„Monasztikus rendek” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
47. sor:
Az első szerzetesi (cenobita) közösséget [[Szent Pakhomiosz|Pakhomiosz]] alapította Tabennisziben ([[Tabenna]]{{WD|Q2478752}}) , és regulát is kidolgozott. Halálakor már kilenc férfi és két női monostor létezett.
[[Nagy Szent Vazul]]t a keleti szerzetesség alapítójának tekintik, szabályzata a keleti ortodox egyházra (de [[Nursiai Szent Benedek|Szent Benedek]] közvetítésével a nyugati szerzetességre is) nagy hatással volt. A keleti keresztény szerzetesség lényegében monasztikus jellegű, mind katolikus vonalon ([[Baziliták|bazilita]], [[Maronita egyház|maronita]], [[Mechitarista rend|mechitarista]] csoportok), mind az [[Ortodox kereszténység|orthodox egyházak]]ban.
== Nyugati szerzetesség (monasztikus előzmények) ==
62. sor:
A [[Brit-szigetek]]en [[Szent Patrik]] missziós tevékenysége nyomán a monasztikus, sőt a fokozottan aszketikus szerzetesi ideál gyakorolt igen nagy hatást, [[Szent Kolumba]] alapításai, ([[Iona]], Bangor monostorai), a Patrik halálát követő száz év alatt az egész szigetet beborították a kolostorok. Az 5–6. század az ír szentek virágkora. [[Szent Kolumbán]] és tanítványa [[Szent Gál]] közvetítésével [[Gallia|Galliá]]ban is terjedt ez a szerzetesi ideál, Kolumbán később benedeki regulán alapuló, de még szigorúbb regulája. (Luxeuil, [[Sankt Gallen-i kolostor|Sankt-Gallen]]).
A 10-11. században kezdődött szerzetesi reformmozgalom három alapideált tűzött maga elé, s ezek eltérő hangsúlyozása újabb rendek keletkezését vonta maga után részben a következő századokban. Az egyik szerzetesi formáció, mely elsősorban a visszatérést hangsúlyozta az ősegyház remetei, a [[sivatagi atyák]] eszmeiségéhez (pl. [[Kamalduli rend|kamalduli]]ak, [[
=== Újkor ===
Az [[Egyházi Törvénykönyv]] beszél a monachusról, amikor megkülönbözteti őket a szabályozott [[kanonok]]tól, illetve a ''monialis''-ról, ''monacha'' jelentésben.<ref>{{Cite web |url=https://www.szerzetes.hu/system/files/szovegtar/2013/07_az_egyhazi_torvenykonyv.pdf |title=Egyházi Törvénykönyv |accessdate=2020-11-16 |pages=135}}</ref> A magyarnak csak az utóbbira van önálló szava: [[Apáca (vallás)|apáca]], az előbbit csak szóösszetétellel tudja kifejezni: monasztikus szerzetes.<ref name="PM"/>
Az évszázadok alatt a monasztikus rendek köre folyamatosan bővült, illetve változott az őket ért környezeti hivatás-szükségletek által felvetett karizmáik szerint. A [[Pálos rend|pálos]]ok, [[
== A monasztikus rendek ==
78. sor:
* [[ciszterciek]]
* [[hieronimiták]]
* [[Kartauzi rend|karthauziak]]
* [[Mechitarista rend|mechitaristák]]
* [[Pálos rend|pálosok]]
* [[trappisták]]
89. sor:
* [[bencések]],
* Brigitta-rendiek,
* [[Domonkos-rend|domonkosok]],
* [[hieronimiták]],
* [[Máltai lovagrend|johanniták]],
* [[Kamalduli rend|kamalduliak]],
* [[
* [[Kartauzi rend|karthauziak]],
* [[klarisszák]],
* [[maroniták]],
| |||