„Felszabadítási teológia” változatai közötti eltérés

{{lektor}}

{{nincs forrás}}

 

A felszabadítási teológia Dél-Amerikából indult ki az [[1960-as évek]]ben, s az váltotta ki, hogy a kontinens szegényei mind elkeserítőbb körülmények közé kerültek. A nincstelenek körében munkálkodó misszionáriusok és papok ráébredtek, hogy a [[katolikus egyház]] által rájuk hagyományozott hittani súlypontú teológia nem alkalmazható ebben a helyzetben, s helyette valami mást, valami hasznavehetőbbet követeltek. Egyes latin-amerikai teológusok – [[Juan Luis Segundo]] és [[Gustavo Gutiérrez]] – a'' tanítás'' helyett a ''gyakorlatra'' tolták át a hangsúlyt. Azt hangoztatták, hogy a keresztény nézeteket csakis a tapasztalat útján lehet előrevinni, e tapasztalat pedig a szegények felszabadítása kell hogy legyen. Szerintük a [[Biblia]] a cselekvő [[Isten]]t állítja elénk, aki magára veszi a szegények és a szenvedők terheit, s az ő felszabadításukon munkálkodik. Ezt csak akkor érthetjük meg, ha mi is beleéljük magunkat a helyzetbe, ha minden erőnkkel az elnyomás megdöntéséért és a szenvedők felszabadításáért szállunk síkra. A felszabadítási teológusok ezért igyekeznek túllépni a „hithűség” hagyományos osztályain, s ehelyett a „helyes gyakorlatot” helyezik előtérbe.

 

A dél-amerikai felszabadítási teológusok szinte kivétel nélkül [[római katolikus]]ok voltak, s az [[1980-as évek]]ben kivívták a [[Vatikán]] bírálatát, amiért fogékonynak mutatkoztak a [[marxizmus]] eszméi iránt. A felszabadítási teológia ebben, s nem az eljövendő világban keresi a társadalmi igazságosság és változás útjait. Ebben a tekintetben a felszabadítási teológia magán hordozza a [[Jürgen Moltmann]] képviselte új [[eszkatológia]] nyomait. A [[20. század]] bibliakutatásának fejleményei szintén hatást gyakoroltak a felszabadítási teológiára, így Barth felfogása, amely szerint hagynunk kell, hogy a Szentírás szólítson meg bennünket, nem pedig fordítva, illetve a "narratív teológiai" áramlat, amely szerint a [[kereszténység]] lényege nem az elvont doktrínákból, hanem egyenesen a keresztény történet elbeszéléséből ered.

 

A felszabadítási teológia képviselői szerint a megváltásról és a felszabadulásról szól. Mérföldkő volt a felszabadítási teológia és egyúttal [[Latin-Amerika]] történetében a kontinens római katolikus püspökeinek [[1968]]-as kongresszusa a kolumbiai [[Medellín (Kolumbia)|Medellín]]ben. Ez a kongresszus önkritikus módon megállapította, hogy a katolikus egyház gyakran a térség elnyomó hatalmait támogatta, és kijelentették, hogy a jövőben a szegények, a kizsákmányoltak oldalán fog állni. A felszabadítási teológia következőkben foglalható össze: