„Ulrich von Hutten” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
18. sor:
==Élete==
 
A [[fulda]]i zárdából, ahol nevelkedett, 16 éves korában megszökött. Az [[erfurt]]i, [[köln]]i, [[Frankfurt (Oder)|odera-frankfurt]]i egyetemeken humanisztikus tanulmányokkal foglalkozott, majd atyja kívánságára a [[pavia]]i és [[bologna]]i egyetemekre ment a jogtudományt tanulni (1512). Itt töltött egyetemi évei alatt már ismertté vált, mint több gúnyoros tartalmú költemény szerzője, mégis a császár seregében kellett közvitézként szolgálnia.

1517-ben visszatért [[Németország]]ba, számos gyalázó és gúnyoló iratot adott ki Ulrik, württembergi herceg ellen, aki Hutten testvérét kivégeztette; hű bajtársa lett [[Johannes Reuchlin]]nak Jakob van Hoogstraten és a kölni Domokos-szerzetesek ellen vívott harcában.

Társszerzője volt az ''Epistolae obscurorum virorum'' című maró gúnyiratnak, a ''Trinitas romana'' című írásában pedig élesen kikelt a német nemzetnek a [[Római Kúria]] által való elnyomatása ellen és buzdította honfitársait a [[Luther Márton|Luther]] által indított mozgalomhoz való csatlakozásra. [[Franz von Sickingen]] grófhoz csatlakozott, ennek a birodalom fejedelmei ellen indított harci vállalatát hathatósan támogatta (1522), de annak bukása után menekülni kellett neki is és a [[Zürichi-tó]] egyik szigetén szegényen, a szabadság diadalába vetett reményén kívül, mindenkitől elhagyatva halt meg.
 
Sickingennel együtt szobrot emeltek neki. Műveit kiadta Bücking (7 kötet), költeményeit Münch, dialógusait David Strauss (ném. ford.). Életrajzát megírták: [[David Friedrich Strauss|David Friedrich Strauß]] (2. kiad. 1871); H. Putz (neuer Plutarch IV. 1876); Szamatólski, Hutten's deutsche Schriften (1891).