„Monasztikus rendek” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
10. sor:
A μοναζόντες szó első előfordulása keresztény papirusztekercseken 324-re, illetve 334-re tehető. A magányosan élők megnevezésére használták, jelentése pedig „azok, akik egyedül élnek”, de van szír gyökerekre visszamenő értelmezési lehetőség is, amelyben a szó eredetileg a szorosan Krisztus-követőt jelenti.<ref>King, Peter: A monachizmus Nyugaton. A monasztikus szerzetesség története a Latin Egyházban, Budapest, Szent István Társulat, 2007. 15. oldal</ref> A kifejezést [[Alexandriai Szent Atanáz|Atanáz]] patriárka [[Remete Szent Antal]]ról írt görög nyelvű, és számos másolatban elterjedt életrajza tette közkeletűvé, majd [[Szent Jeromos|Jeromos]] latin fordításában rögzült a latinizált változat: ''monachos/monachus''.
Jeromos szerint egyedül élőt jelent, más magyarázat szerint belsőleg egységeset, vagy egyetértőt, illetve az egyszülött követőjét.<ref>[https://doksi.hu/get.php?lid=17319&order=DisplayPreview Deák Viktória Hedvig OP: Egyháztörténelem I. Sapientia Szerzetesi és Egyháztudományi Főiskola. Jegyzet. Budapest, 2005. 54. oldal]</ref>
=== A fogalom tartalmi változásai ===
37. sor:
== Előzmények, antik szerzetesség ==
A korai keresztény szerzetesség a szellemi vezetés és irányítás legalább két korábbi hagyományának ötvözését jelenti.<ref>[http://ldysinger.stjohnsem.edu/@texts/0400_apophth/08_origins-combined.htm]</ref>A keresztény szerzetesség kettős forrásozású, az aszkéta (vezeklő) életeszmény több úton valósult meg, a remete (eremita, anakhoréta) és a cenobita életmód fokozatos kiforrása, ötvözése.<ref> A vallástörténet a 19. században szerette kiemelni a szerzetesség előzményeit más vallásokban, ahol a cél szintén a lélek felszabadítása az istenivel való kapcsolatra, úgy mint a buddhista szerzetesek, az esszénusok, a therapeuták (Philón), a sztoikusok (visszavonultság, vagy a neoplatonikus szemlélődés), a Szerapisz-templom “remetéi”. De ezen elemek egyike sem tudja megmagyarázni a szerzetesség több helyen egyszerre való feltűnését. Másrészt az első monachusok nem voltak művelt emberek, honnan tudtak volna ezekről a példákról.
Mindegyik (az anakhóréták kivételével) tartalmazta a ritkább, időnkénti együttimádkozást, szemlélődést, vagy éppen fegyelmezett, szabályok szerinti együttélést vagy együttműködést is.
== Keleti szerzetesség (monasztikus előzmények) ==
114. sor:
* [[Keresztény szerzetesség]]
* [[Reclusus]]
== Jegyzetek ==
| |||