|
Egy [[nyelv]] '''sztenderd''' (vagymásképpen: '''standard''') [[nyelvváltozat]]a olyan [[dialektus]], amelyben [[sztenderdizáció]] játszódott le, és amely autonómmá vált. A sztenderd tehát abban különbözik a nemsztenderd dialektusoktól, hogy nemcsak magától, természetes módon kialakult [[társadalmi norma|normája]], hanem mesterségesen létrehozott, kodifikált (vagyis általános és helyesírási szótárakban, nyelvtanokban, nyelvhelyességi kézikönyvekben rögzített, „törvényesített”) normája is van. A sztenderd dialektust többnyire az írott szövegekben használják, a művelt anyanyelvi beszélők beszélik, ezt tanítják az iskolákban és az adott nyelvet tanuló nem anyanyelvi beszélőknek is.
Általában,A sztenderd általában – de nem mindig, – az a nyelvváltozat, amitamelyet az ország [[főváros]]ában használnak. [[Norvégia|Norvégiában]] például két sztenderd nyelvváltozat is van, a dán uralom idejéből megmaradt ''bokmål'' (ejtsd: ''bukmól''), és a nyelv régebbi változatát jobban megőrző nyugat-norvég dialektusokból létrehozott ''nynorsk'' (ejtsd: ''nűnorsk'').
A magyar sztenderdnek nincs egyetlen kiválasztott [[kiejtésváltozat]]a, amely ehhez a dialektushoz társulna, de [[szókincs]]ét és [[nyelvtan]]át szótárakban (például a ''Magyar értelmező kéziszótár-''ban), illetve nyelvtanokban (például ''A mai magyar nyelv rendszere'' című akadémiai nyelvtanban) kodifikálták.
A sztenderd nyelvváltozat mint [[szociolingvisztika]]i kifejezés nem feleltethető meg sem az „[[irodalmi nyelv]]”, sem az (igényes) „[[köznyelv]]” fogalmának (ugyanis ez utóbbiakkal szemben a ''sztenderd'' egy létező nyelvváltozat neve), deugyanakkor a hétköznapi nyelvhasználatban és a hagyományos nyelvészetben újabban – tévesen – [[szinonímia|szinonimaként]] használják őket. (A szociolingvisztikában – alkalmanként még ingadozva – egyre inkább ''sztenderd-''nek és nem ''standard-''nak hívják ezt a fogalmat, ezzel is jelezve, hogy a sztenderd jelentése a szociolingvisztikában nem azonos azzal, amit a magyar nyelvészetben jobbára ''irodalmi nyelv-''nek, ritkábban ''normanyelv-''nek vagy ''standard-''nak neveznek. A ''sztenderd'' terminus a szociolingvisztikában valószínűleg azért váltotta fel a régóta meglevő (és egyébként ugyanannak az angol ''standard'' ([ejtsd: ''sztenderd]'') szónak az írásbeli átvételéből származó) ''standard'' szavunkat, mert maga a fogalom nem magyar találmány, hanem az angol nyelvű szociolingvisztika szakszavának átvétele.)
A sztenderd változat társadalmi tekintélye nem belső sajátosságaiból, tökéletességéből származik, nem is a sztenderdizációnak, hanem a sztenderdizáció megtörténtének a következménye. Más szavakkal: a sztenderd nem attól "jobb", hogy kodifikálták, hanem attól, hogy az emberek tudják róla, hogy ennek a szabályai szerepelnek a nyelvtanokban és a szótárakban, és hogy használata a [[politika]]i és/vagy a [[Gazdasági rendszer|gazdasági]] és/vagy a [[kultúra|kulturális]] javakat/hatalmat gyakorló társadalmi csoportokhoz kötődik. Ez az oka annak, hogy például az iskola vagy a [[nyelvművelés]] a sztenderd használatát mint egyetlen „helyes” nyelvet követeli meg a beszélőktől, jóllehet a sztenderd nyelvváltozat nem minden helyzetben alkalmas eszköze az érintkezésnek,: használata ugyanúgy csak meghatározott helyzetekre korlátozódik, mint bármely más nyelvváltozaté.
== Források ==
|
