„I. Károly magyar király” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
tömör., szerk.
tömör.
128. sor:
A kudarcos csehországi hadjáratot követő két évről keveset tudunk.
'''[[1305]]'''-ben meghalt II. Vencel, és a Cseh- és Lengyelország királyává koronázott III. Vencel békekötésre kényszerült. 1305. október 9-én [[Brno|Brünnben]] Ottó bajor herceg javára lemondott a magyar trónról, átadta neki a koronát és a koronázási jelvényeket. A kiürített [[visegrád]]i várat Károly jóváhagyásával [[Csák Máté (trencséni tartományúr)|Csák Máté]] csapatai foglalták el; az oligarcha ezután átmenetileg itt rendezte be székhelyét.
Ottó magyarországi trónigényének fő támogatói a [[Kőszegi család|Kőszegiek]] és a bajor rokonságukhoz húzó [[Ákos nemzetség|Ákosok]] voltak, átpártoltak hozzá a [[Borsa nemzetség|Borsák]] ([[Borsa Kopasz]] és testvére, [[Borsa Lóránd]]), továbbá [[Rátót Domonkos]] és a később nagy szerephez jutó [[Debreceni Dózsa]] is; ezzel nagy többség alakult ki mögötte Károly ellenében. A német anyanyelvű királyt az [[erdélyi szászok]] is szívesen látták volna a trónon. A szórványos ellenállás jeleként [[Tamás esztergomi érsek|Tamás]], az új esztergomi érsek 1305. augusztus 2-án kiközösítette az egyházból az Ottót támogató [[Kőszegi Iván]]t és [[Kőszegi Henrik|Henriket]], [[II. Rudolf osztrák herceg|Rudolf]] pedig az utakat zárta el tervezett útvonalán. A kalandos úton (amin elveszítette, majd megtalálta a koronát) Magyarországra jött Ottót hívei Fehérvárra vitték, ahol a Szent Koronával 1305. december 6-án a veszprémi és a csanádi püspök koronázta királlyá.<ref name="Károly Róbert emlékezete"/><ref name="A magyar nemzet hadtörténelme"/> Jogilag ez a koronázás is azért volt érvénytelen, mint ahogy a Vencelé — azazért újvolt érvénytelen, mert a királyt az esztergomi érseknek kellett felkennie.
 
[[1305]]-ben fiatalon elhunyt Mária, Károly első felesége (egyes történészek vitatják, hogy élt-e egyáltalán) [[II. Károly nápolyi király]] unokájának támogatására újabb kölcsönt vett fel a firenzei bankároktól, és fogadta Nápolyban a délvidéki magyar főurak követeit.<ref name="Károly Róbert emlékezete"/>
 
'''[[1306]]''' tavaszán Károly [[Eger]]ben keltezett egy oklevelet; ebből gyanítható, hogy a számára kedvezőtlen időszak legalább egy részében újra [[Aba Amadé]] láthatta vendégül váraiban.1306-ban KárolyTavasszal feleségül vettevisszafoglalta [[Piast Mária magyar királyné|Beuteni MáriátEsztergom]], Kázmér beuteni ([[Bytom]]) és tescheni ([[Cieszyn]]) herceg leányát.<ref name="A magyar nemzet története"/> Tavasszal visszafoglalta Esztergomotot és elfoglalt több felvidéki várat. A Délvidéken [[Csák Ugrin (országbíró)|Csák Ugrin]] átadta neki [[Pozsega]] erős és stratégiailag igen fontos várát. A horvát urak továbbra is őt támogatták, de a gyakorlatban keveset tehettek érte. A nyár elején Károly hadat vezetett az ellen lázadó [[Balassa család|Balassák]] — [[Balassa Demeter]] és [[Balassa Dancs (Domokos fia)|Dancs]] — ellen, akiktől elvette több várukat:
 
Károly valószínűleg ebben az évben vette feleségül [[Piast Mária magyar királyné|Beuteni Máriát]], Kázmér beuteni ([[Bytom]]) és tescheni ([[Cieszyn]]) herceg leányát.<ref name="A magyar nemzet története"/> A nyár elején hadat vezetett az ellen lázadó [[Balassa család|Balassák]] — [[Balassa Demeter]] és [[Balassa Dancs (Domokos fia)|Dancs]] — ellen, akiktől elvette több várukat:
 
* [[Zólyom]],
* [[Zólyomlipcse]],
156 ⟶ 159 sor:
* [[Nógrádsipek]].
 
'''[[1307]]''' tavaszán Ottó Erdélybe utazott — egyrészt hogy biztosítsa jóindulatáról az őt támogató szászokat, másrészt hogy maga felé hajlítsa az ingadozó [[Kán László]]t. Először a besztercei szászokat kereste fel, majd Kán Lászlóhoz indult, hogy együttműködő szándéka komolyságának jeleként feleségül kérje annak lányát. Az [[erdélyi vajda]] azonban elfogta Ottót. Elkobozta tőle a koronázó jelvényeket, magát az elenkirálytellenkirályt pedig [[Szeged]]en átadta [[Csák Ugrin (országbíró)|Csák Ugrinnak]]. Néhány hónap fogság után Ottónak vissza kellett térnie [[Bajorország]]ba, a koronázó jelvények pedig a vajdánál maradtak. Ettől fogva 1307 után Károly Róbertnak vele már nem kellett számolnia, bár a magyar királyi címet formálisan egészen haláláig ([[1312]]-ig) viselte a magyar királyi címet.<ref name="Károly Róbert emlékezete"/><ref name="A magyar nemzet története"/><ref name="A magyar nemzet hadtörténelme"/>
 
Ottó balsikerű útjával párhuzamosan 1307 májusára Károly tartományi [[zsinat]]ot hívott össze [[Udvard]]ra. A zsinaton az Anjou-párti egyházfők mindenkit arra intettek, hogy térjenek Károly hűségére, ismerjék el őt Magyarország királyának, biztosítsák neki a királyi jogokat és teljesítsék a szolgálatokat (Kristó 1978, 21. o.). A Vencel fogságából kiszabadult [[Werner (budai rektor)|Werner fia László]] budai bíró [[Csák nembeli János]] támogatásával visszafoglalta és Károly Róbert hűségére térítette Budát. Ellenfeleit: a Vencelhez hű bírót, az esküdteket és az ilyen polgárokat megfutamította, megölte, illetve megkínozta; birtokaikat elkobozta. Megbüntette a pápát kiközösítő „hitszegő” papokat is. Maga Károly Róbert az év második felében felvidéki hadjáratra indult, és bevette [[szepesi vár|Szepes]] várát, amit még Vencel hívei szálltak meg.
175 ⟶ 178 sor:
[[Kép:Kiskirályok uralmi területei.jpg|bélyegkép|222px|Kiskirályok területei a 14. század elején]]
 
Az 1300-as évek elején három olyan tartományúr, illetve család volt, akinek/amelynek már sikerült gyakorlatilag önálló és a „hivatalos” Magyar Királysággal dacolni képes államszervezetet kiépítenie:<ref>Hóman, p. 58.</ref>
* [[Csák Máté (trencséni tartományúr)|Csák Máté]],
* [[Kán László]] és
* [[Kőszegi Henrik]].
 
{{fő|tartományúr}}
189 ⟶ 195 sor:
* [[Šubić Pál]]
 
fentieknél kisebb területet uralt és saját közigazgatásuk, amit a felsorolt három nagyúrnál jóval később kezdtek kiépíteni, azokénál kezdetlegesebb szinten állt, famíliájuk kevésbé volt strukturált. A familiaritás rendjének embrionális állapota miatt minden, így eluralt tartomány közös jellemzője volt a személyközpontú szervezet. Ennek megfelelően a nagy hatalmú tartományúr halála után az általa uralt kiskirályság széthullott vagy legalábbis erősen meggyengült, mert egyikben sem volt az örökösödésnek egyértelműen szabályozott és a fontosabb érdekeltek által elfogadott rendje.
 
{{fő|familiaritás}}
207 ⟶ 213 sor:
=== Gentilis legátus tevékenysége ===
 
[[1308]] tavaszán érkezett Dalmáciába [[Gentile da Montefiore|Gentilis]] bíboros [[1308]] tavaszán érkezett Dalmáciába, ésmajd az év közepén ment továbbtovábbutazott az ország középrészére. KözbenÚtján folyamatosan próbálta rávenni a tartományurakat Károly Róbert támogatására. Tervének központi eleme azonban az volt, hogy megállapodik a „három nagy” egyikével, és annak támogatásával töri meg a másik kettő hatalmát. Kulcsfigurának e célra [[Csák Máté (trencséni tartományúr)|Csák Mátét]] választotta, mivel:
* a [[Kőszegi család]]nak [[Kőszegi Henrik]] halála nem volt olyan családfője, aki a többieket is képviselve megállapodhatott volna vele;
* [[Kán László]] kiskirálysága az ország fontosabb központjaitól túlságosan távol volt.
229 ⟶ 235 sor:
==== Harmadik koronázás ====
 
Gentilis Kán Lászlóval is próbált egyezkedni, de sikertelenül, ezért 1309 karácsonyán kiközösítette az erdélyi vajdát. Kán László végül [[1310]]. [[április 8.|április 8-án]], [[Szeged]]en elfogadta Károlyt törvényes urának úgy, hogy a [[Tamás esztergomi érsek]] kezében tartott keresztre esküdött. A vajda által visszaadott Szent Koronával Fehérvárott [[1310]]. [[augusztus 27.|augusztus 27-én]] az esztergomi érsek harmadszorra, immár minden szempontból érvényesen is Magyarország királyává koronázta Károly Róbertet.<ref name="Károly Róbert emlékezete"/>
 
Kán László végül '''[[1310]]'''. [[április 8.|április 8-án]], [[Szeged]]en fogadta el Károlyt törvényes urának úgy, hogy a [[Tamás esztergomi érsek]] kezében tartott keresztre esküdött. A vajda által visszaadott Szent Koronával Fehérvárott [[1310]]. [[augusztus 27.|augusztus 27-én]] az esztergomi érsek harmadszorra, immár minden szempontból érvényesen is Magyarország királyává koronázta Károly Róbertet.<ref name="Károly Róbert emlékezete"/>
[[1310]] táján a királyválasztásban mértékadó nemesek már pontosan látták, hogy Károly és a tartományurak között kell választaniuk, és reális esély a király mellé állni. Széles egységfront alakult ki. Sok későbbi nagy család ekkor alapozta meg hatalmát azzal, hogy a király pártjára állt, akár rokonai ellenében is. Így tett például:
* a nógrádi [[Szécsényi Tamás]],
* a gömöri [[Szécsiek]],
* az [[1310-es évek]]ben a [[Kőszegi család]] [[familiaritás]]ából kivált [[Kanizsai család|Kanizsaiak]] és
* a KőszegiekkelKőszegiek rokonegyik rokona, a [[Héder nemzetség]]beli [[Köcski Sándor]].
 
Ugyancsak az [[Anjou-kor]]ban emelkedtek fel:
248 ⟶ 255 sor:
A tartományurak erőszakos visszaélései, különadói és a szabad költözködés gátlása miatt a [[jobbágy]]ok és a városok is a királyi hatalom megerősödését kívánták.<ref name="Károly Róbert emlékezete"/>
 
[[Csák Máté (trencséni tartományúr)|Csák Máté]] a székesfehérvári koronázáson nem jelent meg — sőt, dúlta a a király és familiárisainak birtokait. [[Esztergom]] kifosztása után [[1311]]. [[június 25.|június 25-én]] csapatai egészen Budáig nyomultak abban a reményben, hogy el tudja fogni az ott tartózkodó királyt és családját, Károly azonban még időben visszaköltöztette udvarát Temesvárra. Csák Mátét Károly 1311. [[július 6.|július 6-án]] leváltotta Csák Mátéta tárnokmesteritárnokmester tisztségébőltisztéből, Gentilis pedig kiközösítette. A legátus ezután (szeptember körül) végleg elhagyta az országot.
 
=== Összefogás Csák Máté ellen ===
267 ⟶ 274 sor:
* [[Gergely fia András]] pedig [[Zala vármegye]] [[főispán]]ja lett.
 
Ezzel elérte, hogy 1311 derekára [[Csák Máté (trencséni tartományúr)|Csák Máté]] és [[Kán László]] kivételével minden tartományúr a király mögé sorakozzon fel. Ezzel a széles összefogással kívánta a Felvidéket[[Felvidék]]et megtámadni.
 
== A hatalom megszilárdítása ==
273 ⟶ 280 sor:
[[Fájl:Karl I. Robert.jpg|bélyegkép|balra|I. Károly magyar király]]
 
A Csákok elleni készülődést meg kellett szakítania 1311 első felében, amikor [[Velencei Köztársaság|Velencével]] került konfliktusba. Sokadszor is elfoglalta [[Zára|Zárát]], és [[Subić Mladent]] tette meg a várgrófnak. Katonákat azonban — éppen a Csákokkal kirobbant ellenségeskedés miatt — nem tudott küldeni neki. Ezért (1313-ban?) kompromisszumot kötött Velencével: Zára grófja velencei lesz, de a magyar király névleges fennhatósága megmarad. Mladen ezután garázdálkodni kezdett a környező térségben garázdálkodni kezdett.<ref>{{Cite web |url=https://media.szekelyhon.ro/pictures/editions/170/17008/17008_232101.pdf |title=Garda Dezső: Károly Róbert külpolitikája. Gyaergyói Hírlap 2017. december 8–10., p. 7. |accessdate=2019-03-28 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20190328211544/https://media.szekelyhon.ro/pictures/editions/170/17008/17008_232101.pdf |archivedate=2019-03-28 }}</ref>
 
[[1311]] őszén Károly elindult az első, ilyenCsák hadjáratáraMáté elleni hadjáratra, és 1312 tavaszára pedig összehívta a Csák Mátétartományúr elleni háborút meghirdetni hivatott országgyűlést, amikor egyekkor másazonban átmenetileg egy jellegűmásik konfliktus kötötte le erőit.
 
[[Fájl:Rozgonyi csata KK.jpg|jobbra|bélyegkép|A rozgonyi csata ábrázolása a [[Képes krónika|Képes krónikában]]]]
 
A formailag a királyt támogató [[Aba Amadé]] szerette volna megszerezni [[Kassa|Kassát]]. [[1311]]. szeptember elején a városba érkezett kíséretével,. ahol aA feszült helyzetben tömegverekedéskitört alakulttömegverekedésben ki, amelynek során AmadéAmadét és kíséretének több tagja is életét vesztette. Ezután Amadé kétmásokkal fiátegyüttJánosta éskassai Demetertbörtönbe zárták Amadé két fiát,– másokkal együtt a'''János'''t kassaiés börtönbe zárták'''Demeter'''t.<ref name="Bertényi:Anjouk:tartományúr megtörése">{{cite book |author= [[Bertényi Iván (történész, 1939)|Bertényi Iván]] |chapter=A tartományúri hatalom megtörése |title= Magyarország az Anjouk korában |publisher= Gondolat, Budapest 1987 |isbn= 963-281-776-1}}</ref> A király ekkora konfliktusban Amadé fiaival szemben a város mellé állt, Amadéés fiaival szemben,a akikfiak [[október 3.|október 3-án]] szerződésben kötelezték magukat, hogy nem háborgatják Kassát, valamintés visszaadják az elfoglalt királyi javakat, többekegyebek között Abaúj és Zemplén vármegyét. KiszabadulásokKiszabadulásuk után viszont, katonai segítségetsegítség remélve tőle,fejében hűbéruruknak fogadták el Csák Mátét,. deA tartományurak egyesített seregüketseregét [[1312]]. [[június 15.|június 15-én]] Károly Kassa mellett, a [[rozgonyi csata|rozgonyi csatában]] Károly legyőzte., Azde az Abák területét azonban csak [[1315]]-re sikerülttudta szilárdan az ellenőrzése alá vonni.<ref name="Károly Róbert emlékezete"/>
 
Zólyom, Liptó és Árva vármegye 1315 körül került vissza a királyhoz, amelyek élén eddig a kényszerből a Csák Máté-familiáris Balassa [[Doncs]] állt, de ekkor visszatért a királyhoz. Ekkoriban halhatott meg [[Kán László]] erdélyi vajda, akinek helyére a már királyhű [[Pok Miklós]] került. [[1316]]-ban a király megszerezte [[Ákos István (nádor)|Ákos István]] fiaitól [[Diósgyőri vár|Diósgyőrt]], a Kőszegiektől pedig a baranyai [[Kiskőszeg|Kőszeg]] várat. [[1317]]-ben az Amadé-fiak újra fellázadtak Ung vármegyében, de a király ottani váraikat is sorban megvívta. [[Debreceni Dózsa]] vezetésével a király erői a debreceni csatában legyőzték a Borsákat, szétzúzva ezzel [[Borsa Kopasz]] tartományát.<ref name="Károly Róbert emlékezete"/>