„Felszabadítási teológia” változatai közötti eltérés

A felszabadítási teológia DélLatinl-Amerikából indult ki az [[1960-as évek]]ben a [[Második vatikáni zsinat|II. vatikáni zsinat]] után, s az váltotta ki, hogy a kontinens szegényei mind elkeserítőbb társadalmi-politikai körülmények közé kerültek<ref>{{Cite web |title=A felszabadítás teológiájának születése és fejlődése Latin-Amerikában |url=https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-felszabaditas-teologiajanak-szuletese-es-fejlodese-latin-amerikaban |work=Magyar Kurír |accessdate=2020-12-07 |language=hu}}</ref><ref>{{Cite web |title=Időszerű, hasznos és szükséges – Ötvenéves a felszabadítási teológia |url=https://www.magyarkurir.hu/hirek/idoszeru-hasznos-es-szukseges-otven-eves-felszabaditasi-teologia |work=Magyar Kurír |accessdate=2020-12-07 |language=hu}}</ref>. A nincstelenek körében munkálkodó misszionáriusok és papok ráébredtek, hogy a [[katolikus egyház]] által rájuk hagyományozott hittani súlypontú teológia nem alkalmazható ebben a helyzetben, s helyette valami mást, valami hasznavehetőbbet követeltek. Egyes latin-amerikai teológusok – [[Juan Luis Segundo]] és [[Gustavo Gutiérrez]] – a'' tanítás'' helyett a ''gyakorlatra'' tolták át a hangsúlyt. Azt hangoztatták, hogy a keresztény nézeteket csakis a tapasztalat útján lehet előrevinni, e tapasztalat pedig a szegények felszabadítása kell hogy legyen. Szerintük a [[Biblia]] a cselekvő [[Isten]]t állítja elénk, aki magára veszi a szegények és a szenvedők terheit, s az ő felszabadításukon munkálkodik. Ezt csak akkor érthetjük meg, ha mi is beleéljük magunkat a helyzetbe, ha minden erőnkkel az elnyomás megdöntéséért és a szenvedők felszabadításáért szállunk síkra. A felszabadítási teológusok ezért igyekeznek túllépni a „hithűség” hagyományos osztályain, s ehelyett a „helyes gyakorlatot” helyezik előtérbe.

A dél-amerikai felszabadítási teológusok nagy része [[római katolikus]], s közülük az [[1980-as évek]]ben néhányan kivívták a [[Vatikán]] bírálatát, amiért fogékonynak mutatkoztak a [[marxizmus]] eszméi iránt. A Hittani Kongregáció 1968-ban és 1971-ben adott ki két közleményt a felszabadítás teológiájáról, majd egy instrukcióban foglalkozik az irányzattal 1984-ben (''Libertatis nuntius''<ref>{{Cite book |title=http://tarsadalomformalas.kife.hu/a-hittani-kongregacio-libertatis-nuntius/}}</ref>). A vatikáni instrukció kiemeli, hogy kritika nélkül átvesznek eszméket és gyakorlatokat a marxizmusból, azonban nem akarta elítélni a felszabadítási teológia igaz célkitűzését, amely folytonos a [[A katolikus egyház társadalmi tanítása|katolikus egyház társadalmi tanításával]]. 1986-ban jelent meg a második instrukció (''Libertatis conscientia''<ref>{{Cite book |title=http://tarsadalomformalas.kife.hu/a-hittani-kongregacio-libertatis-conscientia/}}</ref>).

Ezen felszabadítási teológusok számára a marxizmus a „társadalmi elemzés eszköze” (Gutiérrez), mely által tapasztalatot szerezhetnek Latin-Amerika jelenlegi társadalmi helyzetével kapcsolatban, és amelynek segítségével a szegények szörnyű helyzete orvosolható. Másodszor, a [[marxizmus]] és a [[szocializmus]] politikai programot kínál, mely által a jelenlegi igazságtalan társadalmi rendszer lebontható, és egy igazságosabb társadalom építhető fel. A gyakorlatban a felszabadítási teológia erősen bírálja a [[kapitalizmus]]t, és támogatja a szocializmust. [[Latin-Amerika]], de más földrészek [[Baloldal|baloldali]] keresztényeire ([[Keresztényszocializmus|keresztényszocialisták]] és [[keresztény kommunisták]]) is nagy hatással van a felszabadítási teológia. E teológia hívei a Bibliát mint a felszabadítás elbeszélését olvassák. Különös hangsúlyt fektetnek Izraelnek az egyiptomi szolgaságból történt kiszabadulására, a próféták elnyomást ostorozó szavaira és [[Jézus]] szegényeknek és kitaszítottaknak szóló evangéliumhirdetésére. A Szentírás mondanivalóját alkalmazzák a latin-amerikai helyzetre.