„Monasztikus rendek” változatai közötti eltérés

A 10-11. században kezdődött szerzetesi reformmozgalom három alapideált tűzött maga elé, s ezek eltérő hangsúlyozása újabb rendek keletkezését vonta maga után részben a következő századokban. Az egyik szerzetesi formáció, mely elsősorban a visszatérést hangsúlyozta az ősegyház remetei, a [[sivatagi atyák]] eszmeiségéhez (pl. [[Kamalduli rend|kamalduli]]ak, [[Kartauzi rend|kartauziak]], a Szent Ágostoni regulát követő [[Pálos rend|pálos]]ok, utóbbiak 1377-től jogilag monostorokként működtek, 1770-ben monasztikus renddé nyilvánították házaikat), a másik, mely az apostoli evangelizációt hangsúlyozta (pl. [[koldulórendek]] és egyéb apostoli feladatok: beteggondozás, prédikálás stb), s végül a benedeki regulához való szigorú visszatérést hangsúlyozta (pl. [[ciszterciek]]).

 

Az [[Egyházi Törvénykönyv]] beszél a monachusról, amikor megkülönbözteti őket a szabályozott [[kanonok]]tól, illetve a ''monialis''-ról, ''monacha'' jelentésben.<ref>{{Cite web |url=https://www.szerzetes.hu/system/files/szovegtar/2013/07_az_egyhazi_torvenykonyv.pdf |title=Egyházi Törvénykönyv |accessdate=2020-11-16 |pages=135}}</ref> A magyarnak csak az utóbbira van önálló szava: [[Apáca (vallás)|apáca]], az előbbit csak szóösszetétellel tudja kifejezni: monasztikus szerzetes.<ref name="PM"/>