„Sáhnáme” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
197. sor:
==== Iszkandar uralkodása és kalandozásai ====
[[Fájl:Wauquelin-histoire-bnf-fr9342-fol131v-peuple-de-gog-et-magog.jpg|bélyegkép|Góg és Magóg története: Iszkandar ([[I. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]]) megvédi a várost: falat emel a két fosztogató szörny ellen]]
A sah bebarangolva birodalmát, újabb kihívásokat keresett. Nyugat felé indult hát, ahol egy mély tengerhez ért, amiből váratlanul egy hegy emelkedett ki. Iszkandar alattvalói, hogy védjék a sah életét, csónakba szálltak, hogy megvizsgálják a hegy természetét, ám a hegy egy hatalmas sárga halnak bizonyult, aki mikor észlelte, hogy felé hajóznak, lerántotta a csónakokat a mélybe. A parton várakozó Iszkandar áldotta istenét, hogy nem ő hajózott a vízen, ám éjszaka a tengerből kígyók másztak elő, az erdőkből vaddisznók támadtak rájuk, és csak nagy nehézségek árán tudtak a tenger mellől elmenekülni.
A következő kalandjuk a csonttalan-lábúaknál érte őket, akik bár fegyvertelenek voltak, de ellenséges szándékkal voltak az iráni sahhal és seregével szemben. Tekergőztek, izmos testükkel behálózták Iszkandar katonáit, akik keményen küzdöttek, hogy kiszabaduljanak szorításukból. Miután legyőzték őket, a sah egy városhoz ért, amit dolgos, becsületes emberek laktak, akik tisztességgel megvendégelték az uralkodót. A város mellett hatalmas, fénylő hegy állt, ahova Iszkandar fel kívánt kapaszkodni, a városlakók azonban óva intették, mivel a hegy túloldalán egy félelmetes, mérget lövellő sárkány lakott. Ezt a sárkányt ők éjjelente öt ökörrel etetik, de nem bírják már soká ezt a terhet, panaszolták Iszkandarnak. Az uralkodó cselhez folyamodott, vásárolt öt ökröt, fejüket levágatta, bőrüket mérgekkel tömte tele és felvitette a hegyre a sárkánynak, aki azokat felfalta és elpusztult.
203 ⟶ 204 sor:
Később a nők városába, Harúmba érkeztek. A sah illendően bebocsáttatást kért, nem harci szándékkal, hanem kíváncsiságból, hiszen egész birodalmát meg akarta ismerni. Az itt lakó nők harcos amazonok voltak, ám a sah nem bocsátkozott velük harcba, udvariasan kérte őket, hadd tekintse meg a városukat, és amint teljesítik kívánságát tovább megy. Iszkandar beváltotta ígéretét, a nők beengedték, és ahogy az uralkodó illendően megtekintette a várost, el is hagyta azt.
Birodalma felfedezése közben Iszkandar egyszer egy nagy településhez érkezett, amelynek lakosai panaszkodtak, hogy javaikat a szomszédos hegyről lezúduló szörnyek, Jádzsudzs és Mádzsudzs ([[Góg és Magóg]]) veszik el, kérték az uralkodót, hogy szabadítsa meg őket tőlük. Iszkandar hatalmas tüzet rakott, azzal bronzot olvasztott, és óriási gátat emelt a város köré, örökre kirekesztve a környékről a rosszindulatú támadókat.
Útja során egy távoli vidék lakói megmutatták Iszkandarnak a beszélő fát, aminek ágai és lombja Iszkandart hazatérésre szólították fel. Ezzel kalandozása véget ért.
| |||