„Nyugatrómai Birodalom” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Csomorkány (vitalap | szerkesztései)
→‎Története: A "keleti gót"-okat kiciánoztam a szócikkből. Odoaker első Balkánról érkező hullámát nem ők alkották, a valóban keleti gót második hullám peedig, amelyet Nagy Theoderik vezetett, magát Odoakert temette el. Abban maradtam, hogy mindezek a népek "germánok", ami kétségtelen.
Csomorkány (vitalap | szerkesztései)
a →‎Története: Na, abbafejeztem, így már korrekt.
55. sor:
A Nyugatrómai Birodalom a szakadás után még nyolc évtizedig állt fenn, ez alatt a germán, hun, [[alánok|alán]] stb. támadások miatt egyre szűkebb határok közé szorult, sorra elveszítette a tartományai feletti fennhatóságát. A gótok [[410]]-ben [[I. Alarik nyugati gót király]] vezetésével végigdúlták Itáliát, elfoglalták [[Róma|Rómát]] is. A hun támadások a [[400-as évek]]től veszélyezették főleg a Keletrómai Birodalom területeit – ezeket hadisarcok fizetésével igyekeztek elhárítani. [[Attila hun király]] serege [[451]]-ben kelt át a [[Rajna|Rajnán]]; előrenyomulásuk a [[catalaunumi csata]] után megtorpant, ám a következő évben Itáliába is betörtek, s egészen [[Aquileia|Aquileiáig]] nyomultak.
 
Attila halála (453) után a [[Hunok|hun birodalom]] széthullott. A hun veszedelem elmúlása után Rómában gyorsan váltották egymást a császárok; a városban anarchisztikus állapotok uralkodtak el, amit tetézett a folyamatos külső fenyegetés is. [[455]]-ben a volt Africa provincia területén királyságot alapított [[vandálok]] elfoglalták s kifosztották Rómát. A Keletrómai Birodalom Balkánon maradt germán szövetségesei iseközben függetlenedtek a konstantinápolyi császártól, és az ő engedélyével, sőt formális megbízására Itáliába indultak. [[476]]-ban a kiskorú [[Romulus Augustus római császár|Romulus Augustulus]] császárt [[Odoaker]] germán hadvezér megfosztotta hatalmától, a császári jelvényeket pedig Konstantinápolyba küldte, Zénó császárhoz. Ezzel Itália egyike lett az önálló germán királyságoknak. A keleti császárok ettől fogva a Római Birodalom egyedüli uralkodóinak tekintették magukat, s a formaságok életben tartásával igyekeztek megtartani a germán államok feletti jogi fennhatóságot. [[I. Iusztinianosz bizánci császár|I. Justinianus]] ([[527]]–[[565]]) még megpróbálta visszahódítani az elveszített nyugati területeket, ez azonban már nem sikerülhetett, sőt az Itáliában elhúzódó háború a félsziget és Róma városa számára minden korábbi kifosztásnál súlyosabb civilizációs összeomlást okozott.
 
== A Birodalom széthullása után ==