„I. Károly magyar király” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
tömör., szerk. |
tömör. |
||
128. sor:
A kudarcos csehországi hadjáratot követő két évről keveset tudunk.
'''[[1305]]'''-ben meghalt II. Vencel, és a Cseh- és Lengyelország királyává koronázott III. Vencel békekötésre kényszerült. 1305. október 9-én [[Brno|Brünnben]] Ottó bajor herceg javára lemondott a magyar trónról, átadta neki a koronát és a koronázási jelvényeket. A kiürített [[visegrád]]i várat Károly jóváhagyásával [[Csák Máté (trencséni tartományúr)|Csák Máté]] csapatai foglalták el; az oligarcha ezután átmenetileg itt rendezte be székhelyét.
Ottó magyarországi trónigényének fő támogatói a [[Kőszegi család|Kőszegiek]] és a bajor rokonságukhoz húzó [[Ákos nemzetség|Ákosok]] voltak, átpártoltak hozzá a [[Borsa nemzetség|Borsák]] ([[Borsa Kopasz]] és testvére, [[Borsa Lóránd]]), továbbá [[Rátót Domonkos]] és a később nagy szerephez jutó [[Debreceni Dózsa]] is; ezzel nagy többség alakult ki mögötte Károly ellenében. A német anyanyelvű királyt az [[erdélyi szászok]] is szívesen látták volna a trónon. A szórványos ellenállás jeleként [[Tamás esztergomi érsek|Tamás]], az új esztergomi érsek 1305. augusztus 2-án kiközösítette az egyházból az Ottót támogató [[Kőszegi Iván]]t és [[Kőszegi Henrik|Henriket]], [[II. Rudolf osztrák herceg|Rudolf]] pedig az utakat zárta el tervezett útvonalán. A kalandos úton (amin elveszítette, majd megtalálta a koronát) Magyarországra jött Ottót hívei Fehérvárra vitték, ahol a Szent Koronával 1305. december 6-án a veszprémi és a csanádi püspök koronázta királlyá.<ref name="Károly Róbert emlékezete"/><ref name="A magyar nemzet hadtörténelme"/> Jogilag ez a koronázás is
[[1305]]-ben fiatalon elhunyt Mária, Károly első felesége (egyes történészek vitatják, hogy élt-e egyáltalán) [[II. Károly nápolyi király]] unokájának támogatására újabb kölcsönt vett fel a firenzei bankároktól, és fogadta Nápolyban a délvidéki magyar főurak követeit.<ref name="Károly Róbert emlékezete"/>
'''[[1306]]''' tavaszán Károly [[Eger]]ben keltezett egy oklevelet; ebből gyanítható, hogy a számára kedvezőtlen időszak legalább egy részében újra [[Aba Amadé]] láthatta vendégül váraiban.
Károly valószínűleg ebben az évben vette feleségül [[Piast Mária magyar királyné|Beuteni Máriát]], Kázmér beuteni ([[Bytom]]) és tescheni ([[Cieszyn]]) herceg leányát.<ref name="A magyar nemzet története"/> A nyár elején hadat vezetett az ellen lázadó [[Balassa család|Balassák]] — [[Balassa Demeter]] és [[Balassa Dancs (Domokos fia)|Dancs]] — ellen, akiktől elvette több várukat:
* [[Zólyom]],
* [[Zólyomlipcse]],
156 ⟶ 159 sor:
* [[Nógrádsipek]].
'''[[1307]]''' tavaszán Ottó Erdélybe utazott — egyrészt hogy biztosítsa jóindulatáról az őt támogató szászokat, másrészt hogy maga felé hajlítsa az ingadozó [[Kán László]]t. Először a besztercei szászokat kereste fel, majd Kán Lászlóhoz indult, hogy együttműködő szándéka komolyságának jeleként feleségül kérje annak lányát. Az [[erdélyi vajda]] azonban elfogta Ottót. Elkobozta tőle a koronázó jelvényeket, magát az
Ottó balsikerű útjával párhuzamosan 1307 májusára Károly tartományi [[zsinat]]ot hívott össze [[Udvard]]ra. A zsinaton az Anjou-párti egyházfők mindenkit arra intettek, hogy térjenek Károly hűségére, ismerjék el őt Magyarország királyának, biztosítsák neki a királyi jogokat és teljesítsék a szolgálatokat (Kristó 1978, 21. o.). A Vencel fogságából kiszabadult [[Werner (budai rektor)|Werner fia László]] budai bíró [[Csák nembeli János]] támogatásával visszafoglalta és Károly Róbert hűségére térítette Budát. Ellenfeleit: a Vencelhez hű bírót, az esküdteket és az ilyen polgárokat megfutamította, megölte, illetve megkínozta; birtokaikat elkobozta. Megbüntette a pápát kiközösítő „hitszegő” papokat is. Maga Károly Róbert az év második felében felvidéki hadjáratra indult, és bevette [[szepesi vár|Szepes]] várát, amit még Vencel hívei szálltak meg.
175 ⟶ 178 sor:
[[Kép:Kiskirályok uralmi területei.jpg|bélyegkép|222px|Kiskirályok területei a 14. század elején]]
Az 1300-as évek elején három olyan tartományúr, illetve család volt, akinek/amelynek már sikerült gyakorlatilag önálló és a „hivatalos” Magyar Királysággal dacolni képes államszervezetet kiépítenie:<ref>Hóman, p. 58.</ref>
* [[Csák Máté (trencséni tartományúr)|Csák Máté]],
* [[Kán László]] és
* [[Kőszegi Henrik]].
{{fő|tartományúr}}
189 ⟶ 195 sor:
* [[Šubić Pál]]
fentieknél kisebb területet uralt és
{{fő|familiaritás}}
207 ⟶ 213 sor:
=== Gentilis legátus tevékenysége ===
[[1308]] tavaszán érkezett Dalmáciába [[Gentile da Montefiore|Gentilis]] bíboros
* a [[Kőszegi család]]nak [[Kőszegi Henrik]] halála nem volt olyan családfője, aki a többieket is képviselve megállapodhatott volna vele;
* [[Kán László]] kiskirálysága az ország fontosabb központjaitól túlságosan távol volt.
229 ⟶ 235 sor:
==== Harmadik koronázás ====
Gentilis Kán Lászlóval is próbált egyezkedni, de sikertelenül, ezért 1309 karácsonyán kiközösítette az erdélyi vajdát.
Kán László végül '''[[1310]]'''. [[április 8.|április 8-án]], [[Szeged]]en fogadta el Károlyt törvényes urának úgy, hogy a [[Tamás esztergomi érsek]] kezében tartott keresztre esküdött. A vajda által visszaadott Szent Koronával Fehérvárott [[1310]]. [[augusztus 27.|augusztus 27-én]] az esztergomi érsek harmadszorra, immár minden szempontból érvényesen is Magyarország királyává koronázta Károly Róbertet.<ref name="Károly Róbert emlékezete"/>
[[1310]] táján a királyválasztásban mértékadó nemesek már pontosan látták, hogy Károly és a tartományurak között kell választaniuk, és reális esély a király mellé állni. Széles egységfront alakult ki. Sok későbbi nagy család ekkor alapozta meg hatalmát azzal, hogy a király pártjára állt, akár rokonai ellenében is. Így tett például:
* a nógrádi [[Szécsényi Tamás]],
* a gömöri [[Szécsiek]],
* az [[1310-es évek]]ben a [[Kőszegi család]] [[familiaritás]]ából kivált [[Kanizsai család|Kanizsaiak]] és
* a
Ugyancsak az [[Anjou-kor]]ban emelkedtek fel:
248 ⟶ 255 sor:
A tartományurak erőszakos visszaélései, különadói és a szabad költözködés gátlása miatt a [[jobbágy]]ok és a városok is a királyi hatalom megerősödését kívánták.<ref name="Károly Róbert emlékezete"/>
[[Csák Máté (trencséni tartományúr)|Csák Máté]] a székesfehérvári koronázáson nem jelent meg — sőt, dúlta a a király és familiárisainak birtokait. [[Esztergom]] kifosztása után [[1311]]. [[június 25.|június 25-én]] csapatai egészen Budáig nyomultak abban a reményben, hogy el tudja fogni az ott tartózkodó királyt és családját, Károly azonban még időben visszaköltöztette udvarát Temesvárra. Csák Mátét Károly 1311. [[július 6.|július 6-án]] leváltotta
=== Összefogás Csák Máté ellen ===
267 ⟶ 274 sor:
* [[Gergely fia András]] pedig [[Zala vármegye]] [[főispán]]ja lett.
Ezzel elérte, hogy 1311 derekára [[Csák Máté (trencséni tartományúr)|Csák Máté]] és [[Kán László]] kivételével minden tartományúr a király mögé sorakozzon fel. Ezzel a széles összefogással kívánta a
== A hatalom megszilárdítása ==
273 ⟶ 280 sor:
[[Fájl:Karl I. Robert.jpg|bélyegkép|balra|I. Károly magyar király]]
A Csákok elleni készülődést meg kellett szakítania 1311 első felében, amikor [[Velencei Köztársaság|Velencével]] került konfliktusba. Sokadszor is elfoglalta [[Zára|Zárát]], és [[Subić Mladent]] tette meg a várgrófnak. Katonákat azonban — éppen a Csákokkal kirobbant ellenségeskedés miatt — nem tudott küldeni neki. Ezért (1313-ban?) kompromisszumot kötött Velencével: Zára grófja velencei lesz, de a magyar király névleges fennhatósága megmarad. Mladen ezután garázdálkodni kezdett a környező térségben
[[1311]] őszén Károly elindult az első,
[[Fájl:Rozgonyi csata KK.jpg|jobbra|bélyegkép|A rozgonyi csata ábrázolása a [[Képes krónika|Képes krónikában]]]]
A formailag a királyt támogató [[Aba Amadé]] szerette volna megszerezni [[Kassa|Kassát]]. [[1311]]. szeptember elején a városba érkezett kíséretével
Zólyom, Liptó és Árva vármegye 1315 körül került vissza a királyhoz, amelyek élén eddig a kényszerből a Csák Máté-familiáris Balassa [[Doncs]] állt, de ekkor visszatért a királyhoz. Ekkoriban halhatott meg [[Kán László]] erdélyi vajda, akinek helyére a már királyhű [[Pok Miklós]] került. [[1316]]-ban a király megszerezte [[Ákos István (nádor)|Ákos István]] fiaitól [[Diósgyőri vár|Diósgyőrt]], a Kőszegiektől pedig a baranyai [[Kiskőszeg|Kőszeg]] várat. [[1317]]-ben az Amadé-fiak újra fellázadtak Ung vármegyében, de a király ottani váraikat is sorban megvívta. [[Debreceni Dózsa]] vezetésével a király erői a debreceni csatában legyőzték a Borsákat, szétzúzva ezzel [[Borsa Kopasz]] tartományát.<ref name="Károly Róbert emlékezete"/>
|