„Sáhnáme” változatai közötti eltérés

A mű nem pontosan időrendi áttekintésben képezi le a Irán történelmét, de fellelhető egy általános mozgás az időben. A karakternek egy része több száz évig él (csakúgy, mint a Biblia néhány szereplője), de többségük normális élettartammal rendelkezik. A számtalan uralkodó, hős, jó és gonosz karakter kavarog az elbeszélés során, az egyetlen maradandó kép maga Irán képe. A múló idő emlékeztet a halál és a veszteség tragédiájára, de új reményt is hoz.{{refhely|Banani|109-110. o.|azonos=Banani}} A teremtés első ciklusában a gonosz külső ellenfél, démon, azaz az ördög. A második ciklusban a családi viszály és a gonoszság megkelenését látjuk az emberi természetben. Firédún fiainak viszálya, a testvérgyilkosság, majd megölt öccsük fiának bosszúja évszázadokra meghatározza a térség politikai viszonyait és véres háborúkat generál. Később a történetek személyesebbé válnak, az emberi természet jellegét boncolgatják, sőt megjelenik egy [[Phaidra|
Phaedra]]-szerű történet Kaj Kavuszról, feleségéről, Szudábéről, valamint mostohafiáról, Szijávusról, aki szerelmes mostohaanyjába de az elutasítja őt. A következő ciklusban minden szereplő antipatikus, önző és gonosz. Ez a része az eposznak összességében sötétebb, mint a többi történet, amelyek többségének valamilyen kifutása, tanulsága és katarzisa van. Ez a hangvételi változás két dolgot tükrözhet, talán: a perzsák arabok általi meghódítását és a perzsa [[zoroasztrianizmus]] utolsó napjait.{{refhely|azonos=Banani}}