„Flogisztonelmélet” változatai közötti eltérés

a
kék
(A szül-hal évek stimmelnek a Johann Joachimos cikkben lévővel)
a (kék)
Az elmélet alapját [[Johann Joachim Becher]] (1635–1682) dolgozta ki: eszerint az égéssel „zsíros föld” ''(terra pinguis)'' távozik, és ezt az elméletet fejlesztette tovább Stahl, melyet [[1731]]-ben publikált az „Experimenta” című munkájában.
 
Az elmélet jelentősége volt, hogy szakított a misztifikáló és [[alkímia|alkimista]] felfogással, és a folyamatot megpróbálta tudományos alapokra helyezni, így lehetővé tette az elmélet pontosítását, vagy akár – mint ez esetben is történt – cáfolatát. Munkája nemzetközi elismerést ért el, számos országban ismert és elismert lett az elmélet, köztük Magyarországon is, ahol például [[Winterl József Jakab|Winterl Jakab]] (1732–1809), a [[Nagyszombati Egyetem]] kémiaprofesszora hirdette.
 
A flogisztonelméletet végül [[Antoine Lavoisier|Antoine Laurent Lavoisier]] (1734–1794) cáfolta meg. Ő más vegyészek – [[Henry Cavendish|Cavendish]], [[Carl Wilhelm Scheele|Scheele]], [[Joseph Priestley|Priestley]] – munkáin alapuló elméletével bizonyította az [[oxigén]] részvételét az égés folyamatában.