Nemesi ranggal rendelkező, de vagyontalan evangélikus lelkész fiaként született. Apja [[1818]]-ban meghalt, ezután jóval idősebb bátyja, Pál nevelte. [[Késmárk]]on végezte tanulmányait, majd [[1833]]-ban a 19. császári és királyi gyalogezredbe állt katonának. [[1847]] végén [[Joseph Wenzel Radetzky|Radetzky]] tábornagy itáliai hadseregében szolgált ezredsegédtisztként, főhadnagyi rangban. Századosként került át az alakuló honvédseregbe [[1848]]. [[október 1.|október 1-jén]], a [[Győr|Győrött]]ben alakuló 23. honvédzászlóaljhoz vezényelték. Jelentős szerepet játszott a zászlóalj szervezésében, mert a kijelölt zászlóaljparancsnoka betegségre hivatkozva nem vonult be. Négy század élén csatlakozott a [[Móga János|Móga]] táborába igyekvő [[Kossuth Lajos]]hoz és részt vett a [[Schwechati csata|schwechati csatában]]. Helytállásáért Kossuth [[november 1.|november 1-jén]] a zászlóalj parancsnokává nevezte ki. [[december 16.|December 16-án]] a [[parndorfi ütközet]]ben egységével visszavert egy lovassági támadást, ezért alezredessé léptették elő. 1849. január 5-étől egy dandár, majd 1849. február 15-étől egy hadosztály vezetésével bízták meg. A [[Kápolnai csata|kápolnai csatában]] [[Henryk Dembiński]] hibás hadvezetése miatt nem vett részt, de fedezte a magyar csapatok visszavonulását és [[1849]]. [[február 28.|február 28-án]] a [[mezőkövesdi ütközet]]ben győzelmet aratott [[Franz Deym]] vezérőrnagy dandárja felett. 1849. [[április 14.|április 14-én]] ezredesi rangot kapott. [[Buda ostroma (1849)|Buda visszavételekor]] (1849. [[május 4.]] – [[május 21.]]), a vízivárosi oldalon ő irányította ostromot. A május 4-ei vízvédmű elleni rohamban megsebesült. [[Buda (történelmi település)|Buda]] bevétele után önálló hadosztályparancsnokként a [[Rába]] vonalának megszállását kapta feladatul. [[június 13.|Június 13-án]] pályafutásának legfényesebb győzelmét aratta, a csornai ütközetben legyőzte [[Franz Wyss]] vezérőrnagy dandárját és [[június 26.|június 26-án]] ezért megkapta tábornoki kinevezését. A [[június 27.|június 27-e]]i [[ihászi ütközet]]ben vereséget szenvedett [[Edler von Warensberg]] altábornagy csapataitól. Ezzel a császáriak elvágták [[Görgei Artúr|Görgey Artúr]] fel-dunai hadseregétől, ezért átvezényelték a délvidéki hadszíntérre. Az erőltetett menet ellenére későn érkezett, hogy a [[Josip Jelačić|Jellasics]] ellen vívott [[július 14.|július 14-e]]i [[kishegyesi ütközet]]ben érdemi szerepet játszhasson. [[augusztus 9.|Augusztus 9-én]] seregével csatlakozott a [[Temesvár]] mellett álló magyar főerőkhöz. A [[Temesvári csata|temesvári csatában]] a balszárnyon sikeresen nyomult előre, de a többi seregrész megfutamodása miatt végül ő is visszavonulásra kényszerült. Az [[augusztus 15.|augusztus 15]]-i [[lugosi ütközet]]ben sikeres utóvédharcot vívott a császáriakkal, majd csatlakozott [[Vécsey Károly|Vécsey]] tábornok csapataihoz.
A [[világosi fegyverletétel]] után [[Törökország]]ba menekült, és Iszmail néven belépett a török hadseregbe, ám a közhiedelemmel ellentétben nem vette fel az [[iszlám]] vallást. [[Bem József|Bemmel]] együtt a szíriai [[Aleppó]]ba került, ahol részt vettek 1850 októberében egy súlyos zavargás leverésében. Bem halála után Londonba távozott. Itt született meg első önálló műve, amely Görgey Artúr emlékirataira válaszul készült. A krími háború kitörésekor visszatért Törökországba. 1854. augusztus 6-án részt vett a [[kuruderei ütközet]]ben. [[1855]]-ben részt vett a [[karsz]]i erőd védelmében Muravjev orosz tábornok ellen. A szeptember 29-ei orosz támadás visszaverésében komoly szerepet játszott Kmety. Ennek a napnak az eseményeiről írta második könyvét. Amikor az erőd parancsnoka, Williams tábornok a vár megadása mellett döntött a készletek kimerülése miatt, Kmety és [[Josef Kohlman|Kohlmann József]] - egykori honvéd ezredes - átvágták magukat az ostromlókon [[1855]]. november 24-én. Karszi tevékenységért a török kormányzat kitüntette.
