„Alekszandr Ivanovics Herzen” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Élete: múlt
40. sor:
A népek tavaszának veresége után lélekben visszatért Oroszhonba. Úgy vélte, a múlt gazdagságának béklyóiban Európa képtelen megvalósítani a szocializmus eszméit; az ifjú Oroszország azonban, melynek múltjában nem volt megőrzésre érdemes, egy radikálisan új megoldást kínált Herzennek. A megoldás forrása a falusi földközösség. Ez lehet a jövő szocialista társadalmának alapja. Ezt fejtette ki [[Giuseppe Mazzini|Mazzininek]] is. 1852-ben Londonba költözött, és a következő évben lengyel emigránsokkal megalakította a cenzúramentes szabad orosz nyomdát. [[1855]]-ben a trónra lépő [[II. Sándor orosz cár|II. Sándor cár]] bejelentette jobbágyfelszabadítási szándékát, és ezzel elindult otthon az olvadás. Erre alapozva Ogarjovval több kiadványt alapított, melyeket becsempésztek Oroszországba. (Sarkcsillag 1855-től, Oroszország hangja [[1856]], Kolokol/Harang 1857-től, mely végül hetilap lett.) Ezekben meg akarta győzni a kormányt és a közvéleményt, hogy a felszabadított [[jobbágy]]okat bőven lássák el földdel, a társadalmat pedig liberalizálják. Tompította politikáját. Kevesebbet emlegette a szocialista forradalmat, többet foglalkozott a sándori reformokkal. 1856-ban [[Iulianus római császár|Julianus Aposztata]] szavaival köszöntötte a cárt: „Győztél galileai!". A Kolokol ekkorra már az orosz közélet meghatározó tényezője lett, de mivel óvatosan lavírozott a reform és a forradalom között, támogatottsága csökkent. [[1858]]-tól a mérsékelt liberális [[Ivan Szergejevics Turgenyev|Turgenyev]] vakmerőségéért bírálta Herzent, aki [[1859]]-től vitában állt a radikális [[Nyikolaj Gavrilovics Csernisevszkij|Csernisevszkijjel]] is, a reformok sikerét féltve. Herzen a kormányban is csalódott: az [[1861]]-es jobbágyfelszabadításban a parasztság elárulását látta.
 
Ezzel Herzen újra balra tolódott, felszólítja a diákokat a nép közé járásra, hogy terjesszék a szocializmust. A Kolokol [[Mihail Alekszandrovics Bakunyin|Bakunyin]] ösztönzésére kiállt a lengyel felkelés ([[1863]]) mellett. Emiatt elvesztette a reformerek támogatását, és a forradalmi demokraták közt sem nyerte vissza hitelét. [[1865]]-ben [[Genf]]be utazott, közel került a fiatal emigrációhoz. A Kolokol [[1867]]-ben megszűnt. Sorozatos politikai kudarcok közt Herzen egyre többet foglalkozott emlékirataival. Irodalmi értékű életrajza (Biloje i dumi, 1861-67) a legnevezetesebb könyve, az orosz radikalizmus emlékműve. E laza elbeszélésfolyam az orosz [[próza]] egyik legnagyobb, a klasszikus orosz regényekhez mérhető értéke. Utolsó írásában bírálta [[Mihail Alekszandrovics Bakunyin|Bakunyint]]t, régi szövetségesét. „Nem kell-e túl nagy árat fizetni a forradalomért?” De a liberális reformerekkel sem értett egyet teljesen. Érdeklődése az [[1864]]-ben alapított [[Karl Marx]] vezette [[I.Első Internacionálé]] felé fordult. Ingadozott a [[szocializmus]] és a [[liberalizmus]] közt. Mindkét irányzat Herzen örökösének vallotta magát.
 
== Magyarul ==