„Szinapszis” változatai közötti eltérés

4 bájt törölve ,  6 hónappal ezelőtt
korr.
a (kis korr)
(korr.)
{{Egyért2|az idegrendszer szinapszisairól|Szinapszis (egyértelműsítő lap)}}
[[Fájl:Synapse Illustration unlabeled.svg|bélyegkép|jobbra|350px|Egy jellegzetes kémiai szinapszis ábrázolása. Nyilak az óramutató járásának megfelelően: postszinaptikus denzitás (tömörülés), feszültség-kapuzott Ca<sup>2+</sup> csatorna, neurotranszmittert tartalmazó szinaptikus vezikulák, visszaszívó pumpa, receptor, axonvégződés (sárga), szinaptikus rés benne neurotranszmitter (fekete nagykötőjel) , dendrit (zöld)]]
A '''szinapszis'''ok azok a sejt közötti kapcsolódási helyek, amelyeken keresztül az ingerület egyik sejtről a másikra terjed át, kémiai [[ingerületátvivő anyagok]] közvetítésével (kémiai szinapszis), vagy a sejtmembránok szoros kapcsolatainál ([[sejtmembrán|macula communicans]]) közvetlenül a két szomszédos sejt [[Sejtmembrán|membránján]] átterjedő ioncsatornák közreműködésével (elektromos szinapszis). Jelen szócikk részletesen csak a kémiai szinapszisokat tárgyalja. Szinapszist általában az egyik [[Idegsejt|neuron]] [[Idegsejt|axonja]] hoz létre a másik neuron [[Idegsejt|dendritjével]]. A két különböző neuronhoz tartozó citoplazmatikus [[Sejtmembrán|membrán]] közötti távolság a szinaptikus rés. A szinapszisokban az ingerületet átvezető mediátor [[acetilkolin]] vagy más anyag. Az idegvégződések többsége nem [[effektor]] vagy [[Receptor (biokémia)|receptor]], hanem [[reflexív|intercalaris]] (az egyik neuron kapcsolata a másikkal). Magasabb idegi központokban egyetlen neuron közel százezer hozzávezető kapcsolattal rendelkezik, és saját nyúlványaival is sok ezer másik idegsejtet ér el. A ''szinapszis'' szót Sherrington és Forbes vezették be 1887-es élettani tankönyvükben.
 
A ''szinapszis''ok a következőképpen osztályozhatóak:
## [[Szövet (biológia)|Érzősejtre]]
[[Fájl:Synapse diag4.png|bélyegkép|200px|jobbra|Egy mozgató véglemez képe: 1. ideg, 2. szinaptikus rés, 3. preszinaptikus vezikula, 4. receptor a posztszinaptikus membránon 5. mitokondrium]]
A központinál a szinapszisokban a két [[idegsejt]] soha nem ér össze (bizonyos alacsonyabbrendű fajok kivételével), az egyik idegsejt axonja, a másik idegsejt dendritjének adja át. Amelyik hozza az [[ingerület]]et, az a ''preszinaptikus'', amelyik viszi tovább, az a ''posztszinaptikus''. A kettő között rés van, ez a ''szinaptikus rés''. Az axon végén hólyagok találhatók, ebben neurotranszmitterek termelődnek. Ha a hólyagokhoz ér az [[ingerület]], a hólyagok kivándorolnak a szélére, és kiürítik a tartalmukat, exocitózis játszódik le.
 
== Fajtái ==
 
Az ingerület továbbhaladása a szinapszisokban lehet:
# Divergens – az ingerület szétterjed. Egy preszinaptikus neuron és több posztszinaptikus neuronnak adja át az ingerületet
# Konvergens – az ingerület több neuronról érkezik, és összeadódik.
 
 
== A szinapszis struktúrája és fehérjekészlete ==
A principiális sejtek dendritikus tüskéin (apró kis kitüremkedések) végződő axonok alkotják az emlős agy serkentő (excitatórikus) szinapszisainak nagy részét. Ezzel ellentétben a gátló (inhibitorikus) szinapszisok axonjai a denndritikus nyeleken, sejttesteken vagy az axon iniciális szegmentumokon végződnek. A serkentő szinapszisok posztszinaptikus oldala különbözik az inhibitorikus szinapszis posztszinaptikus oldalától nem csak az itt lokalizálódó neurotranszmitter receptorok tartalmában, hanem a posztszinaptikus oldal morfológiájában, molekuláris kompozíciójában és szerveződésében is. Az excitatórikus szinapszisok nagyobb bősége másrészt egyedi struktúrájuk miatt több irodalmi adat áll rendelkezésre szerkezetükről. Ezen szinapszisok egyik szembetűnő morfológiai és funkcionális egysége a posztszinaptikus denzitás (PSD), amely a dendritikus tüske csúcsán lokalizálódik. Ez az elkektrodenz tömörülés tartalmazza a glutamát receptorokat (AMPAR és NMDAR), amelyek a preszinaptikus oldalon történő neurotranszmitter ürülés (glutamát felszabadulás) hatására aktiválódnak. Továbbá a posztszinaptikus denzitás ad otthont számos idegi-jelátvitelben szereplő molekulának, valamint állványzat fehérjéknek.
 
A principiális sejtek dendritikus tüskéin (apró kis kitüremkedések) végződő axonok alkotják az emlős agy serkentő (excitatórikus) szinapszisainak nagy részét. Ezzel ellentétben a gátló (inhibitorikus) szinapszisok axonjai a denndritikus nyeleken, sejttesteken vagy az axon iniciális szegmentumokon végződnek. A serkentő szinapszisok posztszinaptikus oldala különbözik az inhibitorikus szinapszis posztszinaptikus oldalától nem csak az itt lokalizálódó neurotranszmitter receptorok tartalmában, hanem a posztszinaptikus oldal morfológiájában, molekuláris kompozíciójában és szerveződésében is. Az excitatórikus szinapszisok nagyobb bősége másrészt egyedi struktúrájuk miatt több irodalmi adat áll rendelkezésre szerkezetükről. Ezen szinapszisok egyik szembetűnő morfológiai és funkcionális egysége a posztszinaptikus denzitás (PSD), amely a dendritikus tüske csúcsán lokalizálódik. Ez az elkektrodenz tömörülés tartalmazza a glutamát receptorokat (AMPAR és NMDAR), amelyek a preszinaptikus oldalon történő neurotranszmitter ürülés (glutamát felszabadulás) hatására aktiválódnak. Továbbá a posztszinaptikus denzitás ad otthont számos idegi-jelátvitelben szereplő molekulának, valamint állványzat fehérjéknek.
 
== Megjegyzés ==
 
== Források ==
 
* William F. Ganong: Az Orvosi Élettan Alapjai (Medicina 1990) {{ISBN|963-241-783-6}}
* Kiss Ferenc: Rendszeres Bonctan (Medicina Kiadó 1967)