„Friedrich Engels” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Xia (vitalap | szerkesztései) infobox csere |
|||
136. sor:
1846. szeptember végén és október elején a kenyér árának emelése miatt zavargások törtek ki Párizs St. Antoine nevű külvárosában, a munkások megrohanták a péküzleteket, barikádokat emeltek, összecsaptak a kivezényelt katonasággal. Ezzel kapcsolatosan sok német munkást kihallgattak, letartóztattak, s sokak kitoloncolására is sor került.
Engels tevékenységére is felfigyelt a párizsi rendőrség. Decemberben vitapartnerei tisztességtelen lépéseiről ezt írta Marxnak: ''„Hát ilyen fiúk ezek. A külső összejöveteleken a nemes Eisermann, mint már nyilván megírtam nektek, komplett jelentést adott rólam a besúgóknak”''.{{refhely|MEM 27|Friedrich Engels: [levél] ''Marxhoz.'' (Párizs, 1846. december) 63. old.}} Olyan információ birtokába jutott, hogy a rendőrfőnök kiutasító parancsot szándékozik kiadni ellene, ezért felfüggesztette agitációs tevékenységét. Ugyanebben a levelében a következőképp folytatja: ''„Természetesen nem volt kedvem ahhoz, hogy a straubingerek miatt kizsuppoltassam magam. Már el voltam készülve efféle históriákra, amikor észrevettem, mekkora nemtörődömséggel kürtöltek világgá mindent a straubingerek és hogy vitatták úton-útfélen, kinek van igaza, Grünnek-e vagy nekem. Torkig voltam ezzel a szemét dologgal, a fiúk úgyis javíthatatlanok voltak, soha nem vallottak színt a vitában […] Tudtukra adtam tehát, hogy nem áll módomban többé náluk iskolamesterkedni […]”''{{refhely|MEM 27|Friedrich Engels: [levél] ''Marxhoz.'' (Párizs, 1846. december) 63–64. old.}} A továbbiakban némi öniróniával bevallja, hogy belevetette magát a szórakozásba, bálokba járt, prostituáltakkal flörtölt: ''„A nemes rendőrségnek viszont hálás vagyok azért, hogy kiszakított engem a straubingeresdiből és az emlékezetembe idézte az élet örömeit. Ha azok a gyanús egyének, akik 14 nap óta követnek engem, valóban besúgók, amit néhányukról biztosan tudok, úgy a prefektúra az utóbbi időben sok báli belépőjegyet adott ki Montesquieu, Valentino, Prado stb. helyekre. Delessert úrnak''{{jegyzet*|'''Gabriel-Abraham-Marguerite Delessert''' (1786–1858) Párizs rendőrfőnöke 1836–1848-ig.}} ''egész csinos grizett''{{jegyzet*|prostituált}}''-ismeretségeket és sok szórakozást köszönhetek, mert ki akartam használni – úgy lehet utolsó – párizsi napjaimat és éjszakáimat. Végül is, minthogy egyébként mostanáig békében hagytak, úgy látszik minden elült.”''{{refhely|MEM 27|Friedrich Engels: [levél] ''Marxhoz.'' (Párizs, 1846. december) 64. old.}}
====Publicisztikája 1846 végétől 1847 tavaszáig====
Engels a nyilvános agitáció kényszerszünetében intenzív irodalmi tevékenységet folytatott. Marxszal elhatározták, hogy egy cikksorozatban kritikai össztüzet zúdítanak az „igazi szocialistákra”, akiknek különböző iskolái alakultak Németországban. Ezen iskolák képviselőinek legújabb munkáit elemezte „Német szocializmus versben és prózában”{{refhely|MEM 4|195–235. old.}} és „Az igazi szocialisták”{{refhely|MEM 4|236–279. old.}} című terjedelmes cikkeiben. Mindkét írás szatíra, s szerzője arra törekszik, hogy gúny és nevetség tárgyává tegye az irányzat képviselőit. Míg az előbbi megjelent 1847 szeptemberében és decemberében – két részben – a Deutsche Brüsseler Zeitungban, addig az utóbbi, amelyet Engels [[A német ideológia]] II. kötete zárófejezetének tekintett, kéziratban maradt, s 1932-ben látott napvilágot először. 1847 tavaszán az előbbiekkel ellentétben egy elméleti igényű politológiai elemzést írt „A status quo Németországban”{{refhely|MEM 4|38–54. old.}} címmel.{{jegyzet*|A külön brosúrának szánt írás a kiadó, C. G. Vogler letartóztatása miatt nem került publikálásra. A csonkán fennmaradt kézirat először 1932-ben jelent meg.{{refhely|MEM 27|606. old. 111. jegyzet}}}} Ebben a német szocialista irodalom kritikája beágyazódik a német társadalmi és politikai fejlődés egy szélesebb horizontú, történelmi materialista vizsgálatába.{{refhely|Iljicsov 1974|95–97. old.}} Állítása szerint a németországi politikai berendezkedés lényege a nemesség és a kispolgárság közötti kompromisszum, melyben a nemesség megtartja magának a döntő részt, a kispolgárság gyengesége folytán megelégszik a hatalom töredék részével, az államigazgatást pedig a bürokrácia osztálya gyakorolja. A kispolgárság sosem tudta megdönteni a nemességet, még csak egyenrangúvá sem tudta magát tenni vele, csupán meggyengíteni volt képes, a nemesség megdöntését csak az átfogóbb érdekekkel, nagyobb vagyonnal bíró burzsoázia tudja végrehajtani. Az írás meggyőző, részletes osztályelemzéssel bizonyítja, hogy egyedül a burzsoázia predesztinált a hatalom megszerzésére Németországban 1847-ben.{{refhely|MEM 4|43–54. old.}}
=== 1848 ===
| |||