Kuglófember
Csatlakozott ekkor: 2016. január 9.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Zichy: (új szakasz) |
|||
96. sor:
Köszönöm szépen, meg azon szerkesztőtársak munkáját is, akik részt vettek abban, hogy a cikk jelenlegi formája kialakuljon. A hun-magyar-rokonság kérdése egyébként egy kitűnő példája annak, hogy akár szakemberek is mennyire különféleképpen tudják értelmezni ugyanazon eredményeket, meg annak is, hogy a tudományban nincsenek kőbe vésett, örök érvényű álláspontok (ha mégis lennének, azok már inkább dogmák). De ami még talán ennél is fontosabb: hogy mindent a lehető legkorrektebben és legpontosabban kell megfogalmazni, törekedbe az objektivitásra. Most kicsit elvonultam a WP-tól, lekötnek a saját kutatásaim meg az online oktatás. De amint lesz időm, visszatérek. – [[Szerkesztő:Kuglófember|Kuglófember]] <sup>[[Szerkesztővita:Kuglófember|vita]]</sup> 2020. április 14., 00:23 (CEST)
== Zichy ==
Valami grimbusz van Zichy állításainak értelmezése körül. (Lásd a Hun–magyar rokonság cikket.)
A minap kezembe kerültek Zichy munkái, s nem találtam bennük utalást, miszerint a magyarok nyelvet cseréltek volna. Feltevése szerint az északi hunok egyik csoportja meghódította a magyar-ugorokat, és e hunok cserélték nyelvüket magyarra.
„A meghódított nép számos, főként addig ismeretlen fogalomra vonatkozó szót vett át a hódítók nyelvéből; ezek a magyar nyelv »bolgár-török«, vagy »ó-csuvas« kölcsönszavai, a hódítók viszont megtanulták az őslakók nyelvét.” (1929: 46.)
„Azonban valószínű, hogy a meghódítottak etnikai asszimilálódása és a hódítók nyelvcseréje után az a társadalmi különbség is mindinkább eltűnt, melynek eleinte fent kellett állnia. Vagyis a már asszimilált ugor elem beolvadt a hódító hún népbe; annak műveltségét és hagyományait is magáévá tette.” (1929: 46–47.)
„Az alatt a százhuszonhat év alatt, mely Tsit-ki pusztulását az északi tan-hu menekülésétől elválasztja, négy nemzedék kora telt el. Ennyi idő után lehetne egy nagyobb hún tömegnek közelükbe költözését feltennünk. Ez alatt az idő alatt végbemehetett az ugor és hún (,bolgár-török') elemek egyesülése, vagyis a történeti magyarság kialakulása. Csak ilyen összeolvadásból magyarázható szerintünk a finnugor nyelvű honfoglaló magyarság kétségtelenül török etnikai megjelenése, műveltsége, társadalmi és hadi szervezete, mely azt képessé tette arra, hogy a népvándorlás küzdelmeiben résztvegyen és, mint nemzeti egység, fennmaradhasson.” (1929: 47.)
A szövegben szereplő kínai ''Tsit-ki'' és ''tan-hu'' kifejezés szabatosan: ''Cse-cse'' és ''csan-jü''.
Későbbi munkájában Zichy hunok helyett onogurokról, ogurokról beszél, véleményét azonban nem változtatta meg.
„A prémek begyűjtése, esetleg valamilyen határmenti kereskedelem, amely ilyen esetben rendszerint ki szokott alakulni, arra vezetett, hogy legalább is egyik nép megtanulta a másiknak nyelvét. Szerintünk ez a nép a bolgár- vagy ogurtörök volt.” (1939: 52.)
Zichy, I. (1923): A magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig. ''In'' Melich, J., Gombocz, Z. és Németh, Gy. (szerk.): ''A magyar nyelvtudomány kézikönyve''. i. 5. Budapest.
Zichy, I. (1939): Magyar őstörténet. ''Kincsestár''. A Magyar szemle Társaság kis könyvtára. 5. sz. Budapest.
Érdemes (?) elolvasni hozzá a főrendű bírálatot is. Ezzel kapcsolatban egy aforizma jut eszembe. „Azok a kifejezések, amelyekkel másokat jellemzünk, keveset mondanak róluk, de nagyon sokat mondanak rólunk.”
Moór, E. (1939): Gróf Zichy István: Magyar őstörténet. Budapest 1939: Magyar Szemle Társaság, 78 l. (Kincsestár 5). ''Népünk és nyelvünk'' '''11''' (1–6): 109–115.
Eredményes munkálkodást! [[Szerkesztő:Jebusaeus|Jebusaeus]] <sup>[[Szerkesztővita:Jebusaeus|vita]]</sup> 2020. december 3., 14:00 (CET)
| |||