„Lebensborn” változatai közötti eltérés

A [[második világháború]] idején számos megszállt európai országban is megkezdte tevékenységét az eredetileg Németországban 1935-ben alapított Lebensborn szervezet. Az elfoglalt területeken több „Lebensborn-házat” kisajátított zsidó tulajdonú villában, kastélyban hoztak létre. A szervezet a Nagy-Német területen működése során a faji szempontból méltónak tartott árvákat kiválasztotta és gondozásba vette, az SS-tagokkal kapcsolatba kerülő árja nőktől született gyermekeket örökbefogadta. Eredetileg kizárták a német sorkatonák és külföldi nők együttlétéből született gyermekeket, mivel egyik oldalról sem volt bizonyíték a ''faji tisztaságra'', de később ezek közül is kiválasztották a nemzetiszocialista faji ideológia értelmében „árjanak” tekinthetőket, vagyis a kinézetre megfelelőeket. A háború során attól sem riadtak vissza, hogy az elfoglalt területeken gyermekeket raboljanak el szüleiktől, származásukat eltitkolták, ha őket az [[árjásítás]]i feltételek alapján úgy ítélték meg, hogy alkalmasak a lebensborn-ilebensborni otthonokbaniotthonokban elhelyezésre, végül pedig megfelelő német családoknál felnevelésre. Erre az egyik legszörnyűbb példa: a [[lidicei mészárlás]] során 98 gyermek közül 13-at kiválasztották lebensborni elnémetesítésre, a többit pedig a kulmhofi [[megsemmisítő tábor]]ba hurcolták és elgázosították.<ref>Volker Koop: ''Dem Führer ein Kind schenken. Die SS-Organisation „Lebensborn“ e.&nbsp;V.'' Böhlau, Köln 2007, {{ISBN|978-3-412-21606-1}}, S. 155–159.</ref>