Wikipédia

„Közönséges tiszafa” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
A kertészetekben nevelt példányok alakja gyakran megtévesztő
14. sor:
| binomial = Taxus baccata
| binomial_authority = [[Carl von Linné|Linnaeus]]
| range_map = Taxus baccata range.svg
| range_map_caption = zöld — természetes</br> sárga — betelepített, illetve kivadult
| wikispecies = Taxus baccata
 
| wikicommonscat = Taxus baccata
|
24 ⟶ 27 sor:
== Származása, elterjedése ==
 
Nyugat-, Közép- és Dél-Európában, Északnyugat-Afrikában, Észak-Iránban és Délnyugat-Ázsiában honos.,<ref name=rushforth>Rushforth, K. (1999). ''Trees of Britain and Europe''. Collins {{ISBN|0-00-220013-9}}.</ref> így Magyarországon is. őshonos,A kárpát-medencében középhegységi faj; megtalálható például a [[Bükk-vidék]]en ([[Ómassa]], [[Lillafüred]]), a [[Bakony]]ban ([[Szentgál]], [[Herend]], [[Bakonybél]] területén) és még sok helyütt [[diszperz]]kisebb jelleggelfolton.
 
Eredeti élőhelyén végveszélyben él, ezért a [[Nyugat-magyarországi Egyetem]] szakemberei 2011-ben az év fájává választották.▼
 
== Megjelenése, felépítése ==
 
Apró vagy közepes termetű [[örökzöld]] fa; tipikusan 10–20, legfeljebb 28&nbsp;m magasra nőnövő fa vagy gyakran csak bokor. Koronája széles kúp alakú, a bokor termetűeké inkább tojásdad. Ormós, csavarodott göcsös, elágazó törzsének átmérője két (legfeljebb négy) méter is lehet. [[Fafa (anyag)|Fája]] vörösesbarna, igen kemény, tömör. Vékony, vörösesbarna kérge hosszú csíkokban válik le. A törzset a belőle kinövő, rövid hajtások időnként szinte teljesen eltakarják. A vékonyVékony, hajlékony hajtásokhajtásai három évig maradnak zöldek maradnak. Lándzsás, sötétzöld [[levél (botanika)|levelei]] 1–4&nbsp;cm hosszúak és 2–3&nbsp;mm szélesek; a tűk a vezérhajtáson körkörösen, az oldalhajtáson fésűsen állnak. A levelek igen mérgezőek, a magköpeny kivételével a növény minden része mérgező.<ref name=rushforth/><ref name=afm2>Mitchell, A. F. (1972). ''Conifers in the British Isles''. Forestry Commission Booklet 33.</ref>
 
Többnyire [[kétlaki]], de egyes példányok [[egylaki]]ak is lehetnek, sőt, ivart is válthatnak.<ref name=rushforth/><ref name=afm2/><ref name=dj>Dallimore, W., & Jackson, A. B. (1966). ''A Handbook of Coniferae and Ginkgoaceae'' 4th ed. Arnold.</ref>
 
A porzós tobozvirágzat gömbölyű, 3–6&nbsp;mm átmérőjű, koraporzós tavasszaltobozvirágzata szórja el a [[pollen]]tgömbölyű.
 
Magvas tobozaiktobozai redukáltak, csupán magányos magkezdemény fejlődik. A 4–7&nbsp;mm hosszú, zöldesbarna, kemény [[mag]]ot részben fedő pikkelyekből 6-9 hónappal a [[beporzás]] után, augusztus-szeptemberben húsos, élénkpiros,lilásrózsaszín bogyóra emlékeztető, felül nyitott, 8–15&nbsp;mm hosszú [[magköpeny]] ''(arillus)'' fejlődik. Az édes, ízletes magköpeny nem mérgező, ezért a [[madarak]] felcsipegetik, a magokat pedig emésztetlenül elpottyantják. A lilásrózsaszín magköpeny érése 2-3 hónapra elnyúlik, így növelve a magok terjedésének esélyeit. Maga a mag keserű és erősen mérgező.
 
== Életmódja, termőhelye ==
 
[[Örökzöld]]. Lassan növőnő, de igen hosszú életűsokáig – rendszeresen 500–1000, egyes esetekben akár 2000 évet is megél.
 
Közepes hőigényű, árnyékkedvelőárnyéktűrő, [[mezofil]], [[baziklin]] növény. A napon álló példányok ágai sűrűbbek; az ilyen növény jobban is terem. Szinte bármilyen talajon megél; a meszet is jól tűri. Fiatal hajtásait — főleg szeles helyeken — a fagy károsíthatja. Az átültetést nem szereti, a nyesést viszont jól bírja, ígymég parkokbanidősebb részei is buzgón sarjadnak. Parkokban, kertekben szép formákformákra hozhatóknyírható. ki belőle.
 
▲Eredeti élőhelyén végveszélyben él, ezért a [[Nyugat-magyarországi Egyetem]] szakemberei 2011-ben az év fájává választották.
 
Pontos korát igen nehéz megállapítani, mert idővel a törzs és az ágak is üregessé válnak, ami az [[évgyűrű]]kön alapuló kormeghatározást ([[dendrokronológia]]) ellehetetleníti. Állítólag 5000–9500 éves fák is léteznek,<ref name=lewington>Lewington, A., & Parker, E. (1999). ''Ancient Trees: Trees that Live for a Thousand Years''. London: Collins & Brown Ltd. {{ISBN|1-85585-704-9}}</ref> de a növekedés sebességéből és a környező területek régészeti vizsgálatából arra lehet következtetni, hogy a legidősebb fák, mint például a [[skócia]]i [[fortingalli tiszafa]] is inkább „csak” 2000 év körüliek lehetnek.<ref name=harte>Harte, J. (1996). How old is that old yew? ''At the Edge'' 4: 1-9. Available [http://www.indigogroup.co.uk/edge/oldyews.htm online].</ref><ref name=kinmonth>Kinmonth, F. (2006). Ageing the yew - no core, no curve? ''International Dendrology Society Yearbook'' 2005: 41-46.</ref>A délkelet-[[anglia]]i [[Kent]] [[Anglia közigazgatása|megye]] [[Braburn]] városában él egy konzervatív becsléssel is háromezer évesre becsült példány.<ref>[[Járainé Komlódi Magda]]: Legendás növények. Gondolat zsebkönyvek, 22. old.</ref> Még ezzel az alacsonyabb becsléssel is a közönséges tiszafa a leghosszabb életű európai növény.▼
 
Szaporodása magról történik, melyeknek húsát a madarak fogyasztják el és a magokat elpottyantják. Szaporítani mesterségesen is lehet, ekkor félfás dugványokat alkalmaznak a kertészek.<ref>{{cite web|url=http://www.botanikaland.hu/taxus-baccata/kozonseges-tiszafa/|title=Közönséges Tiszafa|publisher=botanikaland.hu|accessdate=2020-02-14}}</ref>
 
[[Pollen]]ét kora tavasszal szórja el.
▲Pontos korát igen nehéz megállapítani, mert idővel a törzs és az ágak is üregessé válnak, ami az [[évgyűrű]]kön alapuló kormeghatározást ([[dendrokronológia]]) ellehetetleníti. Állítólag 5000–9500 éves fák is léteznek,<ref name=lewington>Lewington, A., & Parker, E. (1999). ''Ancient Trees: Trees that Live for a Thousand Years''. London: Collins & Brown Ltd. {{ISBN|1-85585-704-9}}</ref> de a növekedés sebességéből és a környező területek régészeti vizsgálatából arra lehet következtetni, hogy még a legidősebblegidősebbek fák,is — mint például a [[skóciaSkócia|Skóciában]]i a [[fortingalli tiszafa]] — is inkább „csak” 2000 év körüliek lehetnek.<ref name=harte>Harte, J. (1996). How old is that old yew? ''At the Edge'' 4: 1-9. Available [http://www.indigogroup.co.uk/edge/oldyews.htm online].</ref><ref name=kinmonth>Kinmonth, F. (2006). Ageing the yew - no core, no curve? ''International Dendrology Society Yearbook'' 2005: 41-46.</ref>A délkelet-[[anglia]]i [[Kent]] [[Anglia közigazgatása|megye]] [[Braburn]] városában él egy konzervatív becsléssel is háromezer évesre becsült példány.<ref>[[Járainé Komlódi Magda]]: Legendás növények. Gondolat zsebkönyvek, 22. old.</ref> Még ezzel az alacsonyabb becsléssel is a közönséges tiszafa a leghosszabb életű európai növény.
A magköpeny kivételével a növény minden része keserű és mérgező.<ref name=rushforth/><ref name=afm2>Mitchell, A. F. (1972). ''Conifers in the British Isles''. Forestry Commission Booklet 33.</ref> Az édes, ízletes magköpeny 2-3 hónapra ehető marad, így növeli a magok terjedésének esélyét. A [[madarak]] ugyanis felcsipegetik, és a magokat emésztetlenül pottyantják el. A kertészek ivartalanul, félfás dugványokról is szaporítják.<ref>{{cite web|url=http://www.botanikaland.hu/taxus-baccata/kozonseges-tiszafa/|title=Közönséges Tiszafa|publisher=botanikaland.hu|accessdate=2020-02-14}}</ref>
== Hatóanyagai ==
 
Mérgében [[taxán]] típusú mérgező [[alkaloidok]], [[diterpén]]ek, cianogén [[glikozidok]] ([[taxifillin]]), biflavonoidok (szkiadopitizin és ginkgetin) is megtalálhatók. Az elhervadt vagy szárított levelek is mérgezőek. A legerősebben a [[ló|lovak]]ra hat, ezek halálos adagja 200–400&nbsp;mg/testsúlykg, de a [[szarvasmarha|szarvasmarhákmarhák]], [[Házisertésházisertés|sertésekdisznók]] és más háziállatok sem tűrik sokkal ellenállóbbakjobban.<ref name=tiwary>Tiwary, A. K., Puschner, B., Kinde, H., & Tor, E. R. (2005). Diagnosis of Taxus (Yew) poisoning in a horse. ''J. Vet. Diagn. Invest''. 17: 252–255.</ref> A tünetek közé tartozik aTünetei: támolygás, izomremegés, görcsök, ájulás, nehéz légzés és végül a szívelégtelenség. A halál gyors, ezért sokszor nem minden tünet figyelhető meg.
 
Mérgező volta ellenére korábban felhasználták férgesség kezelésére, szívgyógyszerként, [[menstruációs ciklus|menstruáció]] megindítására. A [[homeopátia|homeopátiában]] emésztési panaszok és bőrkiütés ellen adják.
 
Az igen ritka [[amerikai tiszafa]] ''(Taxus brevifolia)'' kérgéből sikerültkinyert [[paklitaxel]]t, egygátolja a sejtosztódást, gátló anyagot (egyezért [[kemoterápia|kemoterápiás]] gyógyszergyógyszerek előanyagát) előállítanielőanyaga. Az újabb kutatások alapjánújabban ezt és a [[docetaxel]]t már elő lehet állítani a közönséges tiszafa leveleiből (tehát egy könnyebben újratermelődő forrásból) nyert előanyagok félszintetikus átalakításával is elő tudják állítani. Használata [[emlőrák|emlő]]- és petefészekdaganatokpetefészek-daganatok kezelésére engedélyezett.
 
== Alfajok, változatok ==
A kertészetekben nevelt példányok alakja gyakran megtévesztő, mert a vásárlók ízlésének legjobban megfelelő formákra metszik őket (Józsa).
 
Több mint 200 termesztett változata ismert:
* ''T. baccata 'Adpressa''' — alig pár méter magasra növő bokor. Ágai szélesen elállnak, fiatal hajtásai lehajlanak. Lombja sötétzöld. Csak nőivarú példányai vannak.
* ''T. baccata 'Fastigiata''' – Írországból származó, oszlopos változat. A karcsú bokor ágai felállók, és hajlamosak fent szétterülni – kiváltképp a hóterhelés hatására. A bokor ilyetén „szétesése” ellen a kertészek az ágak összekötözésével védekeznek. Sűrűn növő, rövid hajtásain a tűlevelek körkörösen állnak. A sötétzöld levelek hegye visszahajlik. Nőivarú, és bőségesen terem, ha van a közelében porzós növény. Félárnyékos, szélvédett helyet kíván; kissé fagyérzékeny.▼
* ''T. baccata 'Fastigiata Aurea''' – a 'Fastigiata' sárga-tarka lombú színváltozata.▼
* ''T. baccata 'Lutea''' – Írországból származó, 3–4&nbsp;m magasra növő, aranysárga magköpenyű változat. Bokra szabálytalan alakú, a lombja mélyzöld. Csak termős példányai vannak, és mivel tisztán sárga magköpenyű utód csak tiszta állományból várható, vegetatívan szaporítják – Magyarországon az [[Erdőtelki Arborétum]]ban. Apró, zöld virágai egyesével állnak. A húsos, sárga magköpeny alul nyitott. Ízletes termését a madarak szívesen fogyasztják. Meglehetősen ritka.▼
 
* ''T. baccata 'Adpressa Aurea''' — az 'Adpressa' sárga-tarka lombú színváltozata. Lassabban nő, kisebb termetű.
* ''T. baccata 'Aurea''' — Lassan növő bokor. Nemcsak levelei, de hajtásai is aranysárgák.
 
* ''T. baccata 'Aureovariegata''' — Az alapfajhoz hasonló, de sárgászöld levelű változat. A magoncok változatossága miatt fiatalon az alapfajtól nehezen különböztethető meg.
 
* ''T. baccata 'Eleganthissima''' — Terpedt bokor; ágai gyakran vízszintesek. Fiatal levelei sárgászöldek, de a nyár végére kifakulnak. A direkt napsütés megperzselheti leveleit.
 
▲* ''T. baccata 'Fastigiata''' –— Írországból származó, oszlopos változat. A karcsú bokor ágai felállók, és hajlamosak fent szétterülni – kiváltképp a hóterhelés hatására. A bokor ilyetén „szétesése” ellen a kertészek az ágak összekötözésével védekeznek. Idősebb korára kiszélesedik. Sűrűn növő, rövid hajtásain a tűlevelek körkörösen állnak. A sötétzöldharagoszöld levelek hegye visszahajlik. Nőivarú, és bőségesen terem,; ha van a közelében porzós növénytiszafa, bőségesen terem. Félárnyékos, szélvédett helyet kíván; kissé fagyérzékeny.
 
▲* ''T. baccata 'Fastigiata Aurea''' –— a 'Fastigiata' sárga-tarka lombú színváltozata.
▲* ''T. baccata 'Lutea''' – — Írországból származó, 3–4&nbsp;m magasra növő, aranysárga magköpenyű változat. Bokra szabálytalan alakú, a lombja mélyzöld. Csak termős példányai vannak, és mivel tisztán sárga magköpenyű utód csak tiszta állományból várható, vegetatívan szaporítják – Magyarországon az [[Erdőtelki Arborétum]]ban. Apró, zöld virágai egyesével állnak. A húsos, sárga magköpeny alul nyitott. Ízletes termését a madarak szívesen fogyasztják. Meglehetősen ritka.
* ''T. baccata 'Overeynderi''' — 3–5 m magas bokor. Ágai meredeken fölfelé állnak. Emiatt fiatalon oszlopos, majd a fölső része kiszélesedik. Lombja sötétzöld. Teljesen fagyálló. Magyarországon elterjedt.
 
* ''T. baccata 'Washingtonii''' — 1–2 m magas, szélesen elterülő bokor. Sűrűn növő ágainak a vége kissé lecsüng. Lombja sárgászöld. Nőivarú. Magyarországon kevéssé ismert.
== Előfordulása a kultúrában ==
 
87 ⟶ 102 sor:
*{{redlist|42546|2013-09-27}}
* [[Czáka Sarolta]], [[Rácz István (botanikus)|Rácz István]]: Fenyők és örökzöldek, p.&nbsp;63–65. Szépia Könyvkiadó. {{ISBN|963 7849 04 1}}
* '''Józsa''': [[Józsa Miklós (botanikus)|Józsa Miklós]]: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. {{ISBN|963 231 034 9}}, 183–188. old.
 
== További információk ==
 
* [https://web.archive.org/web/20090227081540/http://matyasciprian.hu/novenyek/tiszafa.php Tiszafa - fajták ismertetése képekkel]
 
== Kapcsolódó szócikkekcikkek ==
*[[Bermiegói tiszafa]]
*[[Fortingalli tiszafa]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Közönséges_tiszafa”