„Friedrich Engels” változatai közötti eltérés

4 869 bájt hozzáadva ,  7 hónappal ezelőtt
 
Engels a nyilvános agitáció kényszerszünetében intenzív irodalmi tevékenységet folytatott. Marxszal elhatározták, hogy egy cikksorozatban kritikai össztüzet zúdítanak az „igazi szocialistákra”, akiknek különböző iskolái alakultak Németországban. Ezen iskolák képviselőinek legújabb munkáit elemezte „Német szocializmus versben és prózában”{{refhely|MEM 4|195–235. old.}} és „Az igazi szocialisták”{{refhely|MEM 4|236–279. old.}} című terjedelmes cikkeiben. Mindkét írás szatíra, s szerzője arra törekszik, hogy gúny és nevetség tárgyává tegye az irányzat képviselőit. Míg az előbbi megjelent 1847 szeptemberében és decemberében – két részben – a Deutsche Brüsseler Zeitungban, addig az utóbbi, amelyet Engels [[A német ideológia]] II. kötete zárófejezetének tekintett, kéziratban maradt, s 1932-ben látott napvilágot először. 1847 tavaszán az előbbiekkel ellentétben egy elméleti igényű politológiai elemzést írt „A status quo Németországban”{{refhely|MEM 4|38–54. old.}} címmel.{{jegyzet*|A külön brosúrának szánt írás a kiadó, C. G. Vogler letartóztatása miatt nem került publikálásra. A csonkán fennmaradt kézirat először 1932-ben jelent meg.{{refhely|MEM 27|606. old. 111. jegyzet}}}} Ebben a német szocialista irodalom kritikája beágyazódik a német társadalmi és politikai fejlődés egy szélesebb horizontú, történelmi materialista vizsgálatába.{{refhely|Iljicsov 1974|95–97. old.}} Állítása szerint a németországi politikai berendezkedés lényege a nemesség és a kispolgárság közötti kompromisszum, melyben a nemesség megtartja magának a döntő részt, a kispolgárság gyengesége folytán megelégszik a hatalom töredék részével, az államigazgatást pedig a bürokrácia osztálya gyakorolja. A kispolgárság sosem tudta megdönteni a nemességet, még csak egyenrangúvá sem tudta magát tenni vele, csupán meggyengíteni volt képes, a nemesség megdöntését csak az átfogóbb érdekekkel, nagyobb vagyonnal bíró burzsoázia tudja végrehajtani. Az írás meggyőző, részletes osztályelemzéssel bizonyítja, hogy egyedül a burzsoázia predesztinált a hatalom megszerzésére Németországban 1847-ben.{{refhely|MEM 4|43–54. old.}}
====A ''Kommunisták Szövetsége''====
 
A brüsszeli Kommunista Levelező Bizottság jó kapcsolatot ápolt a londoni Igazak Szövetsége vezetőivel, s Marx és Engels nézetei nagy hatást gyakoroltak körükben. Engels a következőképpen írja le történteket, melyek a Kommunisták Szövetsége megalakításához vezettek:
 
{{idézet|[...]1847 tavaszán{{jegyzet*|Későbbi kutatások szerint, 1847 január végén.{{refhely|Kliem 1978|162. old.}} }}Moll{{jegyzet*|''Joseph Moll'', kölni órás, a londoni Igazak Szövetsége Központi Vezetőségének tagja}}megjelent Brüsszelben Marxnál és rögtön utána Párizsban nálam, hogy elvtársai nevében ismételten felszólítsanak bennünket a Szövetségbe való belépésre. Felfogásmódunk általános helyességéről, mondotta, éppúgy meg vannak győződva, mint annak szükségességéről, hogy a Szövetséget a régi konspirációs hagyományoktól és formáktól megszabadítsák. Ha be akarunk lépni, alkalmat adnak nekünk arra, hogy kritikai kommunizmusunkat a Szövetség egy kongresszusán kiáltványban kifejtsük, amelyet azután a Szövetség kiáltványaként közzétesznek; s ugyanígy lehetőségünk lesz közreműködni abban, hogy a Szövetség elavult szervezete helyébe új, korszerű és célirányos szervezet lépjen.|Friedrich Engels|{{refhely|MEM 21|208. old. Friedrich Engels: A Kommunisták Szövetsége történetéhez}} }}
 
Bár korábban elzárkóztak az Igazak Szövetségébe való belépéstől, ez az ajánlat már túl ígéretesnek tűnt, hogy nemet mondjanak rá. Marx 1847. január 23-án belépett a szövetségbe, s Engelssel együtt hozzálátott annak teljes átformálásához.{{refhely|Kliem 1978|163–164. old.}} A szervezet 1847. június 2-tól 7-ig tartotta első konkresszusát Londonban, melyen Engels párizsi, Wilhelm Wolff pedig brüsszeli küldöttként vett részt, míg Marx anyagi okok miatt távol maradt a történelmi eseményről. Ezen határozatot fogadtak el a szövetség átszervezéséről, melynek új neve Kommunisták Szövetsége lett, a ''„Minden ember testvér”'' kispolgári jelmondatát a ''„Világ proletárjai, egyesüljetek!”'' internacionalista jelmondatra cserélték.{{refhely|Ojzerman 1978|479. old.|Kliem 1978|164. old.|Wheen 2004|100. old.}} Új, ideiglenes szervezeti szabályzatot fogadtak el, mely még csupán elég homályosan határozta meg a szövetség célját: ''„A Szövetség célja az emberek felszabadítása a vagyonközösség elméletének elterjesztése és minél hamarabbi gyakorlati bevezetése révén.”''{{refhely|MEM 42|337. old. A Kommunisták Szövetségének szervezeti szabályzata}}
 
A kongresszus a Szövetség programjának, az ún. „kommunista hitvallásnak” a kérdését rendkívül óvatosan kezelte, ezért a második kongresszusig csupán vitára bocsátotta a helyi csoportok részére Engels egy vázlatos, kérdés–felelet formájú tervezetét.{{refhely|MEM 42|348. old. Körlevél a Kommunisták Szövetsége Londonban 1847 június 2-a és 9-e között megtartott első kongresszusáról}}{{refhely|MEM 42|296–301. old. Friedrich Engels: A kommunista hitvallás tervezete}} Ezt Engels október végén és novemberben újraírta ''„A kommunizmus alapelvei”''{{refhely|MEM 4|348–363. old. Friedrich Engels: A kommunizmus alapelvei}} címmel, de még az átírt szöveg is csak ideiglenes, munkaanyag funkciót töltött be egy végleges változat elkészültéig. A Kommunisták Szövetségének brüsszeli csoportja augusztus 5-én alakult meg, s elnökének Marxot választotta. A csoport aktív szerepet töltött be a brüsszeli Német Munkásegyletben – ahol Marx a később nyomtatásban is megjelent ''Bérmunka és tőke'' című előadássorozatát tartotta – és a nemzetközi összetételű Demokrata Társaságban, amiben Marx alelnöki szerepet is vállalt.{{refhely|Kliem 1978|165–166. old.}}
 
A Szövetség második kongresszusa november 30-tól december 8-ig ülésezett Londonban, melyen már Engels és Wolff mellett Marx is részt vett. Ezen megvitatták és elfogadták a végleges szervezeti szabályzatot, amely a módosítások által immár teljesen magáévá tette Marx és Engels nézeteit, s konkrétan meghatározta a szervezet célját: ''„A Szövetség célja a burzsoázia megdöntése, a proletariátus uralma, a régi, osztályellentéteken alapuló polgári társadalom megszüntetése és egy új, osztályok nélküli és magántulajdon nélküli társadalom megalapítása.”''{{refhely|MEM 4|527. old. A Kommunisták Szövetségének szervezeti szabályzata}} A kongresszus megbízta Marxot és Engelst a szövetség programadó dokumentumának kiáltvány formában történő megírásával, amely ''A Kommunista Párt kiáltványa'' címmel született meg.{{refhely|Kliem 1978|164. old.}}
 
=== 1848 ===