A triangulum 10 – -30 cm oldalhosszúságú, kör keresztmetszetű fémből hajlított háromszög, az egyik csúcsánál lazán felfüggesztve szólaltatják meg egy hozzá hasonló anyagú, átmérőjű rúddal, mint ütővel. A megütés hatására a rugalmas fémben többféle hajlítási hullám jön létre, a rugalmas szilárd testekre jellemző nem [[Felhangsor|harmonikus]] részhangokkal. Így egyidőben olyan sokféle hangot ad ki magából, hogy fülünkben nem alakít ki szubjektív [[hangmagasság]]érzetet, hangját semleges hangmagasságúnak érezzük. Ugyanakkor mégis egy hozzávetőleges [[hangfekvés]]i érzetet alakít ki bennünk, ennek megfelelően a kisebb, vastagabb anyagból készült triangulum hangját „magasabbnak” – élesebbnek, fényesebbnek – halljuk, mint a nagyobb méretű, vékonyabb anyagból készült hangszerét annak alapján, hogy magasabb, vagy mélyebb [[frekvencia]]tartományban helyezkednek el a legsűrűbben a részhangjai. A meghatározhatatlan hangmagasságérzetet elősegíti az is, hogy a triangulum vékony rúdja, kis felülete az alaprezgéseket gyengébben sugározza a térbe, mint a spektrumban egyre jobban besűrűsödő, magasabb frekvenciájú részhangokat, amelyek kb. 16000 [[Hertz|Hz]]-ig, – a fülünk által érzékelt legmagasabb frekvenciákig – komoly dinamikával vannak jelen.
