„Zsiráfnyakú gazella” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
szinonima: 2 - a szinonimák az enwikiből vannak |
|||
31. sor:
| binomial = Litocranius walleri
| binomial_authority = ([[Victor Brooke|Brooke]], 1878)
| synonyms = *''Gazella walleri'' (Brooke, 1879)
*''Lithocranius walleri'' Thomas, 1891
| range_map = Gerenuk Litocranius walleri distribution map.png
| range_map_caption = Elterjedési területe
42 ⟶ 43 sor:
== Elterjedése ==
Kelet-Afrika északi részének száraz és félszáraz bozótosainak, tövises bokrokkal benőtt területeinek lakója legfeljebb 1200
▲Kelet-Afrika északi részének száraz és félszáraz bozótosainak, tövises bokrokkal benőtt területeinek lakója legfeljebb 1200 méteres tengerszint feletti magasságig. A fákkal sűrűn benőtt és a túlzottan nyílt, füves pusztaságokat egyaránt kerüli. Nem kötődik a vízforrásokhoz. [[Dzsibuti]] déli részétől [[Etiópia|Etiópián]] és [[Szomália|Szomálián]] át [[Kenya|Kenyáig]] és [[Tanzánia|Tanzániáig]] húzódik előfordulási területe, bár szomáliai állományairól nincsenek biztos adatok.
== Alfajai ==
*''Litocranius walleri
*''Litocranius walleri
== Megjelenése ==
A gerenukok rendkívül kecses testfelépítésű állatok: nyakuk különösen vékony és hosszú – innen a zsiráfgazella elnevezés – de lábaik és testük is karcsú és nyúlánk.
A puha szőrzet a háton nyeregszerűen sötétebb, gesztenyeszínű, az oldalakon világosabb, vörösesbarna, míg a hasoldal és a nyak elülső része fehér, a farok pedig fekete pamacsban végződik. A fej ék alakú és lapított, az orr és a száj aránytalanul kicsi, ami megkönnyíti a tüskés bozótban történő táplálékkeresést. A szemek körül egy-egy vastag fehér gyűrű van, a fülek pedig hosszúkásak. Viszonylag robusztus, hátra és felfelé hajló, kampós hegyben végződő szarvai csak a bikáknak vannak. A gyűrűs trófeák hossza 25-44
▲A gerenukok rendkívül kecses testfelépítésű állatok: nyakuk különösen vékony és hosszú – innen a zsiráfgazella elnevezés – de lábaik és testük is karcsú és nyúlánk. Testhosszuk 140-160 centiméter, amihez 25-35 centiméteres farok csatlakozik. A fajra a 90-105 centiméteres marmagasság és a 30-50 kilogrammos testtömeg jellemző. Az északi alfaj példányai jellemzően nagyobbak a délieknél, és a bikák is nagyobbak a nőstényeknél.
▲A puha szőrzet a háton nyeregszerűen sötétebb, gesztenyeszínű, az oldalakon világosabb, vörösesbarna, míg a hasoldal és a nyak elülső része fehér, a farok pedig fekete pamacsban végződik. A fej ék alakú és lapított, az orr és a száj aránytalanul kicsi, ami megkönnyíti a tüskés bozótban történő táplálékkeresést. A szemek körül egy-egy vastag fehér gyűrű van, a fülek pedig hosszúkásak. Viszonylag robusztus, hátra és felfelé hajló, kampós hegyben végződő szarvai csak a bikáknak vannak. A gyűrűs trófeák hossza 25-44 centiméter között mozog.
== Életmódja ==
A zsiráfgazellák magányosan vagy legfeljebb tíz állatot tömörítő csordákban – agglegénycsapatokban és tehenekből és borjaikból álló csoportokban – élnek. Az egyes állatok körülbelül 1,5-3,5 négyzetkilométeres területeket használnak, amelyek átfedésben vannak egymással. Az ivarérett bikák territoriálisan viselkednek: területük határait vizeletükkel, ürülékkupacokkal és mirigyváladékukkal jelzik. A betolakodók bikákat elűzik: ilyenkor szilárd koponyaalapjuknak és masszív szarvaiknak köszönhetően erős öklelésekkel tudnak összecsapni ellenfeleikkel.
A gerenukok nappal aktívak, ilyenkor fogyasztják bokor- és [[levél (botanika)|falevelekből]], [[bimbó]]kból, [[hajtás]]okból, [[termés]]ekből és [[virág (botanika)|virágokból]] álló táplálékukat. A magasan levő táplálékot két lábra magasodva, mellső patáit a fa törzsének vagy ágainak támasztva éri el, és erős felső ajka és nyelve segítségével tépi le. Akár 2-2,5
A zsiráfgazellák vész esetén nem az azonnali menekülést választják, hanem elbújnak a bozótosban, ahonnan hosszú nyakuk révén mozdulatlanul figyelhetik a helyzetet. Ha mégis észreveszik vagy a közelébe mennek, jellegzetes, lapuló ügetéssel menekülnek el, nyakukat testükkel egy vonalban előrenyújtva. Hangadásuk változatos: a riadalmat zümmögő hanggal, az idegességet füttyel, a rendkívül nagy veszélyt pedig éles bégetéssel jelzik.
== Szaporodása ==
A párzás nem kötődik meghatározott évszakhoz, így bármikor sor kerülhet rá. A fogantatást komplex rituálé előzi meg: a fogékony tehén fülét lehajtva védekező helyzetbe áll, míg a bika nyakát és szarvait oldalról mutogatva igyekszik imponálni neki. Ezután folyton követi a tehenet, akit gyakran megjelöl arcmirigyei váladékával a csípőtájékon, és mellső lábával igyekszik minél többször megérinteni a hasát és az oldalát. Közben a vizelet szagát a [[Vicsorítás|
6,5-7 hónapnyi vemhességet követően egyetlen utód jön világra, az ikerellés ritka. Ellés előtt az anyaállat eltávolodik csordájától. Születése után a borjú hetekig az aljnövényzetben rejtőzik mozdulatlanul, csak megerősödve csatlakozik a későbbiekben anyjához, akivel addig halk bégetéssel kommunikál. A tehenek egy, a bikák másfél éves korukban érik el az ivarérettséget, és addig anyjukkal maradnak. A gerenukok 10-12 évig
== Természetvédelmi helyzete ==
A széles körben elterjedt zsiráfnyakú gazella példányszámát közelítőleg 95 000-re becsülik, zöme pedig Délnyugat-Etiópiában és Északkelet-Kenyában összpontosul. Az állomány a védett területeket leszámítva mindenhol csökkenő tendenciát mutat, Szomáliában pedig különösen drasztikusan visszaszorul, mivel a [[szomáliai polgárháború|polgárháborús]] helyzet ellehetetlenít bármiféle természetvédelmet.
|