„Monasztikus rendek” változatai közötti eltérés

A keresztény monaszticizmus alapítójának tekintett [[Nursiai Szent Benedek|Szent Benedek]] reguláját követő rendek lettek a legelterjedtebb monasztikus rendek: a [[bencések]]. A kora középkort vallási tekintetben bencés korszaknak nevezik, ugyanis a Szent Benedeki regula a 7. és a 11. század között ([[Anianei Szent Benedek]] tevékenysége és a [[Clunyi apátság|Cluny]] monostorból kiinduló megújulási mozgalom hatására is) monopolhelyzetet nyert és az abban felvázolt életmód a hiteles keresztény élet és szentség egyedüli modellje lett.<ref>[https://www.sapientia.hu/hu/system/files/%252Fvar/www/clients/client11/web11/private/files/Dr._Deak_Hedvig_Egyetemes_egyhaztortenelem_Kozepkor_I..pdf Deák Viktória Hedvig OP Egyetemes egyháztörténelem. Középkor I. Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, 2006. 4, 6. o.]</ref>

A [[Brit-szigetek]]en [[Szent Patrik]] missziós tevékenysége nyomán a monasztikus, sőt a fokozottan aszketikus szerzetesi ideál gyakorolt igen nagy hatást. [[Szent Kolumba]] alapításai, ([[Iona]], Bangor monostorai), majd a Patrik halálát követő száz év alatt az egész szigetet beborították a kolostorok. Az 5–6. század az ír szentek virágkora. [[Szent Kolumbán]] és tanítványa [[Szent Gál]] közvetítésével [[Gallia|Galliá]]ban is terjedt ez a szerzetesi ideál, Kolumbán később benedeki regulán alapuló, de még szigorúbb regulája (Luxeuil, [[Sankt Gallen-i kolostor|Sankt-Gallen]]).<ref>[https://www.sapientia.hu/hu/system/files/%252Fvar/www/clients/client11/web11/private/files/Dr._Deak_Hedvig_Egyetemes_egyhaztortenelem_Kozepkor_I..pdf Deák Viktória Hedvig OP Egyetemes egyháztörténelem. Középkor I. Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, 2006. 4, 6. o.]</ref>

A 10–11. században kezdődött bencés szerzetesi reformmozgalom három alapideált tűzött maga elé, s ezek eltérő hangsúlyozása újabb rendek keletkezését vonta maga után ekkor, majd részben az elkövetkezendő századokban. Az egyik szerzetesi formáció elsősorban a visszatérést hangsúlyozta az ősegyház remetei életmódjához, a [[sivatagi atyák]] eszmeiségéhez (ilyenek a [[Kamalduli rend|kamalduli]]ak, [[Kartauzi rend|kartauziak]], a Szent Ágostoni regulát követő [[Pálos rend|pálos]]ok, utóbbiak 13771371. október 17-től jogilag monostorokként működtek,<ref>Puskely Mária: Kétezer év szerzetessége, Dinasztia K. Budapest, 1998. II. kötet. Pálosok. 946. o.</ref> 1770-ben pedig monasztikus renddé nyilvánították házaikat<ref>[http://www.palosrend.hu/bemutatkozas/a-rendrol/327-magyar-palos-rend Magyar Pálos rend honlapja]</ref>). A másik az apostoli evangelizációra helyezte a hangsúlyt (ezek pl. a [[koldulórendek]] vagy egyéb apostoli feladatok: beteggondozás, prédikálás stb. felvállalói). A harmadik a benedeki regulához való szigorú visszatérést szorgalmazta (így a [[ciszterciek]]).<ref>[https://www.sapientia.hu/hu/system/files/%252Fvar/www/clients/client11/web11/private/files/Dr._Deak_Hedvig_Egyetemes_egyhaztortenelem_Kozepkor_I..pdf Deák Viktória Hedvig OP Egyetemes egyháztörténelem. Középkor I. Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, 2006. 78–82. o.]</ref>