„II. Mátyás magyar király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Az Aranygyapjas rend lovagjai kategória hozzáadva (a HotCattel) |
az 1601. évben visszafoglalták Fehérvárt és eredményesen harcoltak a felmentő török sereg ellen. |
||
62. sor:
[[Miksa magyar király|II. Miksa császár]] (1527–1576) és [[Habsburg Mária magyar királyné (1528–1603)|Habsburg Mária spanyol infánsnő]] (1528–1603) harmadik fia, egyébként ötödik gyermeke. [[1557]]. [[február 24.|február 24-én]] született [[Bécs]]ben. Mátyás főherceg mindenáron hatalomra akart kerülni, ám a bátyja, [[Rudolf magyar király|II. Rudolf császár]] által javasolt utat, miszerint egyházi hercegséget kellett volna vállalnia, nem volt hajlandó követni. A [[németalföldi szabadságharc]] során a [[Dél-Németalföld|déli, katolikus tartományok]] tárgyaltak vele, mire ő titokban odautazott. [[1578]]-ban meg is választották helytartónak. Jogköre azonban igen korlátozott volt, ráadásul a tartományokat sem sikerült megtartania.
Kegyvesztetten [[Linz]]ben kellett letelepednie, azonban ifjabbik bátyja, [[Habsburg Ernő osztrák főherceg|Ernő főherceg]] [[1595]]-ös halála után megszerezte a [[Felső-Ausztria|felső-]] és [[Alsó-Ausztria|alsó-ausztriai]] hercegségeket. Mivel Rudolf császár [[Prága|Prágában]] rendezte be székhelyét, Mátyás főherceg meglehetős önállósághoz jutott. A [[tizenöt éves háború]]ban Mátyás lett a magyarországi [[kereszténység|keresztény]] hadak fővezére, ám sem katonai, sem politikai sikereket nem tudott elérni. Fővezéri működése alatt, [[1596]]-ban császári zsoldosok feladták a stratégiailag fontos [[Egri vár|Eger várát]]. Mátyás három hadjáratot szervezett a török kézen lévő [[Budai Várnegyed|Budavár]] visszafoglalására ([[Buda ostroma (1598)|1598-ban]], [[Buda ostroma (1602)|1602-ben]] és [[Buda ostroma (1603)|1603-ban]]), mindháromszor sikertelenül.Viszont eredményesen foglalta vissza Székesfehérvárt 1601 szeptember 20-án és vette fel eredményesen a harcot a város felmentésére érkező jelentős túlerőben lévő török sereggel a Fehérvár körüli ütközetekben. Nagy botrányt kavart, amikor [[1604]]-ben az [[országgyűlés]] határozatai közé beiktattak egy XXII-es számmal ellátott törvénycikket, ami a vallásügyek tárgyalásának jogát kivette az országgyűlés kezéből, miközben megerősítette a [[Habsburg-ház|Habsburg-uralkodók]] minden eddigi, katolicizmust támogató törvényét.
II. Rudolf egyre betegesebb lett, és [[üldözési mánia|üldözési mániája]] is elhatalmasodott rajta ekkorra. [[1606]]-tól kezdve Mátyást a fivérei már a Habsburg-dinasztia fejének tekintették, ezt [[1608]]-ban valóra is váltotta. Rudolf engedélye nélkül januárban összehívta a [[pozsony]]i országgyűlést, ahol a magyar, felső- és alsó-ausztriai [[rendiség|rendek]] [[konföderáció]]ra léptek a császár lemondatására. Később a [[Morvaország|morva]] rendek is csatlakoztak, Mátyás pedig seregeik élén betört [[Csehország (történelmi tartomány)|Csehországba]]. Rudolf lemondott a [[Magyar Királyság]]ról és az [[osztrák örökös tartományok]]ról, cseh királyi és német-római császári címét azonban megtartotta. Mátyás a [[malosevice]]i mezőn vette át bátyja küldöttségétől a [[Szent Korona|Szent Koronát]].
| |||