„Pogányság” változatai közötti eltérés

Az ókori európai társadalmak kialakulásánál a nagycsaládi, nemzetségi rendszert találjuk. A [[Család (szociológia)|család]] szerepe mindennél fontosabb volt, az [[állam]]ét messze megelőzte. Részletes írott forrásokkal a görög és római társadalmakról rendelkezünk, de a család más népeknél is ([[kelták]], [[germánok]], szlávok, [[magyarok]]) is központi szerepet töltött be. Az ókori görög és római pogány társadalmak első módszeres tanulmányozása [[Numa Denis Fustel de Coulanges|Fustel de Coulanges]] nevéhez fűződik.<ref>La cité antique (13. kiad. 1892, magyarra ford. Bartal Antal, a Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Bp., 1883 [http://real-eod.mtak.hu/3071/ Magyar internetes változat])</ref> Úttörő munkáját, ahol kutatásában elsők között mutatta be a vallás (mint a családi és állami kultusz része) központi társadalmi szerepét, a [[Marxista valláselmélet|marxista]] történetírás folyamán élesen bírálták.<ref>CsakPár párkései példa,(marxista) a későiek közülpélda: M. I. Finley: The Ancient Economy, London, 1985; G. E. M. de Sainte Croix: The Class Struggle in the Ancient Greek World, Ithaca, NY, 1981</ref> Ezzel szemben az ókori történetíró [[Plutarkhosz]] szerint a vallás központi szerepet töltött be,<ref>“Nézzetek körül a világban, találtok városokat erődítések, írástudás, rendezett elüljáróság nélkül; találhattok népeket külön lakások, házak, városok, pénz, színház nélkül; de nem találtok népet az istenség ismerete és vallás nélkül. ''Contra Colotas'' n. 31</ref> amit [[Cicero]] is megerősít.<ref>"Sehol a világban nem találtok népet, mely annyira értelmetlen és műveletlen volna, hogy nem tudná, miszerint van Isten, jóllehet nem képes megmondani, minő a természete." ''De lege l.'' II. c. 8</ref> Hasonlóan egyetemes volt a lélek halhatatlanságába vetett hit is.<ref>Cicero: "Az összes népek egybehangzó véleményére támaszkodva hisszük, hogy a lélek túléli a testet." ''Tuscul.'' I.</ref><ref>Seneca: "Ha lélek halhatatlanságáról van szó, ennek nem csekély bizonyítéka a pokoltól megrettent vagy az istenek előtt térden könyörgő népeknek általános, egybehangzó hite." ''Lit.'' 117</ref><ref>Platón a lélek halhatatlanságáról: "Ez olyan igazság, melyet hinni kell, hacsak valaki eszét nem vesztette." ''De leg.'' XII.</ref>

Az ókor katonai dinamikája a hódítás köré épült. Sikeres háború esetén a legyőzött természeti erőforrásai a legyőző kezébe kerültek, és a legyőzötteket rabszolgának adták el, ami ingyen munkaerőt jelentett. Ha az egyik városállam elfoglalt egy másik városállamot, az vallásilag annak a jele volt hogy a győztes városállam istenei erősebbek a legyőzött városállaménál, ill. hogy a legyőzött városállam istenei "magukra hagyták" a várost; ilyetén a városállam összes polgárát el lehetett adni rabszolgának,<ref>Siedentop 2015. 33. old.</ref> vagy akár le lehetett mészárolni.<ref>Siedentop 2015. 40. old.</ref> Az ettől való félelem erős motivációs tényező volt, hogy a városállam polgárai összefogjanak veszély esetére, mert tudták hogy kudarc esetén az ő társadalmi rendszerük meg fog semmisülni.<ref>Siedentop 2015. 48. old.</ref> Ha a rómaiak életben hagyták a legyőzött ellenféltellenfelet, a következő esküt kellett letennie: "A személyemet, a városomat, a földemet, a rajta folyó vizeket, a határ-isteneimet, a templomaimat, az ingóságaimat, mindent ami az isteneket illeti - mindezeket a római népnek adom."<ref>Siedentop 2015. 40. old.</ref>

A [[Kereskedelem|kereskedelmet]] úgy a görög, mint a római polgár megvetette. A kereskedelmet nőiesnek tekintették, mivel az ''étvágy'' (étel, ital, továbbá ruházat, továbbá parfüm, luxuscikkek, külsőségek) kielégítését szolgálja.<ref>Siedentop 2015. 46. old.</ref> Az adásvétel útján történő pénzhezjutás megvetett volt a férfi módjára történő gazdagodáshoz képest, mely a háborúban szerzett zsákmányt és rabszolgát jelentette.<ref>Siedentop 2015. 47. old.</ref>

A rabszolgák száma a siker fokmérője volt. A munkavégzést annak tekintették, amit a lenézett rabszolgák végeztek, ennek folytán a munka az ókori társadalmakban a hanyatlás, bukás jelképe volt, ami a legyőzöttek, vesztesek végeznek, és ennek folytán általános megvetés övezte.<ref>Siedentop 2015. 47. old.</ref> A munka szégyen- és szabad emberhez nem méltó voltát [[Arisztotelész]] is alátámasztotta.<ref>"Az is nagy különbséget jelent, hogy ki miért tesz vagy tanul valamit: ha magáért, barátaiért vagy az erényért teszi, ez nem méltatlan egy szabad emberhez; de ha ugyanazt mások kedvéért teszi, ez könnyen megfizetett vagy rabszolgai munkának vehető." - Poétika</ref> A szegénység "nagy bűn" ''(ingens vitium)'' volt.<ref>Aubermann Miklós: Katholikus egyháztörténet, Élet Irodalmi Nyomda Bp. 1931. 6. old.</ref>

Az ókori görög és római művészet az izmos és meztelen férfitestet dicsőítette, amely - a férfiasság példaképeként - kemény, szívós, képes uralkodni vágyain.<ref>Siedentop 2015. 48. old.</ref> Ez testesítette meg a ‘’nemesség’’ és szépség eszményét. Ezzel állott szemben a női test, mely gyenge és védelemre szorul, és a vágyai uralják. Rómában a [[Tiberis]] szigetére, Spártában pedig a [[Tajgetosz]] hegyére tették ki elpusztulni azon gyermekeket, melyeket csenevésznek, véznának ítéltek, illetve lányok voltak. A görög ifjak meztelenül a ''[[Gimnázium]]okban'' (''gümnósz'' - meztelen) folytattak testgyakorlatokat, illetve tanultak.