„Venczel Vera” változatai közötti eltérés

A [[Színház- és Filmművészeti Egyetem|Színház- és Filmművészeti Főiskolára]] elsőre felvették, osztályfőnöke az a [[Pártos Géza]] lett aki nemcsak kiváló rendező, de remek pedagógus is volt, de tanára volt a kiváló énekmester [[Ónody Márta]] is. ''„Aztán jött az újabb csoda, találkozásom Pártos Gézával. Ő szintén zseni volt, s színházi emberként is, pedagógusként is egyedülálló. Valamennyien, akik a tanítványai lehettünk rajongtunk érte. Pártos rendelkezett azzal a képességgel, hogy mindenkiből a lehető legjobbat, legigazabbat tudta előhozni.”'' Pártos a [[Madách Színház]] rendezője volt, tanítványait szívesen látta volna saját anyaszínházában. Azonban [[Várkonyi Zoltán (színművész)|Várkonyi Zoltán]], akinek talán már a főiskolai felvételin feltűnt, másodév végén szerepet adott neki a [[Vígszínház]]ban. Ettől kezdve nemcsak a főiskola Ódry színpadán, hanem a Vígszínházban ([[Heltai Jenő (író)|Heltai]]: ''A néma levente'', [[1966]], valamint Weingarten: ''A nyár'', [[1967]]) is megmutatta tehetségét, rátermettségét. A kritika ígéretes tehetségnek tartotta, s a Vígszínházban és a filmekben még többet tanult az akkori színészóriásoktól. ''„Együtt dolgozhattam a kor szinte minden jelentős magyar rendezőjével [[Makk Károly|Makk]]tól-[[Fábri Zoltán (rendező)|Fábri]]ig, Várkonyitól-[[Keleti Márton]]ig, együtt játszhattam olyan kolosszális művészekkel, mint [[Kiss Manyi]], [[Pécsi Sándor (színművész)|Pécsi Sándor]], [[Latinovits Zoltán|Latinovits]].”'' A főiskola harmadik-negyedik évében már rendszeresen játszott a Vígben, forgatott a filmgyárban, és egymás után kapta a szerepeket a televízióban. A mozi tette országosan ismertté olyan filmekkel, mint a ''[[Kárpáthy Zoltán (film)|Kárpáthy Zoltán]]'' (1966), az ''[[Egy szerelem három éjszakája (film)|Egy szerelem három éjszakája]]'' (1967), a ''Tanulmány a nőkről'' (1967), az ''[[Egri csillagok (film, 1968)|Egri csillagok]]'' ([[1968]]). A színészdiplomát 1968-ban vette át. A színházban és a filmekben nyújtott színvonalas alakításainak köszönhetően Várkonyi azonnal leszerződtette a Vígszínházhoz.

 

 

Kezdetben naiva szerepek egész sorát osztották rá a rendezők ([[Anton Pavlovics Csehov|Csehov]]: ''Ványa bácsi'' [[1970]], [[Ödön von Horváth]]: ''Mesél a bécsi erdő'' [[1971]]), megjelenése, törékeny alkata ilyen szerepekre predesztinálta. Későbbi évadokban még mindig a tiszta női, lírai alakok találták meg, de szerepjátéka sokkal mélyebbé, drámaibbá vált ([[Tersánszky Józsi Jenő|Tersánszky]]: ''Viszontlátásra, drága!'' [[1972]], [[Federico García Lorca|Garcia Lorca]]: ''Bernarda Alba háza'' [[1976]]). A színház mellett a televízió aknázta ki igazából a romantikus naiva alakokból kinövő művész lehetőségeit. Kivételes érzékenységgel és átéléssel megformált alakjait (''Pillangó'' 1970, ''A fekete város'' 1971) több tévés fesztiválon díjazták, ismerték el. A ''Pillangó'' című [[Móricz Zsigmond|Móricz]] tévéadaptáció női főszerepének megformálásáért [[Monte-Carlo|Monte-Carlóban]] átvehette az [[Arany Nimfa-díj]]at. A televízió sorra adta a jobbnál jobb feladatokat. 1970 és [[1980]] között egyetlen mozifilmben sem, míg 36 (!) televíziós alkotásban kapott többnyire főszerepet. Klasszikus és közelmúltban játszódó történetek figurái emlékezetes alakításaival fonódnak össze. Ebben az időszakban, [[1975]]-ben kapta pályájának első állami kitüntetését, a fiatal, kiemelkedően teljesítő színművészeknek járó [[Jászai Mari-díj]]at.