„Jagjú sinkage-rjú” változatai közötti eltérés

 
====A sinkage-rjú születése a feudális Japánban ====
{{bővebben|Sinkage-rjú}}
 
Az iskola alapítása idején egy stílus minőségét a párbajokban való hatékonysága jelentette. Éppen ezért arra törekedtek, hogy egyetlen vágással végezzenek az ellenféllel (ezt nevezték ''iszacu no tacsi''nak). A kor iskolái kifejezetten kard-kard ellen és kard-páncél ellen rendezkedtek be, ám a muskéták elterjedésével ezek a régi technikák elavulttá váltak.
 
 
Ezek mellett a ''sinkage-rjú'' arra tanította a szamurájokat, hogy többet foglalkozzanak a stratégiával. Mérjék fel ne csak az ellenfelet, de a párbaj helyszínét is, valamint próbáljanak olvasni az ellenfél lépéseiben, gesztusaiban. Erre példa a kard dárdaként való elhajítása is, melynek sikeres végrehajtásához egy harcosnak pontosan fel kellett becsülnie a közte és a célpontja közti távolságot, és hogy akkor, amikor a dobás megtörténik, milyen pozícióban lesz. Egy másik fontos leckéje az iskolának az, hogy párbaj során – tehát ha egyetlen vágással nem legyőzhető az ellenfél – igazodni kell a küzdőfél mozgásához is.
====A jagjú sinkage-rjú kialakulása====
 
Bár Kamiizumi nem volt szerzetes, fejét kopaszra borotválta, és igencsak szerény életet élt. Mivel gyermeke sosem született, halála után az iskolát és minden ingóságát legjobb tanítványa, Jagjú Munetosi örökölte meg. Jagjú, ki már az iskola megöröklése előtt is példás kardforgató volt, elkezdte kidolgozni a saját ''mutó'' (a kard pusztakézzel történő megállításának) technikáit, így adva hozzá saját családja nevét a ''sinkage-rjú''hoz. Fia, Jagjú Munetori tökéletesítette apja technikáit, és elkezdte kidolgozni a ''jagjú sinkage-rjú'' [[iaidzsucu]] (kardrántás) technikáit. Jagjú Munetosi halála után az iskola kettéágazott: Ovari és Edo. Az Ovari-ágat Jagjú Munatosi unokája, Jagjú Tosijosi építette ki, míg az Edo-ág [[Jagjú Munenori]] irányítása alá került. Munenori egyik tanítványa, Takenaga Hajato létrehozta az iskolán alapuló saját stílusát, a ''jagjú singan rjú heihó''t.