„Szexizmus” változatai közötti eltérés

Feminista elméletek szerint a szexizmus a férfiak hatalmi felsőbbrendűségének igazolása. A [[Társadalmi nem|gender]] (társadalmi nem) definíció szerint változó, társadalmilag és kulturálisan létrehozott, emberi kapcsolatokra vonatkozó tulajdonságok összessége. Az olyanok, mint erő, aktivitás, racionalitás, autonómia hagyományosan [[férfi]]as tulajdonságok, míg az ellentéteik – gyengeség, passzivitás, érzékenység, függőség – hagyományosan [[nő]]kre jellemzőek. Ebből egyértelműen látszik, hogy a férfi nemhez sokkal pozitívabb tulajdonságokat társítunk. Az angol liberális gondolkodó, [[John Stuart Mill]] szerint a jelenlegi hierarchia az ököljogon alapszik, amelynek igazságosságát sosem kérdőjelezték meg. A természetes dolog pedig egyben helyesnek is tűnik az emberek többsége számára. Mill ''A nők alárendeltsége'' című művében hangsúlyozza, hogy a nők alávetettsége a legális rabszolgaság egyetlen példája a modern, nyugati társadalmakban. A férjek engedelmességet, vonzalmat, kegyencséget követelnek feleségüktől – akik gyakran örökös félelemben élnek –, kirekesztik a nőket a kereső foglalkozásokból, mert úgy vélik, születésüktől fogva alkalmatlanok rá. Az emberi tökéletesedés egyik legnagyobb gátja az egyik nemet a másik fölé helyezni.

Fontos még megemlíteni az angol ''coverture'', azaz [[jogfedés]] intézményét (ez az USA-ban is érvényben volt a polgárháborút követő időszakig), amely a francia ''femme couverte'' státuszát örökítette át. Eszerint a nők (elsősorban a házas asszonyok) jogát kizárólag [[férj]] vagy más férfi rokon gyakorolhatta helyettük, jogilag mintegy lefedve őket. Ebben a tekintetben a nők jogi státusza azonos volt a gyermekekével, a [[rabszolgaság|rabszolgákéval]] és a gyengeelméjűekkel. Emellett nyilvánvaló volt, hogy a férj [[feleség]]e teste fölött is korlátlan jogokkal bír. A nők nem vehettek részt a közügyekben, egyedülállóként azonban kötelesek voltak adót fizetni. Míg a feleség megölése egyszerű gyilkosságnak számított, az asszony, aki megölte férjét, halálos ítéletet kapott.

A számos [[diszkrimináció]]ellenes intézkedés ellenére a nők még ma is hátrányos helyzetben vannak a döntéshozatalban, a vezetői pozíciókban, a munkaerőpiacon. A legszembetűnőbb a két nem közti bérszakadék, melynek aránya ma is nagyon magas, hiába mondja ki számos rendelkezés az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. A munkahelyen ezen kívül a nőknek a szüléssel járó nehézségekkel is szembe kell nézniük-, ugyanis számos nő elveszíti a munkáját szüléseiszülési szabadsága alatt.

A nyílt szexizmus a második hullámos feminizmus idején állt a vizsgálatok, illetve a [[Feminizmus|feminista]] kritika középpontjában. A nyílt szexizmus olyan kinyilatkozás, amelyben egyetlen szó vagy kifejezés lecserélésével a mondat politikailag korrektté válik. A második hullámos feminizmus nézőpontjából szexizmus az, ami indokolatlanul előtérbe helyezi valakinek a nemét, ezért az irányzat követő sürgették például a nemsemleges foglalkozásnevek használatát, vagy a nemsemleges hivatkozásokat -– például angolban a „man” használata helyett a „person” vagy „one” használatát.

A harmadik hullámos feminizmus nézőpontjából a nyílt szexizmust kevésbé egyszerű tetten érni: mivel a nyelv rugalmas rendszer, ezért egy-egy szóról is csak kontextusában dönthetjük el, hogy szexista, rasszista, vagy homofób-e. Több nyelvész -– például [[Sara Mills]] -– is felhívja rá a figyelmet, hogy a szavak jelentése időben és térben is változik, és egy korábban politikailag nem korrekt kifejezést ironikusan, humoros formában is használhat valaki.

A nyílt szexizmus második hullámos megközelítését, illetve azt a felvetést, hogy minden szexista szó és kifejezés használatát kerülni kell, a harmadik hullámos feminizmus nézőpontjából több kritika is érte: míg egyes feministák úgy gondolták, hogy pl. amikor például orvosokról beszélünk, minden mondatban doktorokként és doktornőkként kell hivatkoznunk rájuk, hogy ne zárjuk ki a női orvosokat, más kritikusok szerint ez éppen a nemek bináris felosztását erősíti meg, és ehelyett azt kell elérnünk, hogy a nem nemspecifikus foglalkozásnevek hallatán ne csak az egyik nem képviselőire gondoljukgondoljunk, hanem bárkire, aki biológiai vagy társadalmi nemétől függetlenül eztaz aadott foglalkozást űzi.

Az indirekt, vagy rejtett szexizmusra szintén jellemző, hogy a megnyilatkozó gyakran jó szándékú, és nincs tudatában annak, hogy a megnyilatkozása szexista. [[Jane Sunderland]] megfogalmazása szerint azonban minden szexista, ami olyan kategóriákkal vagy értékekkel azonosít bennünket, amely kategóriákkal vagy értékekkel mi magunk nem azonosulunk. Ebben a megközelítésben szexista lehet az is, ha valaki azt mondja, hogy a nők legszebb feladata az anyaság -– hiszen nem biztos, hogy minden nő anya akar lenni -–, de az is, ha valaki szerint a valódi férfiak megvédik a nőket -– egyrészt, mert a férfi szerepet egy védelmező szereppel azonosítja, amely csoportba nem biztos, hogy minden férfi tartozni akar, másrészt, mert azt implikálja, hogy a nők védelemre szorulnak.

Több szerző -– a haza szakirodalomban például [[Huszár Ágnes]] -– is felhívja a figyelmet arra, hogy a bók vagy dicséret is lehet szexista, mert egy olyan -– akár pozitív -– értékkel azonosíthatja a nőket vagy férfiakat, amelyekkel az egyén nem feltétlenül azonosul, vagy nem azt tartja elsődleges fontosságúnak.

Régebben a reklámok a nőket és a férfiakat egyaránt túlzottan sztereotipikus szerepekben ábrázolták (például a nők háziasszonyok, a férfiak pedig családfenntartók), viszont manapság egyre több szerepet tulajdonítanak mindkét nemnek a különféle hirdetésekben. Egyre gyakrabban tapasztalható, hogy eltávolodnak ezektől a tradicionális elképzelésektől. Azonban a mai reklámiparban is észlelhetők a sztereotípiák mindkét nemre vonatkozóan, viszont sokkal gyengédebb formában jelennek meg. Ebbe beletartozik az ő szexuális objektummá tételük. Számos országban ma már törvények is tiltják a reklámokban megjelenő [[szexuális [[tárgyiasítás]] megjelenését, mint például Dániában és Norvégiában.