsősorban a királyi monopóliumokból, regálékból kívánta biztosítani jövedelmeit. Szinte nem maradt olyan megye, amelyben a királyi birtok aránya túlsúlyban lett volna. Ezáltal a világi birtok szerepe visszavonhatatlanul megnőtt. Utódja, [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] uralkodása elején visszavett számos birtokot, hogy a királyi birtokrendszer ismét szilárd alapokon nyugodjon, de a [[tatárjárás]] után folytatta apja politikáját. Rájött, hogy a külső veszedelem elhárításában szüksége van a főurak támogatására, és nagyarányú vár- és városépítésbe kezdett. [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] és [[V. István magyar király|V. István]] uralkodása idején kezdtek kibontakozni a tartományuraság csírái. [[Gutkeled nembeli Joachim]] Hunyad, Temes és Zemplén megyében gyűjtögette birtokait. [[Ákos nembeli Ernye]] Borsodban, [[Geregye nembeli Pál (országbíró)|Geregye Pál]] Biharban alakított ki magának egy hatalmas birtoktestet. A példák sorát lehetne folytatni, és a folyamat odáig vezetett, hogy [[IV. László magyar király|IV. László]] már az önálló kormányzásra sem volt képes, [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] pedig évtizedes harcot vívott [[Csák Máté (trencséni tartományúr)|Csák Máté]]val, [[Aba Amadé]]val, [[Kőszegi Henrik]]kel, [[Borsa Kopasz|Borsa Kopasszal]] és több más [[tartományúr|kiskirállyal]].
 
A [[nagybirtokrendszer]] kialakulása azzal a következménnyel járt, hogy a főúrnak szüksége volt a birtokigazgatásban részt vevő és katonáskodó elemekre. Ezért a nagybirtokos famíliájába fogadott olyan nemeseket vagy nemteleneket, akik uruk távollétében rendezték a birtok ügyeit vagy a nagyúr zászlaja alatt katonáskodtak. Mint fentebb olvasható, a javadalmazás főként természetben (esetenként pénzben) történt meg, és attól függött, hogy ki milyen feladatkört töltött be. Ez elsősorban azért volt így, mert a [[13. század]]ban Magyarországon még nem terjedt nagymértékben a pénzgazdálkodás, és a tartományurak ideje sem kedvezett ennek a folyamatnak. A dominus jutalmazhatta úgy is familiárisát, hogy lekötötte uradalma egy vagy több faluját a számára.
 
A főúr támadás esetén védelmet biztosított familiárisának, míg az utóbbi a már említett szolgálattal tartozott urának. A dominus törekedett arra is, hogy helyismerettel rendelkező familiárist válasszon magának, de előfordult olyan is, hogy vára élére egy távoli vidékről származó várnagyot helyezett. A helyzet azonban a visszájára is fordulhatott. A gazdag földbirtokos nem egyszer erőszakkal próbált magának familiárisokat toborozni, akik nem akartak idegen birtok alá tartozni, meg akarták őrizni a saját önállóságukat. Különösen az [[egytelkes nemes]]ek voltak rossz helyzetben. Az ilyen helyzetek orvoslására már [[III. András magyar király|III. András]] uralkodása alatt is tettek kísérletet, erről rendelkezett az [[1298]]. évi 33. tc. „Úgyszintén elrendeltük, hogy a nemesek szolgálhassanak, akiknek akarnak önkéntes akaratukból. És ha valaki a hatalmasok közül az ilyen nemeseket erőszakkal vagy hatalommal arra kényszeríti, hogy neki szolgáljanak, vagy őket emiatt személyükben vagy vagyonukban megsérteni vagy megterhelni merészkedik, eme rendelkezés ellen jár el, e cselekedet által azonnal a most hozott kiközösítési ítélet alá essék.”