„Magántulajdon” változatai közötti eltérés

A középkor végéig a föld volt a legmeghatározóbb termelési tényező és a föld tulajdonlása jelentette egy személy vagyonának, társadalmi rangjának alapját. A nagy földtulajdonosok jogi és más eszközökkel igyekeztek elérni, hogy a föld megműveléséhez szükséges munkaerő rendelkezésre álljon (bérletbe adás, kényszermunka, röghöz-kötés stb.). A földtulajdon fontossága az [[ipari forradalom]] során háttérbe szorult, és megnőtt a tőke és a munkaerő fontossága. Az előbbi tényező túlsúlya vezetett oda, hogy a termelőeszközök magántulajdonára, azaz a tőke hatékonyságán, illetve a munkás kizsákmányolásán és a piaci szabadversenyen alapuló gazdasági rendszer, a [[kapitalizmus]] vált uralkodó történelmi tényzővé. Utóbbi vezetett azon ideológiák kialakulásához, amelyek a tőkés termelési módból következő társadalmi problémák megoldását a magántulajdon (pontosabban: a magántulajdonban levő termelési eszközök) korlátozásában, az állami tulajdon és a gazdaságba való állami beavatkozás kiterjesztésében igyekszik megoldani. Ma az állami beavatkozás a gazdaságba nemcsak a válságmegelőzésben, de a tőkés ipari és pénzügyi kooperációban is mindennapi és egyre hasznosabb jelenség. A [[marxista]] ideológia alapja, hogy a termelő munkában kizsákmányolt proletáriátus megszüntetné a magántulajdont, ezzel együtt tehát a munka [[kizsákmányolás]] adódó [[Osztálynélküli társadalom|osztálykülönbségeket]], illetve az ideálisnak vélt [[kommunizmus|szocializmus]]ban az [[állam]]ot is.l