Wikipédia

„Pogányság” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Visszavontam az utolsó  változtatást (Hamilcar Smith), visszaállítva 193.91.82.42 szerkesztésére: hagyjuk már ezt a politikai elfogultságot!
Címke: Kézi visszaállítás
Hamilcar Smith (vitalap | szerkesztései)
1 057 szerkesztés
76. sor:
A görög-római jogfelfogás a természet visszatükröződése volt: a természetben erős rangsor uralkodik ([[hierarchia]]), az erősebb uralkodik a gyengébben, ez a természetes állapot.<ref>Később, a pogányság után jelent meg, hogy a jogot elvont (absztrakt) elvek mentén (mint az uralkodó elképzelése, állameszme, a kormányzottak szabad beleegyezése, közmegegyezés stb) alakították ki (pl: “minden embernek egyenlőnek kell lennie”, és akkor a jogrendszert ehhez alakítják hozzá). Ez a görög-római pogányságtól teljesen idegen volt.</ref> Az állampolgárság a család férfitagjai számára volt fenntartva: nők és jövevények (családi tűzhellyel nem rendelkezők, honos ősökkel nem rendelkezők) számára nem.<ref>Siedentop 2015. 27.old.</ref> Több városállamban a család férfitagjai akkor lehettek állampolgárok egyáltalán, miután az apjuk, a családi kultusz vezetője, meghalt.<ref>Siedentop 2015. 35.old.</ref>
 
Ezek a szigorú szabályok és úgy általában a tárgyalt jogi szabályozások a történelem folyamán lazultak, különösen miután a különböző szintű társadalmi rétegek vetélkedése és konfliktusa (Athénban az eupatridák és théták, Rómában a patríciusok[[patrícius]]ok és plebejusok[[plebejus]]ok), ezeket kikényszeríték, de ez ''hosszú évszázadok'' során ment végbe, melynek során a vallási és társadalmi értékek állandósága volt a jellemző.<ref>Siedentop 2015. 35.old.</ref>
 
A legkorábbi görög és római jogban a magántulajdon adásvétele, – a magántulajdon a családi kultusz jogköre alatt állván, szent birtok lévén – gyakorlatilag meg volt tiltva.<ref>Siedentop 2015. 25. old.</ref> A későbbi törvényekben is korlátozások és büntetések sokasága vette körül.<ref>Siedentop 2015. 25. old.</ref> A legidősebb férfitag birtokolta az összes családi vagyont egy darabban, családi hitbizományként. Halála esetén a vagyon automatikusan a legidősebb fiára szállt, egyenesági fiú-leszármazott hiányában a legidősebb férfirokonra. Ha az egész családban csak lányok voltak, akkor a vagyon a legidősebb leány ''férjéé'' lett. Lányok nem örökölhettek.<ref>Siedentop 2015. 25. old.</ref>
83. sor:
 
Az adósokkal való bánásmód is a családi tulajdon szentségét tükrözte. Az adóst lehetett dolgoztatni, de a tulajdonát nem szabadott lefoglalni.<ref>Siedentop 2015. 26.old.</ref>
 
A rabszolga jogi meghatározása ''élő szerszám'' (“mancipium”) volt, akit a tulajdonosa eladhatott, megkínozhatott, megölhetett.<ref>Siedentop 2015. 17. old.</ref><ref>https://trello.com/c/mRJq8Gep/556-lex-mancipium-slavery</ref> Vedius Pollo patríciusról följegyezték, hogy a rabszolgái húsával etette halait, hogy ízletesebbek legyenek.<ref>Aubermann Miklós: Katholikus egyháztörténet, Élet Irodalmi Nyomda Bp. 1931. 6. old.</ref> A gyakorlatban a rabszolga több hasznot hajtott élve mint halva (ezért rendszerint nem ölték meg, vagy akár jól is tartották), de az ura kénye-kedvére volt bízva az élete.
 
==== Katonai jellemzők====
Az ókor katonai dinamikája a hódítás köré épült. Sikeres háború esetén a legyőzött természeti erőforrásai a legyőzőgyőztes kezébe kerültek, és a legyőzötteket rabszolgának adták el, ami ingyen munkaerőt jelentett. Ha az egyik városállam elfoglalt egy másik városállamot, az vallásilag annak a jele volt hogy a győztes városállam istenei erősebbek a legyőzöttvesztes városállaménál, ill. hogy a legyőzöttvesztes városállam istenei "magukra hagyták" a várost; ilyetén a városállam összes polgárát el lehetett adni rabszolgának,<ref>Siedentop 2015. 33. old.</ref> vagy akár le lehetett mészárolni.<ref>Siedentop 2015. 40. old.</ref> Az ettől való félelem erős motivációs tényező volt, hogy a városállam polgárai összefogjanak veszély esetére, mert tudták hogy kudarc esetén az ő társadalmi rendszerük meg fog semmisülni.<ref>Siedentop 2015. 48. old.</ref> Ha a rómaiak életben hagyták a legyőzött ellenfélt, a következő esküt kellett letennie: "A személyemet, a városomat, a földemet, a rajta folyó vizeket, a határ-isteneimet, a templomaimat, az ingóságaimat, mindent ami az isteneket illeti - mindezeket a római népnek adom."<ref>Siedentop 2015. 40. old.</ref>
==== Kereskedelem, gazdaság ====
A kereskedelmet úgy a görög, mint a római polgár megvetette. A kereskedelmet nőiesnek tekintették, mivel az ''étvágy'' (étel, ital, ruházat, továbbá parfüm, luxuscikkek) kielégítését szolgálja.<ref>Siedentop 2015. 46. old.</ref> Az adásvétel útján történő pénzhezjutás megvetett volt a férfi módjára történő gazdagodáshoz képest, mely a háborúban szerzett zsákmányt és rabszolgát jelentette.<ref>Siedentop 2015. 47. old.</ref>
 
A rabszolgák száma a siker fokmérője volt. A munkavégzést annak tekintették, amit a lenézett rabszolgák végeztek, ennek folytán a munka az ókori társadalmakban a hanyatlás, bukás jelképe volt, ami a legyőzöttek, vesztesek végeznek, és ennek folytán általános megvetés övezte.<ref>Siedentop 2015. 47. old.</ref> A munka szégyen- és szabad emberhez nem méltó voltát [[Arisztotelész]] is alátámasztotta.<ref>"Az is nagy különbséget jelent, hogy ki miért tesz vagy tanul valamit: ha magáért, barátaiért vagy az erényért teszi, ez nem méltatlan egy szabad emberhez; de ha ugyanazt mások kedvéért teszi, ez könnyen megfizetett vagy rabszolgai munkának vehető." - Poétika</ref> A szegénység "nagy bűn" ''(ingens vitium)'' volt, a szegényeket megvetették.<ref>Aubermann Miklós: Katholikus egyháztörténet, Élet Irodalmi Nyomda Bp. 1931. 6. old.</ref>
 
==== Esztétika ====
Az ókori görög és római művészet az izmos és meztelen férfitestet dicsőítette, amely - a férfiasság példaképeként - kemény, szívós, képes uralkodni vágyain.<ref>Siedentop 2015. 48. old.</ref> Ez testesítette meg a ‘’nemesség’’ és szépség eszményét. Ezzel állott szemben a női test, mely gyenge és védelemre szorul, és a vágyai uralják. RómábanArisztotelész szerint a nő képtelen a racionális gondolkozásra.<ref>Siedentop 2015. 17. old.</ref> Spártában a [[TiberisTajgetosz]] szigetérehegyére, Spártában pedigRómában a [[TajgetoszTiberis]] hegyéreszigetére tették ki elpusztulni azon gyermekeket, melyeket csenevésznek, véznánakcsúnyának ítéltek, illetve lányok voltak. A görög ifjak meztelenül a ''[[Gimnázium]]okban'' (''gümnósz'' - meztelen) folytattak testgyakorlatokat, illetve tanultak.
 
==Újpogányság==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Pogányság”