„Magántulajdon” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Visszaállítva Vizuális szerkesztés |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 2001:4C4C:115A:9400:F0D9:3912:1D3:9713 (vita) szerkesztéséről Turokaci szerkesztésére Címkék: Visszaállítás Visszaállítva |
||
10. sor:
A történelem folyamán a magántulajdon megjelenése feltehetően az első állandó közösségek kialakulásával, az állandó települések megjelenésével és a földművelés elterjedésével áll összefüggésben. Az első közösségek még közösen művelték a rendelkezésre álló földterületet, hogy kielégítsék a közösség szükségleteit. Ebből a közösségi tulajdonból alakulhatott ki előbb a családok, majd később a családot reprezentáló egyén magántulajdona.<ref>http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=28914</ref> A régészetben ezt a folyamatot nevezték el [[neolitikus forradalom]]nak.
A középkor végéig a föld volt a legmeghatározóbb termelési tényező és a föld tulajdonlása jelentette egy személy vagyonának, társadalmi rangjának alapját. A nagy földtulajdonosok jogi és más eszközökkel igyekeztek elérni, hogy a föld megműveléséhez szükséges munkaerő rendelkezésre álljon (bérletbe adás, kényszermunka, röghöz-kötés stb.). A földtulajdon fontossága az [[ipari forradalom]] során háttérbe szorult, és megnőtt a tőke és a munkaerő fontossága. Az előbbi tényező túlsúlya vezetett oda, hogy a
Magyarországon elsőként a [[posta]]i szolgáltatást államosították az 1720-as években, majd megjelenésétől kezdve, az 1870-es évektől a [[telefonhálózat]]ot. A 20. századot megelőző legjelentősebb államosítási folyamat az 1860-as évektől kezdődően a [[vasút]]hálózat állami kivásárlása volt a korábbi birtokosoktól, az [[Ausztria|osztrák]] államvasutaktól és más magánvállalkozásoktól. [[1945]] után indult meg a közszolgáltatási körön kívül eső, magántulajdonban levő termelési eszközök nagyarányú, akkor kárpótlás nélküli kollektivizálása (kisajátítása). [[1946]]. [[január 1.|január 1-jével]] állami tulajdonba kerültek a bányák, az év végén pedig a négy legjelentősebb nehézipari vállalat ([[Rimamurányi Vasmű]], [[Weiss Manfréd Művek]], [[Ganz vállalatok|Ganz Vállalatok]], [[Rába Magyar Vagon- és Gépgyár|Magyar Vagon- és Gépgyár]]) került sorra. [[1948]]-ig külön törvények rendelkeztek a villamosművek, távvezetékek, bankok, egyházi iskolák, bérházak, a száz munkásnál többet foglalkoztató ipari vállalatok államosítására. [[1949]]-ben minden tíz dolgozónál többnek munkát adó cég és a külföldi tulajdonú vállalatok is állami tulajdonba kerültek.
19. sor:
A [[politika]]i és a [[közgazdaságtan]]i elméletek különbséget tesznek az egyes ember tulajdonában álló, személyes szükségleteit kielégítő, fogyasztásra kerülő [[javak]] ''(magánjószág)'' és a magántulajdonban álló, más javak előállításához felhasznált eszközök között. Ez utóbbit nevezik [[termelőeszköz]]nek.
A marxista ideológiában a fenti megkülönböztetés fontos szerepet kapott, mivel a magánjavakat (az egyes ember tulajdonában álló fogyasztási cikkeket) engedélyezték, míg a
A magántulajdon megjelenhet többféle formában: lehet természetes, kézzelfogható, mint egy tölcsér fagylalt vagy a szomszéd tehene. Magántulajdon lehet egy földterület bérleti joga (amely elválhat a tulajdonjogtól). Magántulajdon a [[pénz]] is, amelyet fogyasztási cikkekre vagy termelőeszközökre lehet cserélni
==Jegyzetek==
| |||