„Habsburg–Toscanai János Szalvátor főherceg” változatai közötti eltérés

a
egyértelműsítés, replaced: Dékány AndrásDékány András (2) AWB
a (Verne: Clovis Dardentor regényéből származó fordítás-részlet beszúrása jegyzetként)
a (egyértelműsítés, replaced: Dékány AndrásDékány András (2) AWB)
 
}}
 
'''Habsburg–Toscanai János Szalvátor''' (ismert még mint '''Ausztriai János Szalvátor főherceg''', választott polgári nevén '''Johann Orth''', {{németül|Johann Salvator von Österreich-Toskana}}, {{olaszul|Giovanni Salvatore d'Asburgo-Lorena}}; [[Firenze]], 1852. november 25. – eltűnt a tengeren 1890. július 12.), a [[Habsburg–Lotaringiai-ház]] [[Habsburg–Toszkánai ág|toscanai ágából]] származó osztrák [[főherceg]], [[II. Lipót toszkánai nagyherceg]] és [[Bourbon–Szicíliai Mária Antónia toszkánai nagyhercegné|Bourbon–Szicíliai Mária Antónia]] gyermeke, egyben a [[Császári és Királyi Hadsereg]] katonatisztje, majd a [[Habsburg-család]]ból való kiválását követően hajóskapitány, aki 1890. július 12-én hajóval a [[Horn-fok]] körül tisztázatlan körülmények között tűnt el a fedélzet teljes legénységével és feleségével együtt. Utóélete számos írót, köztük [[Jules Verne|Verne Gyula]], [[Jókai Mór]] és [[Dékány András (író)|Dékány András]]t is megihlette.
 
== Élete ==
 
=== Eltűnése ===
Johann Orth [[Hamburg]]ban – más forrás szerint [[Fiume|Fiuméban]]<ref>[[Moldoványi Ákos]]: Salzburg és környéke; Panoráma Könyvkiadó, [[1987]], {{ISBN|963-243-328-9}}; 196. o. 1. bek. - </ref> megszerezte a hajóskapitányi oklevelet, megvásárolta a „Santa Margherita” nevű kereskedelmi [[gőzhajó]]t. Ennek fedélzetén világ körüli utazásra indult feleségével együtt. Az út első állomása a [[Río de la Plata|La Plata]] folyó torkolatvidékére vezetett, [[Uruguay]] és [[Argentína]] között, majd [[Chile]] felé indultak tovább. Ekkor látták őket utoljára.
 
A hajó nem érkezett meg, roncsai sem kerültek elő. A megindult vizsgálatok azt valószínűsítették, hogy a „Santa Margherita” [[1890]]. [[július 12.|július 12-én]] a [[Horn-fok]] körül tomboló téli vihar során süllyedhetett el, a kelet-[[patagónia]]i ''Cabo Tres Puntas'' környékén. A legénység és az utasok, köztük Orth kapitány és felesége feltehetően tengerbe vesztek. Anyja, Mária Antónia hercegnő sohasem adott hitelt legkedvesebb fia halálhírének, és nem is viselt gyászt érte. [[1911]]-ben Johann Orth-ot hivatalosan is holttá nyilvánították. Hagyatékát [[1912]]–[[1912|13]]-ban [[Berlin]]ben elárverezeték. Halálának körülményei máig tisztázatlanok maradtak.
 
== Utóélete ==
[[Jules Verne]] nagyra becsülte a főherceget; [[Sándor Mátyás (regény)|Sándor Mátyás]] figurájában sok hasonlóság található János Szalvátorral (és bátyjával, a természetbúvár [[Habsburg–Toscanai Lajos Szalvátor főherceg|Lajos Szalvátorral]]). [[Jókai Mór]]t is megragadta a főherceg alakja. ''„Ahol a pénz nem Isten”'' című regényébe az ő történetét illesztette bele. [[Dékány András (író)|Dékány András]] egyik regényében (Az elveszett sziget) "megfejtette" a főherceg eltűnésének rejtélyét: eszerint egy osztrák hadihajó vette tűz alá a hajóját és süllyesztette el.
 
[[2007]] márciusában a [[Felső-Ausztria|felső-ausztriai]] sajtóban hírek jelentek meg egy norvég bíróság ítéletéről, amely kimondta volna, hogy Johann Orth valójában nem halt meg 1890-ben, hanem Alexander Hugo Köhler álnéven [[Norvégia|Norvégiában]] telepedett le, utódai születtek, és [[1945]]-ben itt hunyt el. Az önjelölt utódok, Henrik Danielsen és Frantz Köhler Nilsen a számukra kedvező ítéletre támaszkodva igényt jelentettek be a főherceg örökségére (elsősorban a gmundeni Ort várra). A bizonyítás érdekében [[genetika]]i vizsgálatoknak is hajlandók voltak alávetni magukat. Amikor azonban tájékozódtak az exhumálás és a [[Dezoxiribonukleinsav|DNS]]-elemzés várható költségeinek nagyságáról, az állítólagos örökösök felfüggesztették követelésüket.<ref>[http://www.nachrichten.at/regional/635608] {{Wayback|url=http://www.nachrichten.at/regional/635608# |date=20080120094406 }} ''A norvég örökösök jelentkezése,'' OÖ Nachrichten, 2007. január 17.</ref>
97 229

szerkesztés