„Pogányság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a forrás szakasz címének javítása (WP:BÜ) és egyéb apró javítások AWB |
Kieg, források. |
||
48. sor:
* [[Az amerikai őslakók vallása]]i
* [[Hagyományos afrikai vallások]]
== A kereszténység előtti európai pogány társadalmak jellemzői, értékei ==
{{fő|Nemzetség (társadalmi csoport)}}
Az ókori európai társadalmak kialakulásánál a nagycsaládi, nemzetségi rendszert találjuk. A [[Család (szociológia)|család]] szerepe mindennél fontosabb volt, az [[állam]]ét messze megelőzte. Részletes írott forrásokkal a görög és római társadalmakról rendelkezünk, de a család más népeknél is ([[kelták]], [[germánok]], szlávok, [[magyarok]]) központi szerepet töltött be. Az ókori görög és római pogány társadalmak első módszeres tanulmányozása [[Numa Denis Fustel de Coulanges|Fustel de Coulanges]] nevéhez fűződik.<ref>La cité antique (13. kiad. 1892, magyarra ford. Bartal Antal, a Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Bp., 1883 [http://real-eod.mtak.hu/3071/ Magyar internetes változat])</ref> Úttörő munkáját, ahol kutatásában elsők között mutatta be a vallás (mint a családi és állami kultusz része) központi társadalmi szerepét, a marxista történetírás folyamán élesen bírálták.<ref>Csak pár példa, a későiek közül: M. I. Finley: The Ancient Economy, London, 1985; G. E. M. de Sainte Croix: The Class Struggle in the Ancient Greek World, Ithaca, NY, 1981</ref> Ezzel szemben az ókori történetíró [[Plutarkhosz]] szerint a vallás központi szerepet töltött be,<ref>“Nézzetek körül a világban, találtok városokat erődítések, írástudás, rendezett elüljáróság nélkül; találhattok népeket külön lakások, házak, városok, pénz, színház nélkül; de nem találtok népet az istenség ismerete és vallás nélkül. ''Contra Colotas'' n. 31</ref> amit [[Cicero]] is megerősít.<ref>"Sehol a világban nem találtok népet, mely annyira értelmetlen és műveletlen volna, hogy nem tudná, miszerint van Isten, jóllehet nem képes megmondani, minő a természete." ''De lege l.'' II. c. 8</ref> Hasonlóan egyetemes volt a lélek halhatatlanságába vetett hit is.<ref>Cicero: "Az összes népek egybehangzó véleményére támaszkodva hisszük, hogy a lélek túléli a testet." ''Tuscul.'' I.</ref><ref>Seneca: "Ha lélek halhatatlanságáról van szó, ennek nem csekély bizonyítéka a pokoltól megrettent vagy az istenek előtt térden könyörgő népeknek általános, egybehangzó hite." ''Lit.'' 117</ref><ref>Platón a lélek halhatatlanságáról: "Ez olyan igazság, melyet hinni kell, hacsak valaki eszét nem vesztette." ''De leg.'' XII.</ref>
=== Görög-római ===
==== Család ====
Az ókori görög és római társadalmak központjában a család állott, mely a családi kultusz köré épült fel. Az [[állam]] a nagycsaládok ([[Nemzetség (társadalmi csoport)|nemzetség]]ek) szövetségéből alakult ki.<ref>Larry Siedentop: Inventing the Individual - The Origins of Western Liberalism (Az egyén kitalálása - A Nyugati Liberalizmus eredete). Penguin Books UK, 2015. (Továbbiakban: Siedentop 2015.) 26.old.</ref> A család vezetője, főpapi szerepben a családfő (lat: ''Pater Familias'') volt, aki egyeduralkodóként mindent megtehetett a családtagok körében. Jogában állott bármely családtagot megölni (feleség, gyerek stb), illetve rabszolgának eladni. A családfő a családi kultusz erősítése vagy megvédése érdekében alkalmazta hatalmát. E szempontból a [[házasságtörés]] és a [[cölibátus]] komoly bűnök voltak, mert különböző módokon a család(i kultusz) épségét ill. fennmaradását veszélyeztették.<ref>Siedentop 2015. 24.old.</ref> A családi kultuszban a ''családi tűzhely'' kiemelten fontos szerepet töltött be.<ref>"A nemzedékeken, leszármazókon továbbélő család halhatatlan, melyet a családi tűzhely jelképezett, melynek lángja “élő láng” volt, sohasem aludhatott ki, és melyet maga a családfő kezelt. A tűzhely lángja jelentette a kapcsolatot az ősökkel és a jövő titkait is onnan lehetett megtudni. A családi tűz maga az '''ősök összessége''' volt, akiket a tűzhely lángján keresztül lehetett ''táplálni''. A legidősebb fiú követte az apát és a családi tűzhely őrzőjének szerepében és ő lett a következő főpap is, akit az ő legidősebb fia követett." - Siedentop 2015. 20. old.</ref> Ha több család összeállt egy nagycsaládba (lat. ''Gens''), illetve több nagycsalád egy nemzetségbe (gör. ''Phratria'', lat. ''Curiae''), akkor a létrejövő új közösségnek egy közös istensége lett.<ref>Siedentop 2015. 23. old.</ref>
A rómaiak használta szó: ''Pietas'' (kegyesség, jámborság) egyszerre három dolgot jelentett: A család iránti kötelességtudatot, a család iránti szeretetet, és a családi vallásosságot.<ref>Siedentop 2015. 24.old.</ref>
A családi értékek jó visszatükröződését adja [[Vergilius]] [[Aeneis]]e, amely [[Bernini]] e tárgyú szoborcsoportjában is kifejeződik: [[Aeneas]] [[Trója]] bukása után apját [[Ankhiszész]]t és a házi isteneket hordozza, míg fia [[Ascanius]] a házi tüzet viszi.<ref>Siedentop 2015. 24-25.old.</ref>
====Jog, adásvétel, végrendelkezés ====
A görög-római jogfelfogás a természet visszatükröződése volt: a természetben erős rangsor uralkodik ([[hierarchia]]), az erősebb uralkodik a gyengébben, ez a természetes állapot.<ref>Később, a pogányság után jelent meg, hogy a jogot elvont (absztrakt) elvek mentén (mint az uralkodó elképzelése, állameszme, a kormányzottak szabad beleegyezése, közmegegyezés stb) alakították ki (pl: “minden embernek egyenlőnek kell lennie”, és akkor a jogrendszert ehhez alakítják hozzá). Ez a görög-római pogányságtól teljesen idegen volt.</ref> Az állampolgárság a család férfitagjai számára volt fenntartva: nők és jövevények (családi tűzhellyel nem rendelkezők, honos ősökkel nem rendelkezők) számára nem.<ref>Siedentop 2015. 27.old.</ref> Több városállamban a család férfitagjai akkor lehettek állampolgárok egyáltalán, miután az apjuk, a családi kultusz vezetője, meghalt.<ref>Siedentop 2015. 35.old.</ref>
Ezek a szigorú szabályok és úgy általában a tárgyalt jogi szabályozások a történelem folyamán lazultak, különösen miután a különböző szintű társadalmi rétegek vetélkedése és konfliktusa (Athénban az eupatridák és théták, Rómában a patríciusok és plebejusok), ezeket kikényszeríték, de ez ''hosszú évszázadok'' során ment végbe, melynek során a vallási és társadalmi értékek állandósága volt a jellemző.<ref>Siedentop 2015. 35.old.</ref>
A legkorábbi görög és római jogban a magántulajdon adásvétele, – a magántulajdon a családi kultusz jogköre alatt állván, szent birtok lévén – gyakorlatilag meg volt tiltva.<ref>Siedentop 2015. 25. old.</ref> A későbbi törvényekben is korlátozások és büntetések sokasága vette körül.<ref>Siedentop 2015. 25. old.</ref> A legidősebb férfitag birtokolta az összes családi vagyont egy darabban, családi hitbizományként. Halála esetén a vagyon automatikusan a legidősebb fiára szállt, egyenesági fiú-leszármazott hiányában a legidősebb férfirokonra. Ha az egész családban csak lányok voltak, akkor a vagyon a legidősebb leány ''férjéé'' lett. Lányok nem örökölhettek.<ref>Siedentop 2015. 25. old.</ref>
{{Lásd|Hitbizomány}}
A végrendelkezést először [[Szolón]] törvényei engedték meg – a gyermekteleneknek. Később ez megengedőbb lett, de vallási aggályok sokasága vette körül. Még [[Platón]] idejében is erős negatív felhangja volt.<ref>Siedentop 2015. 25. old.</ref>
Az adósokkal való bánásmód is a családi tulajdon szentségét tükrözte. Az adóst lehetett dolgoztatni, de a tulajdonát nem szabadott lefoglalni.<ref>Siedentop 2015. 26.old.</ref>
==== Katonai jellemzők====
Az ókor katonai dinamikája a hódítás köré épült. Sikeres háború esetén a legyőzött természeti erőforrásai a legyőző kezébe kerültek, és a legyőzötteket rabszolgának adták el, ami ingyen munkaerőt jelentett. Ha az egyik városállam elfoglalt egy másik városállamot, az vallásilag annak a jele volt hogy a győztes városállam istenei erősebbek a legyőzött városállaménál, ill. hogy a legyőzött városállam istenei "magukra hagyták" a várost; ilyetén a városállam összes polgárát el lehetett adni rabszolgának,<ref>Siedentop 2015. 33. old.</ref> vagy akár le lehetett mészárolni.<ref>Siedentop 2015. 40. old.</ref> Az ettől való félelem erős motivációs tényező volt, hogy a városállam polgárai összefogjanak veszély esetére, mert tudták hogy kudarc esetén az ő társadalmi rendszerük meg fog semmisülni.<ref>Siedentop 2015. 48. old.</ref> Ha a rómaiak életben hagyták a legyőzött ellenfélt, a következő esküt kellett letennie: "A személyemet, a városomat, a földemet, a rajta folyó vizeket, a határ-isteneimet, a templomaimat, az ingóságaimat, mindent ami az isteneket illeti - mindezeket a római népnek adom."<ref>Siedentop 2015. 40. old.</ref>
==== Kereskedelem, gazdaság ====
A kereskedelmet úgy a görög, mint a római polgár megvetette. A kereskedelmet nőiesnek tekintették, mivel az ''étvágy'' (étel, ital, ruházat, továbbá parfüm, luxuscikkek) kielégítését szolgálja.<ref>Siedentop 2015. 46. old.</ref> Az adásvétel útján történő pénzhezjutás megvetett volt a férfi módjára történő gazdagodáshoz képest, mely a háborúban szerzett zsákmányt és rabszolgát jelentette.<ref>Siedentop 2015. 47. old.</ref>
A rabszolgák száma a siker fokmérője volt. A munkavégzést annak tekintették, amit a lenézett rabszolgák végeztek, ennek folytán a munka az ókori társadalmakban a hanyatlás, bukás jelképe volt, ami a legyőzöttek, vesztesek végeznek, és ennek folytán általános megvetés övezte.<ref>Siedentop 2015. 47. old.</ref> A munka szégyen- és szabad emberhez nem méltó voltát Arisztotelész is alátámasztotta.<ref>"Az is nagy különbséget jelent, hogy ki miért tesz vagy tanul valamit: ha magáért, barátaiért vagy az erényért teszi, ez nem méltatlan egy szabad emberhez; de ha ugyanazt mások kedvéért teszi, ez könnyen megfizetett vagy rabszolgai munkának vehető." - Poétika</ref> A szegénység "nagy bűn" ''(ingens vitium)'' volt.<ref>Aubermann Miklós: Katholikus egyháztörténet, Élet Irodalmi Nyomda Bp. 1931. 6. old.</ref>
==== Esztétika ====
Az ókori görög és római művészet az izmos és meztelen férfitestet dicsőítette, amely - a férfiasság példaképeként - kemény, szívós, képes uralkodni vágyain.<ref>Siedentop 2015. 48. old.</ref> Ez testesítette meg a ‘’nemesség’’ és szépség eszményét. Ezzel állott szemben a női test, mely gyenge és védelemre szorul, és a vágyai uralják. Rómában a [[Tiberis]] szigetére, Spártában pedig a [[Tajgetosz]] hegyére tették ki elpusztulni azon gyermekeket, melyeket csenevésznek, véznának ítéltek, illetve lányok voltak. A görög ifjak meztelenül a ''[[Gimnázium]]okban'' (''gümnósz'' - meztelen) folytattak testgyakorlatokat, illetve tanultak.
==Újpogányság==
| |||