„RMS Titanic” változatai közötti eltérés

10 bájt hozzáadva ,  3 hónappal ezelőtt
a
egyértelműsítés, replaced: Dékány AndrásDékány András AWB
a (linkjav.)
a (egyértelműsítés, replaced: Dékány AndrásDékány András AWB)
Sir James Bisset, a Carpathia mentésben részt vevő második tisztje, a Cunard hajótársaság későbbi commodore-ja (vezérkapitánya) emlékirataiban a következő okot jelöli meg a sietségre (összefoglalás): a Titanic a hírverés szerint a legnagyobb és a legelegánsabb új hajó volt a transzkontinentális útvonalon. Mivel azonban sebessége elmaradt a Mauretania-Lusitania párosétól, ahhoz, hogy 1912. április 16-án kedden, 17 óráig megérkezzen New Yorkba (a sajtó és a fogadás szempontjából az utolsó megfelelő időpontra – ekkor adhattak volna róla hírt még aznap), a lehető legrövidebb úton, és sebességveszteség nélkül kellett hajóznia, mert nem volt sebességtartaléka, amivel ledolgozhatta volna a lassítás miatti időveszteséget. Szintén emiatt nem jöhetett szóba az sem, hogy megkerülje dél felől a jégveszélyes területet. Ez utóbbi esetben el kellett volna térniük a gömbi főkörtől, a gömbfelületen húzható legrövidebb úttól, ami kissé északabbra vezet, mint a hengervetületi térképeken rajzolható egyenes vonal.
 
Ha viszont csak este, vagy netán szerdán érkezik meg – ami akkoriban már lassú átkelésnek számított –, az óhatatlanul kiváltotta volna a sajtó fanyalgását, ami marketing szempontból igen kínos lett volna a White Star-nak (különösen az első úton, a hatalmas beharangozó kampány után). Tehát Bisset szerint Smith kapitány nem lassíthatott (legalábbis anélkül, hogy a munkaadóinak haragját magára ne vonta volna), kockáztatnia kellett, és ez vált a katasztrófa fő okává.
 
Bisset véleménye azonban nem állja meg helyét, mivel a Titanicot birtokló White Star Line társaság ügyvezetője, J. Bruce Ismay még az indulás előtt, Southamptonban megbeszélte, illetve eldöntötte a Titanic főgépészével, Joseph Bell-lel, hogy a Titanic az eredeti tervektől eltérően nem április 16-én este, hanem 17-én délelőtt érkezzen meg New Yorkba. Ilyen jellegű időkényszer tehát nem terhelte a Titanic kapitányát.
 
Bár a fedélzeten lévők az ütközéskor csak enyhe rázkódást éreztek, a tisztek előtt hamar nyilvánvalóvá vált a helyzet súlyossága, majd pedig az is, hogy a hajó menthetetlen. A kapitány utasítására nem sokkal éjfél után, 0:10-kor megkezdték az utasok mentőcsónakba helyezését, valamint a mentőmellények kiosztását. A parancs értelmében először csak a nők és a gyermekek szállhattak be, később már a férfiak is, ha maradt még hely. 0:15-kor elkezdték leadni a [[CQD]] vészjelzést a Titanic fedélzetéről, de nem sokkal később, a hajó utolsó óráiban alkalmazni kezdték az [[SOS (jelzés)|S.O.S.]] kódot is, amit akkor még csak épp pár éve kezdtek bevezetni a nemzetközi hajózásban (mivel a korábban használt CQD jelzésnél könnyebb volt legépelni a távírón).
[[Fájl:Californian.jpg|bélyegkép|A Californian a katasztrófa másnapján. A hajó rádiósa már aludni tért, így nem vette a Titanic vészjeleit. ]]
 
A mentőcsónakokban együttesen körülbelül az utasok felének jutott volna hely (1178), ez akkoriban kivételesen jó aránynak számított. Ennek ellenére a csónakok nagy részét félig üresen engedték le. 0:45-kor eresztették le az első csónakot, a 7-es számút, 28 emberrel. Ugyanebben az időpontban vészjelző rakétákat is fellőttek, abban a reményben, hogy a környéken tartózkodó hajók valamelyikéről észlelik azokat, és a Titanic segítségére tudnak sietni. A közeli [[SS Californian|''Californian'']] gőzösön tartózkodóknak valóban észlelniük is kellett volna a segélyjelzést, de mint később kiderült, az őrszemek nem értették, hogy mi történik, a hajó rádiósa pedig aludt, így a vészjelző morzejeleket sem észlelhette.
A Titanic segítségére siető hajó – a brit ''[[RMS Carpathia|Carpathia]]'' – hajóorvosa magyar volt: dr. [[Lengyel Árpád (orvos)|Lengyel Árpád]], aki a megmenekült utasoktól hálából emlékérmet kapott. Az orvos sírja a budapesti [[Fiumei Úti Sírkert|Kerepesi temetőben]] van.
 
A Titanic egyetlen bizonyítottan magyar származású utasa [[Leopold Weisz]] volt, aki Veszprémben született Weisz Lipót néven, később elhagyta az országot. Feleségével együtt utazott, a nő túlélte a tragédiát, Weisz viszont a tengerbe veszett. Sírja a [[Kanada|kanadaikanada]]i Baron de Hirsch temetőben található.
 
== A rejtélyes hajó ==
[[Fájl:Samson ship.jpg|bélyegkép|A ''Samson'' 1926-ban]]
Lehetséges, hogy a katasztrófa éjszakáján a süllyedő Titanic közelében tartózkodott a ''Samson'' nevű, gőzgéppel és vitorlákkal is rendelkező norvég brigantin. A hajó első tisztje, Henrik Bergethon Næss [[1962]]-ben, nem sokkal halála előtt azt állította, hogy a ''Samson''nal aznap éjjel illegális fókavadászatot végeztek, és láttak is a távolban vészjelző rakétákat, de elmondása szerint attól tartottak, hogy a parti őrség észrevette őket, emiatt elhagyták a helyszínt.
 
Született olyan elmélet is, amely szerint a Titanic valójában nem jéghegynek ütközött, hanem ennek a kis hajónak ment neki. Ezt arra alapozták, hogy az egyik tiszt azt állította, hogy először vitorlának nézte a balesetet okozó jégtömböt, és csak mikor már nagyobb távolságra volt, akkor vette észre, hogy valójában az egy jéghegy. Ám ennek ellentmondanak a túlélők vallomásai, akik látták a hajó mellett elsuhanó jéghegyet (amit néhány nappal később, egy hajó fedélzetéről le is fényképeztek). Egyébként egy akkora hajó, mint az 506 tonnás ''Samson'', aligha tudna egy Titanic méretű hajónak végzetes sérülést okozni, úgy, hogy az nem rongálódna meg súlyosan.
 
A ''Samson'' később amerikai tulajdonba került, átkeresztelték ''City of New York''ra, és leginkább arról lett ismert, hogy [[Richard Evelyn Byrd|Richard Elvelyn Byrd]] [[1928]]-as Antarktisz-expedíciójánál ez volt a zászlóshajó. Később még 1952-ig dolgozott, majd egy tűz elpusztította.
== Érdekesség ==
[[File:Yadegar Asisi Panorama TITANIC.jpg|bélyegkép|A Titanic roncsa, a 3D panoráma Lipcsében 2017. január és 2019. január között volt a kiállításon, a 360 °-os panoráma bemutatja a látogatóknak a hajótörés maradványait a tenger mélyén<ref>{{Cite web |url=https://www.asisi.de/panorama/titanic/ |title=TITANIC in Leipzig | 360°-Panorama von Künstler Yadegar Asisi |accessdate=2020-02-10 |work=asisi.de}}</ref>]]
[[1898]]-ban jelent meg [[Morgan Robertson]] ''[[A Titan végzete]]'' című regénye, amely szinte próféciája volt a Titanic balesetének. Több adat kísértetiesen hasonlatos a regénybeli és a valóságos hajó, valamint a lejátszódott események között. Robertson az óriási óceánjáróját a következőképp jellemezte: ''Ez a legnagyobb hajó, és a legcsodálatosabb emberi alkotás.'' A regényben a hajó végül egy hűvös áprilisi éjszakán beleütközött egy jéghegybe és el is süllyedt.<ref>Edgar Cayce: Az Akasha-krónika titka</ref>
 
Már maga a két hajó elnevezése is hasonít, ugyanis a regénybeli hajót Robertson ''Titan''nak keresztelte. Mindkettő a világ akkori legnagyobb hajója volt, mindkettőt egyformán elsüllyeszthetetlennek hitték, és egyiken sem volt elegendő számú mentőcsónak az utasok, illetve a legénység megmentésére.<ref>{{kiskapitális|Lord}} (1979), 5. old.;</ref> Közös pont a két hajó sorsában az is, hogy rögtön a legelső útjukon érte katasztrófa őket, úton Amerika felé.
A Titanickal kapcsolatos eseményeket többen is megírták. Ezek közül az egyik legismertebb az a beszámoló, amit a Californian kapitányának, Stanley Lordnak a fia, Walter Lord írt, és amely ''A Night to Remember'' címmel jelent meg (magyar címe ''A Titanic pusztulása''<ref>[http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=a-titanic-pusztulasa&ID=38065 A könyv magyar nyelvű változata az antikvarium.hu-n]</ref>). A könyv a túlélők elmondása alapján vázolja fel a katasztrófát. [[1996]]-ban Beryl Bainbridge, angol írónő is regényt írt a Titanic tragédiájáról ''Every man for himself'' címmel, aminek a magyar címe ''Közelebb hozzád, Istenem'' lett. [[Robert Ballard]], a roncs felfedezője több könyvet is írt a hajóról. Az eseményeket [[Danielle Steel]] is megírta, ''Erősebb a szeretetnél'' című könyvében.
 
[[Dékány András (író)|Dékány András]] magyar író 1967-ben írt regényt a hajó szerencsétlenségéről, ''S. O. S. Titanic'' címmel.
 
==== Filmek ====
=== A roncs utóélete ===
[[Fájl:TitanicAccurateScale.png|bélyegkép|jobbra|80px|3821 méter]]
Az atom-tengeralattjárók megjelenésével a nagyméretű hajóroncsok helyét katonai titokká minősítették, mert a nagy tömegű vas vagy acél mágneses zavarokat okoz, a pörgettyűs iránytű pedig egy idő után elállítódik. Ezért a roncsok pontos helye fontos a tengeralattjárók vízalatti navigációjához. Feltehetőleg a roncs helyét már korábban is ismerték az atom-tengeralattjáróval rendelkező haditengerészetek, így valószínű, hogy a műszerek fejlődése miatt 1985 után már nem volt érdemes titkolni.
 
A hajó megtalálását dr. [[Robert Ballard]] jelentette be [[1985]]-ben.<ref group="Mj.">Ballard a roncs megtalálásához az [[Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete|amerikai haditengerészettől]] kapott támogatást, cserébe azért, hogy a megbízásukból titokban felkutatott két korábban elsüllyedt atom-tengeralattjárót.</ref> A roncs két nagyobb darabban, 3821 méter mélyen fekszik az [[Atlanti-óceán]] fenekén, 900&nbsp;km-re [[Új-Fundland]] partjaitól. Az orr-rész viszonylag ép, egyben ért az aljzatra, a hátulsó szegmens azonban süllyedés közben darabokra hullott. A két rész egymástól körülbelül 600 méterre van.
97 229

szerkesztés