„CAN-busz” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
24. sor:
A CAN-busz egy multi-master broadcast serial busz, melynek elsődleges feladata az '''ECU'''-k ''(electronic control units)'' összekapcsolása. Egy autóban jelenleg akár 70 ECU is lehet. A legnagyobb ezek közül szinte mindig a motor ECU-ja, de jellemzően többek között az ajtóknak, fékeknek, világításnak, műszereknek, az airbag-nek, az audio-rendszernek és a riasztónak is saját ECU-ja van.
 
A CAN-buszra csatlakozó egységek, az ECU-k bonyolultsága egy egyszerű IOI/O felülettől komplex, beágyazott rendszerekig terjedhet. Az átjárók (gateway-ek) szintén ECU-k, melyek lehetővé teszik például a busz elérését egy külső számítógépről, például egy USB-re csatlakozó illesztőegységen keresztül. A CAN-busz technikailag egy kétvezetékes (multi-master) soros busz, ahol a vezeték egy csavart érpár, melynek a (névleges) impedanciája 100 vagy 120 Ω. A busz két – egymással fizikai szinten nem kompatibilis – változatra tagozódik, egyszerűen a lassú és a gyors CAN-re. Hibatűrő (fault-tolerant) átvitelnek csak a lassú CAN számít.
 
A CAN-busz egyedi megnevezéseket alkalmaz a jelátvitelére, annak a jellegéből adódóan. A „1” fizikai megjelenését „'''recesszív'''”, míg a „0”-át „'''domináns'''” megnevezéssel illeti. Recesszív (1) állapotban a két vezeték jelszintje megegyezik (2,5V), vagy alacsony (2-3V), míg domináns jel (0) átvitele esetén maximálisan kitérnek (0V és 5V). A zavarvédelem okán a CAN_L, CAN-H vezetékeken futó jelek ellenfázisúak, azonos szingálokra ellenkező feszültségszint irányokba térnek ki. Ez a megoldás - hogy a jelek gyakorlatilag mindig azonos mértékben térhetnek ki a középértéktől - biztosítja, hogy a vezetékek GND szintje stabil marad, és így a busz (viszonylag) védett lehet a külső rádiófrekvenciás zavarójelektől.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/CAN-busz