„Pogányság” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hamilcar Smith (vitalap | szerkesztései)
Hamilcar Smith (vitalap | szerkesztései)
63. sor:
== A kereszténység előtti európai pogány társadalmak jellemzői, értékei ==
{{fő|Nemzetség (társadalmi csoport)}}
Az ókori európai társadalmak kialakulásánál a nagycsaládi, nemzetségi rendszert találjuk. A [[Család (szociológia)|család]] szerepe mindennél fontosabb volt, az [[állam]]ét messze megelőzte. Részletes írott forrásokkal a görög és római társadalmakról rendelkezünk, de a család más népeknél is ([[kelták]], [[germánok]], szlávok, [[magyarok]]) központi szerepet töltött be. Az ókori görög és római pogány társadalmak első módszeres tanulmányozása [[Numa Denis Fustel de Coulanges|Fustel de Coulanges]] nevéhez fűződik.<ref>La cité antique (13. kiad. 1892, magyarra ford. [[Bartal Antal]], a [[Magyar Tudományos Akadémia]] kiadása, Bp., 1883 [http://real-eod.mtak.hu/3071/ Magyar internetes változat])</ref> Úttörő munkáját, ahol kutatásában elsők között mutatta be a vallás (mint a családi és állami kultusz része) központi társadalmi szerepét, a marxista történetírás folyamán élesen bírálták.<ref>Csak pár példa, a későiek közül: M. I. Finley: The Ancient Economy, London, 1985; G. E. M. de Sainte Croix: The Class Struggle in the Ancient Greek World, Ithaca, NY, 1981</ref> Ezzel szemben az ókori történetíró [[Plutarkhosz]] szerint a vallás központi szerepet töltött be,<ref>“Nézzetek körül a világban, találtok városokat erődítések, írástudás, rendezett elüljáróság nélkül; találhattok népeket külön lakások, házak, városok, pénz, színház nélkül; de nem találtok népet az istenség ismerete és vallás nélkül. ''Contra Colotas'' n. 31</ref> amit [[Cicero]] is megerősít.<ref>"Sehol a világban nem találtok népet, mely annyira értelmetlen és műveletlen volna, hogy nem tudná, miszerint van Isten, jóllehet nem képes megmondani, minő a természete." ''De lege l.'' II. c. 8</ref> Hasonlóan egyetemes volt a lélek halhatatlanságába vetett hit is.<ref>Cicero: "Az összes népek egybehangzó véleményére támaszkodva hisszük, hogy a lélek túléli a testet." ''Tuscul.'' I.</ref><ref>Seneca: "Ha lélek halhatatlanságáról van szó, ennek nem csekély bizonyítéka a pokoltól megrettent vagy az istenek előtt térden könyörgő népeknek általános, egybehangzó hite." ''Lit.'' 117</ref><ref>Platón a lélek halhatatlanságáról: "Ez olyan igazság, melyet hinni kell, hacsak valaki eszét nem vesztette." ''De leg.'' XII.</ref>
 
=== Görög-római ===
==== Család ====
Az ókori görög és római társadalmak központjában a család állott, mely a családi kultusz, háztűzhelyi vallás köré épült fel. Az [[állam]] a nagycsaládok ([[Nemzetség (társadalmi csoport)|nemzetség]]ek) szövetségéből alakult ki.<ref>Larry Siedentop: Inventing the Individual - The Origins of Western Liberalism (Az egyén kitalálása - A Nyugati Liberalizmus eredete). Penguin Books UK, 2015. (Továbbiakban: Siedentop 2015.) 26.old.</ref> A család vezetője, főpapi szerepben a családfő (lat: ''Pater Familias'') volt, aki egyeduralkodóként mindent megtehetett a családtagok körében. Jogában állott bármely családtagot megölni ([[feleség]], [[gyerek]] stb), illetve [[Rabszolgaság|rabszolgán]]ak eladni. A családfő a családi kultusz erősítése vagy megvédése érdekében alkalmazta hatalmát. E szempontból a [[házasságtörés]] és a [[cölibátus]] komoly bűnök voltak, mert különböző módokon a család(i kultusz) épségét ill. fennmaradását veszélyeztették.<ref>Siedentop 2015. 24.old.</ref> A családi kultuszban a ''családi tűzhely'' kiemelten fontos szerepet töltött be.<ref>"A nemzedékeken, leszármazókon továbbélő család halhatatlan, melyet a családi tűzhely jelképezett, melynek lángja “élő láng” volt, sohasem aludhatott ki, és melyet maga a családfő kezelt. A tűzhely lángja jelentette a kapcsolatot az ősökkel és a jövő titkait is onnan lehetett megtudni. A családi tűz maga az '''ősök összessége''' volt, akiket a tűzhely lángján keresztül lehetett ''táplálni''. A legidősebb fiú követte az apát és a családi tűzhely őrzőjének szerepében és ő lett a következő főpap is, akit az ő legidősebb fia követett." - Siedentop 2015. 20. old.</ref> Ha több család összeállt egy nagycsaládba (lat. ''Gens''), illetve több nagycsalád egy nemzetségbe (gör. ''Phratria'', lat. ''Curiae''), akkor a létrejövő új közösségnek egy közös istensége lett.<ref>Siedentop 2015. 23. old.</ref>
 
A rómaiak használta szó: ''Pietas'' (kegyesség, jámborság) egyszerre három dolgot jelentett: A család iránti kötelességtudatot, a család iránti szeretetet, és a családi vallásosságot.<ref>Siedentop 2015. 24.old.</ref>