„Mikó Imre (jogász)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Felesleges kategória eltávolítása |
|||
20. sor:
A kolozsvári Unitárius Kollégiumban érettségizett (1929), a kolozsvári [[Kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetem|I. Ferdinánd Egyetemen]] [[jog]]i doktorátust szerzett (1934), a [[Bolyai Tudományegyetem]]en orosz nyelv- és irodalomból államvizsgázott (1954). Mint egyetemi hallgató az [[Erdélyi Fiatalok]] főmunkatársa, cikkeit közölte a [[Keresztény Magvető]], az [[Erdélyi Múzeum (folyóirat, 1874–)|Erdélyi Múzeum]], a [[Keleti Újság]], [[Magyar Kisebbség (folyóirat)|Magyar Kisebbség]]. Ösztöndíjasként a nemzetközi jogot tanulmányozta [[Párizs]]ban (1934–36). 1937 elején szerkesztette a [[lugos]]i Magyar Kisebbség [[Kisebbségi Jogélet]] című mellékletét.
Politikai pályáját az [[Országos Magyar Párt|OMP]] [[bukarest]]i irodájában kezdte. 1937-ben országgyűlési képviselővé választották [[Udvarhely megye|Udvarhely megyében]], de a parlamenten kívüli [[Goga-kormány]] kinevezése folytán nem kapott igazolást. Ügyvédi irodát nyitott Kolozsvárt. A királyi diktatúra alatt a Magyar Népközösség bukaresti jogvédő irodájának főtitkára (1939–40), a [[bécsi döntések]] után az [[Erdélyi Párt]] [[országgyűlési képviselő]]je és vezetőségi tagja.
A kisebbségi jogvédelmet szolgálta, s mint az új nemzedék szószólója mindenkor kapcsolatot tartott fenn a demokratikus értelmiségi körökkel és a baloldallal. Fiatalon tagja volt [[Antal Márk]] [[marxizmus|marxista]] szemináriumának, álnéven [[Gaál Gábor (író)|Gaál Gábor]] [[Korunk]]jának munkatársa, támogatta a [[vásárhelyi találkozó]] programját, nyílt levélváltásban az illegalitásban élő [[Józsa Béla|Józsa Bélával]] állást foglalt a munkásság mellett (1943) és csatlakozott az [[antifasiszta]] ellenálláshoz (1944).
| |||